Wikipédia

Bradford City AFC

angol labdarúgócsapat
(Bradford City FC szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 21.

A Bradford City AFC, teljes nevén Bradford City Association Football Club egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Bradfordban, West Yorkshire-ben található. Az angol labdarúgás negyedik legmagasabb osztályában, a League Two-ban szerepel.

Bradford City
Csapatadatok
Teljes csapatnévBradford City Association Football Club
BecenévThe Bantams (Baromfik), Citizens (Polgárok), Paraders (Felvonulók)
SzékhelyEgyesült Királyság Bradford, Anglia, Egyesült Királyság
Alapítva1903
Klubszínekbordó-borostyán
StadionValley Parade
25 136 fő
VezetőedzőWales Mark Hughes
ElnökNémetország Stefan Rupp
BajnokságLeague Two
Nemzeti sikerek
Angol Kupagyőztes1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésCes Podd (502)
Legtöbb gólBobby Campbell (121)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Bradford City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Bradford City témájú médiaállományokat.

A klub otthona a 25 126 férőhelyes Valley Parade, melyben 1985. május 11-én 56 szurkoló vesztette életét, miután tűz ütött ki.

Az együttest 1903-ban alapították, és azonnal beválasztották az angol bajnokság másodosztályába. Az 1907-1908-as szezonban megnyerték a második liga küzdelmeit, így feljutottak az első osztályba. 1911-ben elhódították az FA-kupát, a tófea napjainkban is az egyetlen jelentős sikerük. 1922-ben az első osztályú, míg 1927-ben a másodosztályú bajnokságból estek ki, majd az 1928–1929-es szezonban begyűjtötték a harmadosztályú angol bajnokság északi győztesének járó serlegét. Az 1937-ben történő újabb kiesés lehetővé tette számukra, hogy diadalmaskodjanak az északi liga kupájának kiírásában. 1962-ben újabb osztályesés következett, így az újonnan induló negyedosztályú bajnokság küzdelmeibe voltak kénytelenek bekapcsolódni. 1969-ben és 1977-ben ugyan visszakerültek a harmadik vonalba, de 1972-ben és 1978-ban újra kiestek. Az 1980-as években ismét kisebb sikereket értek el, Roy McFarland, majd Trevor Cherry irányításával. Az 1981–1982-es szezonban a feljutást a rájátszásban harcolták ki, az 1984–1985-ös szezonban pedig a harmadosztályban a tabella élén végeztek, 1990-ben ugyanakkor kiestek a második ligából.

1996-ban rájátszáson keresztül újra felkerültek a másodosztályba, majd az 1998–1999-es szezonban 77 év elteltével jutottak fel az első osztályba. A 2000–2001-es szezon során egészen az Intertotó-kupa elődöntőjéig meneteltek, de végül a Premier League-től búcsúztak. Pénzügyi válságok sorozata következett, kétszer kerültek a felszámolás szélére, továbbá 2004-ben és 2007-ben újabb kiesések következtek, így már a negyedik vonalban játszottak. Phil Parkinson irányítása alatt bejutottak a 2013-as Ligakupa döntőjébe, majd megnyerték az akkori negyedosztály rájátszását is, de 2019-ben újra kiestek a harmadik vonalból.

A csapat az egyetlen profi labdarúgóklub Angliában, amely bordó és borostyán színt visel, a történelmük során pedig mindvégig ezekben a színekben léptek pályára. Több becenevük ismert, ám leginkább Bantams, azaz "Baromfik" néven emlegetik őket. Az elnevezés a címerükön is szerepel. A szurkolók által népszerű West Yorkshire-i derbit a Huddersfield Town és a Leeds United ellen rendezik meg, míg a Bradfordi derbit a ma már a Football League-en kívül játszó Bradford Avenue-vel szemben bonyolították le.

Klubtörténet

szerkesztés
 Bővebben: A Bradford City AFC története és A Bradford City AFC szezonjainak listája
 
Az 1911-es FA-kupa győztes Bradford City

A Bradford City 1903-ban alakult. James Whyte, a Bradford Observer újság alszerkesztője találkozott az Angol labdarúgó-szövetség tisztviselőivel a ligarögbi csapat, a Manningham FC képviseletében.[1] Az English Football League népszerűsíteni szándékozta a labdarúgást a rögbi uralta West Yorkshire megyében, így a klubot a Doncaster Rovers helyett elindította a bajnokság másodosztályában. Négy nappal később, a Manningham FC 23. évi ülésén a bizottság úgy döntött, hogy rögbicsapatról labdarúgóklubra váltja csapatát. A Bradford City, mint labdarúgóklub, megalakulása előtt nem játszott mérkőzést, átvette a Manningham bordó színeit és a stadionját is, a Valley Parade pályáját.[2]

Robert Campbellt nevezték ki az első menedzsernek, az új bizottság megbízásából pedig 917 font fejében összeállított egy csapatot.[3][4] Első mérkőzésüket 1903. szeptember 1-jén a Grimsby Town ellen játszották,[5] hat nappal később az első hazai meccsükre 11 000 néző látogatott ki.[6] Első idényükben a 10. helyen végeztek.[4] 1905 novemberében Peter O’Rourke vette át a vezetőedzői feladatokat. Az 1907–1908-as idényben a City-t a másodosztály élére vezette, így felléptek az első osztályba,[7] ahol elkerülve a kiesést az 1910–1911-es szezonban az ötödik helyen végeztek.[8] Ugyanebben az évadban megnyerték az FA-kupát is, a csapatkapitány, Jimmy Speirs gólja a Newcastle United ellen győzelmet ért számukra.[9] A kupadiadalt követően rendezték meg az első Bradford-derbit a Bradford Park Avenue ellen, majd a Barnsley volt az a klub, amely 12 veretlen mérkőzés után győzni tudott ellenük.[10][11]

