Boroszlán
A boroszlán (Daphne) a mályvavirágúak (Malvales) rendjéhez tartozó boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több:
- brassói boroszlán (Daphne blagayana),
- henye boroszlán (Daphne cneorum) — védett!,
- babérboroszlán (Daphne laureola),
- farkasboroszlán (Daphne mezereum) — védett!,
- tompa levelű boroszlán (Daphne retusa).
a Kárpát-medencében is honos.
Típusfaja a babérboroszlán (Daphne laureola) L., 1753.
Nevének eredete
szerkesztésSzármazása, elterjedése
szerkesztésFajai Észak-Afrikában, Európában és Ausztráliában élnek.
Megjelenése, felépítése
szerkesztésA legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik.
Osztatlan, bőrnemű levelei szórtan állnak.
Virágzata fejecske vagy rövid fürt. A kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágok a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger vagy tölcsér alakú, sziromszerű képletté nyúlik; ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromlevelei nincsenek. Több faj virága különösen illatos.
Termése egymagvú, húsos vagy csaknem száraz csonthéjas.
Levele és termése is erősen mérgező.
Életmódja, termőhelye
szerkesztésJellemzően trópusi–szubtrópusi környezetben fordul elő. Ennek megfelelően számos faja örökzöld, de vannak lombhullatók is. A vizet jól vezető talajt kedveli — több faja (például a babérboroszlán és a henye boroszlán) kimondottan mészkedvelő. Más fajok — például a farkasboroszlán — a savanyú, agyagos (kötött) talajokhoz alkalmazkodtak.
Közvetlenül napra is ültethető, de ilyenkor célszerű a talajt takarni, mert jó, ha a gyökere hűvösen marad.
Felhasználása
szerkesztésDíszcserjeként több faját ültetik, termesztik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 351. o. ISBN 963-05-6928-0
- Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 161–162. ISBN 963-05-7847-6
- Pepi, az amatőr kertész
- Révai nagy lexikona V. kötet (Csata–Duc). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. oldalszám. o.