 
A grafika a Bradford City bajnokságokban való részvételét mutatja

Az első világháborúig terjedő időszakban és az azt követő három évadig az élvonalban maradtak, de az 1921–1922-es szezonban a Manchester Uniteddel együtt kiestek.[12][13] A második vonalba visszatérve a nézőszám csökkent, a bentmaradásért küzdve öt egymást követő évben a tabella alsó felében végeztek.[14] Az 1926–1927-es idényben a harmadosztály északi kiírásába estek ki.[12] Két idény múlva O'Rourke, aki fia halála után eredetileg 1921-ben visszavonult, 128 góllal járult hozzá összesen az osztálylépésekhez.[7][15] O’Rourke egy szezont követően másodjára távozott, és bár a klub nyolc szezont töltött a másodosztályban, mégis ritkán adódott arra lehetőségük, hogy visszakerüljenek az élvonalba. Az 1936–1937-es bajnokságot követően újra a harmadosztály küzdelmeibe voltak kénytelenek bekapcsolódni.[16] Két szezonnal később a rájátszás találkozóit megnyerték, valamint magasba emelhették a harmadosztály kupáját, de a címvédésre lehetőség nem adódott, mivel a bajnokságot a második világháború miatt felfüggesztették.[17]

A háború után két idényt követően két menedzsert fogyasztottak,[18] az 1955–1956-os idényig folyamatosan a harmadosztály tabellájának alsó hányadában voltak. Az 1958–1959-es szezonban ők is beneveztek a megújult harmadosztály küzdelmeibe.[19] Mindössze három szezont töltöttek az ország harmadik legerősebb bajnokságában, az 1960–1961-es idényben ugyanakkor kiestek,[20] de a Ligakupában legyőzték az élvonalban szereplő Manchester Unitedet.[21] AZ 1961–1962-es évadban David Layne gólja majdnem feljutást eredményezett a rájátszásban számukra, azonban a bajnokságban elszenvedték legnagyobb vereségüket a Colchester United ellen 9–1 arányban.[20] Layne a Sheffield Wednesday gárdájához távozott,[22] nélküle a tabella aljáról a második helyre léptek, így rájátszásban mérkőzhettek meg a feljutásért.[20] Az 1963–1964-es bajnoki kiírásban ugyan a feljutást nem sikerült kiharcolniuk, de több gólt szereztek a szezonban, mint bármelyik más csapat a bajnokságban. Rodney Green 29 bajnoki találatával gólkirály lett. Ezek után három nehéz idény következett, mely során Grenville Hair vezetőedző szívrohamot kapott edzés következtében, a gárda pedig visszatért rájátszás útján a harmadosztályba az 1968–1969-es szezonban. Mindössze három évet töltöttek itt, ezt követően újra kiestek az 1971–1972-es szezon alkalmával.[23] Az 1976–1977-es bajnoki kiírásban ugyan ismét feljutottak, de egy év múlva újra kiestek.[24]

 
Egy emlékmű, melyet a csapat stadionjában állítottak fel az 1985-ben történt tűzkatasztrófa áldozatainak emlékére

Az ezt követő három évben nem tudták megnyerni a rájátszást, majd 1981 májusában az egykori angol válogatott középhátvédet, Roy McFarlandot nevezték ki vezetőedzőnek. Első szezonjában menedzselésével osztályt léptek, a tréner korábbi klubja, a Derby County ellen sikerült kiharcolni a feljutást.[24] McFarland utódja ezek után egy másik volt angol válogatott játékos, Trevor Cherry lett.[25] Cherry korábbi csapattársát, Terry Yorath-ot hívta maga mellé asszisztensnek. Vezetésével két hónapig nyeretlenek voltak, de végül a bentmaradást sikerült elérniük.[26] A nyár folyamán azonban behajtók jöttek Bob Martin klubelnökhöz. A klubot Stafford Heginbotham volt elnök és Jack Tordoff volt igazgatósági tag mentette meg a csődtől, így megkezdhették az új szezont, viszont az új biztosítási alap létrehozása miatt kénytelenek voltak eladni Bobby Campbellt a Derby County-nak. A kiesésért küzdöttek, majd Campbell visszatérésével tíz egymást követő mérkőzésen nyerni tudtak. Noha a feljutás elmaradt, az 1984–1985-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, így visszatértek a második vonalba. A diadalukat azonban beárnyékolta a tűzkatasztrófa, mely 56 ember halálát okozta, miután a Valley Parade kigyulladt az utolsó fordulóban.[27]

Ezt követően 19 hónapon át nem játszottak a stadionjukban.[28] Alig tíz hónappal az új, 2 600 000 font értékű aréna megnyitása után Cherry-t menesztették.[29] Utódja, Terry Dolan megmentette őket a kieséstől, majd a következő idényben irányításával rájátszáson vehettek részt. 1987 szeptemberében a tabella első hányadába kerültek, de karácsony közeledtével vereséget szenvedtek, így lemaradtak a feljutástól. Ehelyett rájátszásban mérkőztek meg a Middlesbrough gárdájával, de vereséget szenvedtek ellenük.[30] Két évvel később visszaestek a harmadosztályba, ahol három idényt tekintve a középmezőnyben végeztek.

 
A Bradford City a Fulham FC csapata ellen a Valley Parade-on az 1990-es évek elején

1994 januárjában a Scarborough csapatától érkezvén Geoffrey Richmond vette át az elnöki tisztséget.[31] Ígéretet tett, hogy öt éven belül a Premier League-be juttatja őket. Törlesztette az adósságokat, majd menesztette Frank Stapleton vezetőedzőt, helyére pedig Lennie Lawrence-et nevezte ki.[31] Lawrence alig több, mint egy év után távozott a Luton Town kispadjára, helyette Chris Kamara vette át az edzői feladatokat, aki rájátszást érő helyre vezette őket. A Wembley Stadionban 2–0-s győzelmet arattak a Notts County ellen, így a második liga tagjává váltak.[31] Elkerülték a kiesést az által, hogy az utolsó két fordulóban először legyőzték a Charlton egyesületét 1–0-ra, majd a Queens Park Rangers csapatát 3–0-ra. Kamarát azonban 1998 januárjában menesztették.[32][33] Paul Jewell kezdetben ideiglenesen vette át a gárda irányítását, mielőtt végleges szerződést kapott volna. Az ő edzősködése idején történt az első 1 000 000 fontos átigazolásuk, majd 77 év után ismét a legfelső osztály tagjai lettek azzal, hogy a második helyen végeztek a bajnokságban.[34][35] A következő évadban Jewell dacolva kritikusaival – akinek csapatát Ükhadseregnek is nevezték – az utolsó fordulóban elkerülte a kiesést az által, hogy a Liverpool ellen 1–0-s győzelmet aratott David Wetherall góljával.[36]

Jewell azonban nem sokkal később távozott, és segítőjét, Chris Hutchingsot nevezték ki menedzsernek az új drága átigazolások ellenére is.[37][38][39] 2000 novemberében elbocsátották, holott edzősége idején a tabella aljáról a második helyre verekedte fel magát a csapat.[40] Jim Jefferies vette át az irányítást, de nem tudta elkerülni a kiesést.[41][42] Az első osztályú szezon végeztével 13 000 000 fontos tartozással sújtották a klubot,[43] majd két évvel később újabb adósságot róttak ki rájuk.[44] Két másodosztályú szezon után a 2006–2007-es szezonban újra a harmadik ligába estek vissza, ezzel pedig már a 26. évüket töltötték ebben a kiírásban.[45] Az új menedzser a csapat korábbi játékosa, Stuart McCall lett,[46] és bár a szezon elején kiesésre álltak,[47] az idény végeztével mégis a 10. helyen végeztek.[48][49] McCall végül 2010. február 8-án hagyta el az egyesületet, gyenge eredményei után egy igazgatói döntés következtében.[50]

2011 szeptemberében összeköttetésben álltak az amatőr amerikai SC United Bantams csapatával.[51]

2013 januárjában a Rochdale 1962-ben történő sikere után negyedosztályú csapatként a Ligakupa-döntőbe kvalifikálták magukat, valamint az első ilyen ligás klub lettek, mely a Wembley Stadionban játszhatott döntőt. A fináléba vezető úton három első osztályú gárdát győztek le – a negyedik fordulóban a Wigan Athletic-et büntetőkkel 4–2 arányban, a negyeddöntőben az Arsenalt 3–2-re, az elődöntőben pedig az Aston Villa ellen 4–3-as győzelmet arattak összesítésben. A Premier League-ben szereplő Swansea City ellen találkoztak a fináléban, de ott 5–0-s vereséget szenvedtek.[52] Azzal, hogy bejutottak a fináléba, 1 300 000 fontos bevételre tettek szert, továbbá a gárda közös elnöke, Mark Lawn bejelentette, hogy további 1 000 000 fontos profit áll rendelkezésre, így a 2012–2013-as idény kezdetén összesen 2 300 000 font bevételük keletkezett.[53] 2013. május 18-án ismét a Wembley-ben játszottak, ezúttal a negyedosztályú bajnokság rájátszásában a Northampton Town egyesületét győzték le 3–0-ra, ezzel a 2013–2014-es szezonban újra a harmadosztályban indulhattak.[54]

2015. január 24-én az FA-kupa küzdelmeiben 4–2-es győzelmet arattak a Chelsea ellen.[55] Tizennyolc esztendő után tudtak győzni újra a kupasorozatban. 2015. február 15-én egy újabb első osztályú klub, a Sunderland ellen győztek 2–0-ra.[56] A negyeddöntőben hazai pályán 0–0-s döntetlent játszottak a Reading gárdája ellen, a visszavágón azonban az ellenfél győzött a Madejski Stadionban 3–0-ra, így kiestek a kupából.[57][58]

2019 áprilisában újra a negyedosztályba estek ki.[59]

2021 decemberében a WAGMI United amerikai befektetőcsoport, akik kriptovalutát és NFT tokent használnak, megkereste a klubot egy esetleges felvásárlás miatt.[60] Az ajánlatot elutasították.[61]

2022. február 24-én Mark Hughes-t 2024 nyaráig tartó szerződéssel nevezték ki a klub menedzsereként.[62][63]

Klubszínek és címerek

szerkesztés

A Bradford elődjétől, a Manningham FC nevű rögbicsapattól örökölte bordó és borostyán színeit 1884-ben, mielőtt 1886-ban a Valley Parade-ra költözött. A különbség, hogy a Manningham vízszintes csíkos mezben játszott, míg a City labdarúgói függőleges csíkozású szerelést viselnek.[64] Eredetileg fekete mezben és fehér nadrágban játszottak, 1884. szeptember 20-án mérkőztek először bordóban a Hull City ellen a Carlisle Road-on.

Az ok, amiért a Manningham bordó és borostyán színeket választott, nincs dokumentálva, de a színek hasonlók a walesi herceg West Yorkshire-i ezredének színeivel, melynek székhelye a Manningham közeli Belle Vue laktanyában volt. 1886-ban a Manningham FC, majd 1903-tól 1910-ig a Bradford City a laktanyát öltözőnek használta.

A színük alapításuk óta bordó és borostyán, vagy fehér, vagy fekete. Az 1985-ös tűzeset óta a feketét az 56 elhunyt szurkoló emlékére viselték.[65] Az idegenbeli szerelésük a fehér volt, valamint kisebb mértékben kék is, de az utóbbi években több szín és más dizájn figyelhető meg. A 2008–2009-es szezon során az idegenbeli mezük teljesen fehér volt.[65] A 2009–2010-es szezonban már fekete volt az idegenbeli szerelés, vékony bordával és borostyán színű csíkkal bal középen.

Érdekesség, hogy a Harry Potter-könyvek rajongói is előszeretettel vásárolják szurkolói sáljaikat, mivel Harry házának, a Griffendélnek a színei majdhogynem azonosak klubszíneikkel.[66]

Világszerte számos klub visel bordó és borostyán színt. A skót Motherwell eredetileg kék-fehér színekben futballozott, míg 1913. augusztus 23-án a Celtic ellen bordóban. Sokan feltételezik, hogy a Motherwell a bordó és borostyán színt azért választotta, mert azok Lord Hamilton versenyszínei voltak, azonban valószínűbb, hogy a gárdára a Bradford City 1911-es FA-kupa győzelme gyakorolt hatást.[67]

Címerükben számos embléma volt látható az évek folyamán. 1974-ben elfogadták a kezdőbetűiket ábrázoló címert a B-C logóval. Ezidőtájt az új emblémán látható volt Paraders (Felvonulók) becenevük is. 1981 decemberétől a címerükön láthatók a színeik, valamint tartalmazza a The Bantams (Baromfik) feliratot is, mely a másik becenevük.

Becenevek

szerkesztés

A Bradford City csapatának számos beceneve volt történelmük során. A korai éveikben Robins-nak vagy Darazsaknak hívták őket, mivel a bordó és borostyán színeit átvették a Manningham FC-nek.[4] További becenevük még a Citizens (felvonulók), Paraders (polgárok), de a legjobban ismert a Bantams (baromfik).

Stadion

szerkesztés
 Bővebben: Valley Parade és Bradford City AFC stadiontűz

A Valley Parade kőbányaként üzemelt egy domboldalon a bradfordi Manningham alatt, mely 1886-ban a Midland Railway Company tulajdonában volt, majd a Manningham rögbicsapata megvásárolta a föld 1/3-át, így a fennmaradó részét bérbe adta, mivel új otthon után kellett nézniük. 1400 fontot költöttek egy 20 000 férőhelyes stadion felhúzására és szintezésére.[68] Miután 1903-ban megalakult a Bradford City labdarúgó csapata, átvették a stadiont is, de ekkoriban még a Nyugati tüzérség területi erejének központja volt. Első mérkőzésüket 1903. szeptember 5-én játszották a Gainsborough Trinity ellen, mely összecsapásra 11 000 néző látogatott ki.[6][69] Öt évvel később feljutottak az első ligába, és Archibald Leitch labdarúgóépítészt bízták meg a stadion átépítésével. A kapacitást 40 000 főre emelték egy 5300 férőhelyes főlelátóval (Main Stand), egy teraszos paddock-kal, megépült a Spion Kop és a 8000 férőhelyes Midland Road lelátó is.[70] A karácsonyi mérkőzésükre 36 000 néző látogatott ki.[71] 1911. március 11-én a Valley Parade 39 146 nézőt vonzott a Burnley elleni FA-kupa mérkőzésre, mely rekord a történetükben.[72]

1952-re megvásárolták a birtok 2/3-át, így teljesen tulajdonuk lett,[73] az építmény azonban teljesen változatlan maradt.[71][74] A következő két évtized során kétszer került lebontásra a Midland Road lelátó. Az illetékesek először 1952-ben zárták le a lelátó egy részét a hat évvel korábbi Burnden Parkban történt katasztrófa miatt. A lelátó vázát eladták a Berwick Rangers gárdájának, 1954-ben pedig építettek egy pótlelátót.[73] Hat évvel később az új lelátó is lebontásra került, így a Valley Parade háromoldalú aréna maradt egészen 1966-ig, miután a pályát átalakították és egy új lelátót is építettek.[75]

 
A Valley Parade Bradford End nevű lelátója, melyet először alakítottak át a stadion 1986-os újranyitását követően

1985. május 11-én a Valley Parade-on halálos tűzeset történt, mely során 56 ember vesztette életét és 265 sebesült meg. Mindez az 1984–1985-ös szezon utolsó meccsén tőrtént, mely után a megnyerték a harmadosztály bajnokának járó trófeát. A tűz mindössze kilenc perc alatt pusztította el a központi lelátót.[68][76] Ezt követően mérkőzéseiket egy rögbi stadionban, az Odsal Stadionban játszották, de mérkőztek még az Elland Road-on és a Leeds Roadon, – mely a Huddersfield Town egykori otthona volt –,[77] egészen 1986 decemberéig, miközben a Valley Parade-ot átalakították. 2 600 000 fontot költöttek az új főlelátóra, és a Spion Kop megjavítására, majd 1986. december 14-én újra megnyitották az arénát egy angol válogatott elleni összecsapással.[78]

1991-ben a Bradfond End lelátót modifikálták, a kétszintű lelátó mellé eredményjelző-tábla is készült. 1996-ban, miután feljutottak a Premier League-be, Geoffrey Richmond, a klub elnöke bejelentette, hogy egy 4500 üléses lelátót építenek a Midland Road oldalán. Az 1999-es kiesés után Richmond további 6 500 000 fontot költött a Spion Kop kétszintű, 7500 férőhelyes átalakítására.[79] A Kop és a Main Stand (főlelátó) között nyílt egy saroklelátó, mely 1970 után újra 20 000 főre emelte a stadion befogadóképességét.[80] A következő nyáron a Main Stand-ot szintén kétszintessé tették, 25 136-ra emelve így a kapacitást. További projektek voltak tervben, ám 2002 májusában adósságba kerültek, így ezek soha nem valósultak meg.[79] A következő évben a Valley Parade-ot 5 000 000 fontért adták el a Gibbs nyugdíjalapnak, az irodákat, üzleteket és a parkolót pedig a londoni székhelyű Development Securities-nek 2 500 000 fontért.[81] A közös elnökök 2011 nyarán vették vissza. A bérleti és fenntartási költségeik a Gibbs nyugdíjpénztárban 1 200 000 font volt, így az Odsalba való visszatérést fontolgatták. A Bradford Bulls megosztotta volna velük az új, 50 000 000 font értékű komplexumát, mely alkalmas krikett-, kerékpár-, illetve atlétikai versenyek lebonyolítására.[82] A szponzori megállapodások keretében a Valley Parade-nek 2016 júliusában Northern Commersials Stadion lett az új neve,[83] míg 2019 júliusában az Utilita Energy Stadion nevet viselte.[84]

Szurkolók

szerkesztés

2007-ben a klub kezdeményezte, hogy csökkentsék a labdarúgó-mérkőzések árát a 2007–2008-as szezonban.[85] Ennek eredményeként bérleteik a legolcsóbbak voltak Angliában, mindössze 138 fontba kerültek, ez meccsenként átlagban 6 fontnak felelt meg.[86] 2007. július 31-én, 19:00-kor a kedvezmény megszűnésével az eladott bérletek száma 12 019 volt.[87] Ez a rendszer lehetővé tette számukra, hogy a 2007–2008-as idényben az átlagnézőszámot növeljék, és több mint háromszorására gyarapítsák a többi klubéhoz képest. Az English Football League díjátadóján elnyerték a Legjobb Szurkolói Marketing Kampány kategóriáért járó díjat, és meghívást kaptak a Westminster-palotába.[88][89] Céljuk az volt, hogy a 2008–2009-es szezonra 20 000 szurkolót vonzzanak a meccseikre azzal, hogy ingyenes bérletet kínálnak akkor, ha már 9000 felnőttjegy elkelt. Végül céljuktól mindössze 704 nézővel maradtak el.[90] Mark Lawn társelnök 2008 novemberében jelentette be, hogy a Bradfond End lelátóra a bérletek a 2009–2010-es szezonra 99 vagy 138 fontért kaphatók, amennyiben 2008 decemberében vásárolják meg azokat.

A 2013–2014-es idényre szóló bérleteket 2013. július 31-ig volt lehetőség megvásárolni. A felnőttjegy ára 199 font, az idősek és diákok jegyei 149 fontba kerültek, a gyerekjegy pedig 99 fontba. A 2015–2016-os bajnokságra bejelentették legújabb bérletrendszerüket, mellyel céljuk a labdarúgás megfizethetővé tétele volt a szurkolók számára. A bérletek árát 149 fontban határozták meg, míg a 11 éven aluliak számára a belépés ingyenes volt, amennyiben felnőtt belépővel vásárolták meg nekik a jegyet. A kezdeti célkitűzés 15 000 néző volt ezzel 2015. július 31-ig, a kedvezményes árak határidejéig.[91] Július 6-án rekordszámú, 18 000 jegyet adtak el a sikeres kedvezményeknek köszönhetően.[92] A 2016–2017-es szezonban megismételték újra az akciót, és több, mint 17 000 jegy talált gazdára.

Hivatalos kabalájuk Billy Bantam.

Riválisok

szerkesztés
 Bővebben: Bradford derbi és West Yorkshire derbi

A csapat első számú riválisa eredetileg a szintén a Bradford városában található Bradford Park Avenue, de ők már hosszú ideje az English Football League-en kívül játszanak.[93] A Leeds United és a Huddersfield Town elleni mérkőzésüket a szurkolók körében West Yorkshire derbinek nevezik.[94][95] Létezett egyfajta baráti rivalizálás a ma már nem létező klub, a Halifax Town ellen.[96]

Egy 2019 augusztusában végzett felmérés szerint drukkereik a Burnley, a Barnsley és a Rottherham United csapatát is riválisnak tekintik.[97]

Az európai labdarúgásban

szerkesztés

A Bradford City eddig egyszer vett részt az európai kupaporondon, a 2000-es Intertotó-kupa küzdelmeiben az elődöntőig menetelt.[98][99][100]

Szezon Kiírás Forduló Ellenfél Első mérkőzés Második mérkőzés Összesítésben
2000 UEFA Intertotó-kupa Második forduló   FK Atlantas 3–1 4–1 7–2[101]
Harmadik forduló   RKC Waalwijk 2–0 1–0 3–0[102]
Elődöntő   Zenyit Szankt-Petyerburg 0–1 0–3 0–4[103]

Játékosok

szerkesztés

Jelenlegi keret

szerkesztés

2022. május 14. szerint.[104]

# Poszt Név
1   K Richard O'Donnell
2   V Oscar Threlkeld
3   V Liam Ridehalgh
4   V Paudie O'Connor  
6   KP Yann Songo'o
7   CS Abo Eisa
8   KP Callum Cooke
9   CS Andy Cook
11   KP Alex Gilliead
13   K Sam Hornby
14   V Matty Foulds
15   CS Charles Vernam
16   V Fiacre Kelleher
17   KP Gareth Evans
18   KP Elliot Watt
# Poszt Név
19   CS Lee Angol
20   CS Theo Robinson
21   V Reece Staunton
22   KP Levi Sutton
24   V Finn Cousin-Dawson
26   KP Kian Scales
27   V Luke Hendrie
29   CS Caolan Lavery
—   KP Olivier Sukiennicki
—   CS Charlie Wood
—   KP Ryan East
—   K Harry Lewis
—   V Matthew Platt
—   KP Jamie Walker
—   CS Jake Young

Az Év játékosa

szerkesztés
Szezon Győztes
1984–1985   Dave Evans[105]
1998–1999   Stuart McCall
2001–2002   Andy Myers
2002–2003   Andy Gray
2003–2004   Paul Heckingbottom
2004–2005   Mark Bower
2005–2006   David Wetherall
2006–2007   Nathan Doyle
2007–2008   Joe Colbeck
2008–2009   Luke O'Brien
2009–2010   James Hanson
2010–2011 Nem díjazták
2011–2012   Luke Oliver
2012–2013   Gary Jones
2013–2014   Stephen Darby
2014–2015   Rory McArdle
2015–2016   Reece Burke
2016–2017   Mark Marshall
2017–2018   Matthew Kilgallon
2018–2019 Nem díjazták
2019–2020 Nem díjazták
2020–2021   Paudie O'Connor[106][107]
2021–2022   Paudie O'Connor[108]

Csapatkapitányok

szerkesztés

A következő játékosok voltak a Bradford City gárdájának csapatkapitányai.

Név Nemzetiség Évek Megjegyzések Források
Dicky Bond   Anglia 1919–1922 [109]
Charlie Bicknell   Anglia 1934–1936 [110]
Tommy Flockett   Anglia 1955–1960 [111]
Bruce Stowell   Anglia 1967–1972 [112]
Rod Johnson   Anglia 1970-es évek [113]
Peter Jackson   Anglia 1982–1986 A Bradford City legfiatalabb csapatkapitánya
Stuart McCall   Skócia 1998–2002 [114]
David Wetherall   Anglia 2002–2008 [115]
Graeme Lee   Anglia 2008–2009
Peter Thorne   Anglia 2009–2010
Zesh Rehman   Pakisztán 2009–2010 [116][117][118]
Simon Ramsden   Anglia 2010–2011
Lee Bullock   Anglia 2010–2011
Guy Branston   Anglia 2011
Michael Flynn   Wales 2011–2012 [119]
Ricky Ravenhill   Anglia 2012 [120]
Gary Jones   Anglia 2012–2014 [121]
Stephen Darby   Anglia 2014–2016 [122]
Romain Vincelot   Franciaország 2016–2018 [123][124]
Josh Wright   Anglia 2018 [125]
Anthony O'Connor   Írország 2018–2019 [126]
Paul Caddis   Skócia 2019 [127]
Hope Akpan   Nigéria 2019 [128]
James Vaughan   Anglia 2019–2020 [129]
Clayton Donaldson   Jamaica 2020 2020 januárjában Vaughan távozását követően. [130][131]
Richard O'Donnell   Anglia 2020–2021 [132]
Lee Novak   Anglia 2021 2021 januárját követően ideiglenesen, mivel O'Donnell 3 hónapig megsérült. [133]
Paudie O'Connor   Írország 2021 Novak sérülése miatt ideiglenesen. [134][135]
Richard O'Donnell   Anglia 2021 2021. március 20-i visszatérését követően újra. [136][137][138]
Niall Canavan   Írország 2021–2022 [139]
Paudie O'Connor   Írország 2022– Canavan szezon közbeni távozását követően. [140][141][142]

Ismertebb játékosok

szerkesztés
 Bővebben: A Bradford AFC játékosainak listája és A Bradford City AFC játékosainak listája 50 mérkőzés felett

2007-ben a Telegraph & Argus újságírója, David Markham kiadta a The Legends of Bradford City könyvet, melyet eredetileg a klub fennállásának századik évfordulójára írtak 2003-ban. A könyv száz játékos életrajzát tartalmazza a klub történetéből, akik a következők:

Szakmai stáb

szerkesztés

Jelenlegi szakmai stáb

szerkesztés

2022. május 2. szerint[143][144][145][146]

Pozíció Név Nemzetiség
Elnök Stefan Rupp   Németország
Vezetőedző Mark Hughes[147]   Wales
Másodedző Glyn Hodges[148]   Wales
Másodedző Mark Trueman[148]   Anglia
Teljesítményért felelős vezető Andy Kiwomya[149]   Anglia
Toborzó Stephen Gent[150]   Anglia
Alapokért és toborzásért felelős vezető Alan Nevison[151]   Anglia
Fő játékosfelderítő Gary Jenkins[152]   Anglia
Játékosfelderítő Ian Roscrow[153]   Anglia
Játékosfelderítő Stuart Millar[153]   Skócia
Játékosfelderítő Alan Young[153]   Írország
Akadémia vezetőedzője Martin Drury[154]   Anglia
Kapusedző John Vaughan[155]   Anglia
Teljesítményedző Ben Nicholson[156]   Anglia
Akadémia vezetőedző Neil Matthews[157]   Anglia
Akadémiai fiatalok fejlődéséért felelős vezető Jordan Broadbent[158]   Anglia
Akadémiai elemzés vezető Jordan Davison[158]   Anglia
Teljesítmény és orvoslás vezető Chris Royston[159]   Anglia
Fő fizioterapeuta Dayle Avison[159]   Anglia
Első csapat terapeuta Nick Akerman[159]   Anglia
Sporttudomány vezető Greg Stebbings[159]   Anglia
Első csapat elemző és játékosjóléti tiszt Robbie Bloodworth[159]   Anglia
Első csapat elemző Scott Dyer[159]   Anglia

Ismertebb vezetőedzők

szerkesztés
 Bővebben: A Bradford City AFC vezetőedzőinek listája

Sikerek

szerkesztés
 Bővebben: A Bradford City AFC statisztikái

Bajnokság

szerkesztés
Bajnok (1): 1907–1908
Ezüstérmes (1): 1998–1999[162]
Bajnok (1): 1984–1985
Rájátszás (play-off) győztes (1): 1995–1996[162]
Bajnok (1): 1981–1982
Feljutott (2): 1968–1969, 1976–1977
Rájátszás (play-off) győztes (1): 2012–2013
Bajnok (1): 1928–1929

Kupa

szerkesztés
 
Az 1911-es FA-kupa döntő győztes gólját szerző Jimmy Speirs
Győztes (1): 1911
Döntős (1): 2013
  • Nyugati lovagrend FA Challenge-kupa
Győztes: 1906, 1907, 1908, 1909[163]

Rekordok

szerkesztés
  • Legnagyobb győzelem a bajnokságban: a Rottherham United elleni mérkőzésen 11–1 (harmadosztály, észak), 1928. augusztus 25-én.
  • Legnagyobb győzelem az FA-kupában: a Walker Celtic elleni első mérkőzésen 11–3 1937. december 1-jén.
  • Legnagyobb győzelem a Ligakupában: a Darlington elleni második mérkőzésen 7–2 2000. szeptember 25-én.
  • Legnagyobb vereség a bajnokságban: a Manchester City ellen 0-8 a másodosztályban 1927. május 7-én, a Colchester United ellen 1–9 a negyedosztályban 1961. december 30-án.
  • Legnagyobb vereség az FA-kupában: a Newcastle United ellen 1–6 a harmadik fordulóban 1963. március 7-én, a Burnley ellen az ötödik forduló újrajátszásán 0–5 1960. február 3-án,

a Tottenham Hotspur ellen a harmadik fordulóban 0–5 1970 január 7-én.

  • Legnagyobb nézőszám: 39 146 a Burnley ellen az FA-kupa negyedik fordulójában 1911. március 11-én.
  • Legdrágább jegy: 300 000 font az Arsenal ellen a Ligakupa negyeddöntőjében 2012. december 11-én.
  • Legnagyobb veretlenségi sorozat: 21 meccs 1968-tól 1969-ig
  • Legkisebb veretlenségi sorozat: 10 meccs 1983-tól 1984-ig
  • Legtöbb mérkőzés: 574 – Ces Podd
  • Legtöbb bajnoki mérkőzés: 502 – Ces Podd
  • Legtöbb gól: 143 – Bobby Campbell
  • Legtöbb bajnoki gól: 121 – Bobby Campbell
  • Legtöbb gól egy szezonban: 36 – David Layne, 1961–1962
  • Legtöbb gól egy mérkőzésen: 7 – Albert Whitehurst a Tranmere Rovers ellen (harmadosztály, észak) 1929. március 6-án.
  • Legdrágább igazolt játékos: 2 500 000 font – David Hopkin a Leeds United-től 2000 júliusában.
  • Legdrágább eladott játékos: 2 000 000 font – Des Hamilton a Newcastle United-nek 1997 márciusában, Andy O'Brien a Newcastle United-nek 2001 márciusában.
  • Legtöbb bajnoki gól egy szezonban: 128 – Division Three North/harmadosztály (észak) 1928–1929
  • Legtöbb bajnoki pont (három pont a győzelemért): 94 – Division Three/harmadosztály 1984–1985
  • Legtöbb bajnoki pont (két pont a győzelemért): 63 – Division Three North/harmadosztály észak 1929–1929

Szponzorok

szerkesztés
Időszak Gyártó Szponzor
1982–1983 Patrick National Breakdown
1983–1984 Toy City
1984–1985 Ismeretlen
1985–1987 Admiral Bradford Mythbreakers

(Bradford City Council)

1987–1988 Bradford 'Great' City

(Bradford City Council)

1988–1991 Bukta Grattan
1991–1992 Front Runner Ismeretlen
1992–1993 Freemans
1993–1994 Admiral
1994–1997 Beaver Diamond Seal
1997–1999 JCT600
1999–2001 Asics
2001–2003 BCFC Leisure
2003–2004 Diadora
2004–2006 Surridge Sport
2006–2009 Bradford & Bingley
2009–2011 Map Group (Egyesült Királyság)
2011–2013 Nike
2013–2016 JCT600
2016– Avec Sport

Stadion

szerkesztés
  • 1995–1999: The Pulse
  • 2005–2007: Bradford & Bingley
  • 2007: Intersonic
  • 2007–2016: Coral Windows
  • 2016–2019: Northern Commercials
  • 2019– Utilita Energy

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Frost, Terry. Bradford City A Complete Record 1903–1988. Breedon Books Sport, 11. o. (1988). ISBN 0-907969-38-0 
  2. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 13. o. 
  3. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 65. o. 
  4. ↑ a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 14. o. 
  5. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 149. o. 
  6. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 54. o. 
  7. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 65–66. o. 
  8. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 16. o. 
  9. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 49. o. 
  10. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 17. o. 
  11. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 159. o. 
  12. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 21. o. 
  13. ↑ 1920–1929. Manchester United Football Club. [2007. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 14.)
  14. ↑ Dewhirst, John. City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. True North Books (1998). ISBN 1-900463-57-1 
  15. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 34–35. o. 
  16. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 22. o. 
  17. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 356. o. 
  18. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 23. o. 
  19. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 168. o. 
  20. ↑ a b c Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 24. o. 
  21. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 152. o. 
  22. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 113. o. 
  23. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 26. o. 
  24. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 27. o. 
  25. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 81. o. 
  26. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 306. o. 
  27. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 28. o. 
  28. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 59. o. 
  29. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 28–29. o. 
  30. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 30. o. 
  31. ↑ a b c Markham, David. The legends of Bradford City. Breedon Books Sport, 165. o. (2007). ISBN 978-1-85983-572-2 
  32. ↑ Markham. The legends of Bradford City, 103. o. 
  33. ↑ Chris Kamara's managerial career. Soccerbase. [2008. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 17.)
  34. ↑ Markham. The legends of Bradford City, 99. o. 
  35. ↑ Sutcliffe, Richard. „Premier display!”, Telegraph & Argus , 1999. május 10. (Hozzáférés: 2008. május 13.) [halott link]
  36. ↑ „The miracle workers”, Telegraph & Argus , 2000. május 15. (Hozzáférés: 2008. május 13.) [halott link]
  37. ↑ „Bradford pull off great escape”, BBC Sport, 2000. július 29.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  38. ↑ „Bantams aim to fly high”, BBC Sport, 2000. augusztus 13.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  39. ↑ „Bradford swoop for Collymore”, BBC Sport, 2000. október 26.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  40. ↑ „Bradford sack Hutchings”, BBC Sport, 2000. november 6.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  41. ↑ „Jefferies is new Bradford manager”, BBC Sport, 2000. november 20.. [2003. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  42. ↑ „Jefferies upbeat in defeat”, BBC Sport, 2001. április 29.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  43. ↑ „Bradford City in administration”, BBC Sport, 2002. május 16.. [2004. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  44. ↑ „Bantams in administration”, BBC Sport, 2004. február 27.. [2004. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  45. ↑ Parker, Simon. „Woeful City relegated”, Telegraph & Argus , 2007. április 28.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  46. ↑ „McCall named new Bradford manager”, BBC Sport, 2007. május 22.. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.) 
  47. ↑ Parker, Simon. „McCall: I'll Have Failed If We Don't Go Up”, Telegraph & Argus , 2007. június 8.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  48. ↑ Greenhalf, Jim. „McCall: The big interview”, Telegraph & Argus , 2008. február 1.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  49. ↑ Final 2007/2008 Football League Two Table. Soccerbase. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  50. ↑ „Stuart McCall leaves Bradford City”, Bradford City A.F.C., 2010. február 8.. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 8.) 
  51. ↑ Palmetto FC Bantams Join PDL. United Soccer Leagues, 2011. szeptember 8. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  52. ↑ Bantams battered by Swans. ESPN, 2013. február 25. [2013. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  53. ↑ Bradford City's historic win 'worth £1m'. BBC News, 2013. január 23. [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
  54. ↑ Doyle, Paul. „Bradford City smash Northampton Town in half an hour in play-off final”, The Guardian , 2013. május 18.. [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 18.) 
  55. ↑ Chelsea 2 – Bradford City 4 Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport 24 January 2015
  56. ↑ Bradford 2–0 Sunderland. BBC Sport. [2016. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 13.)
  57. ↑ FA Cup: Reading 3–0 Bradford City highlights Archiválva 2016. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport, 16 March 2015
  58. ↑ Reading 3 – Bradford 0 Archiválva 2017. május 10-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport, 16 March 2015
  59. ↑ Coventry City 2–0 Bradford City: Bantams relegated from League One. BBC Sport, 2019. április 19. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  60. ↑ „US crypto group offers to buy Bradford”, BBC Sport 
  61. ↑ No deal! Rupp underlines commitment after rejecting American offer to buy Bradford City. Bradford Telegraph and Argus
  62. ↑ „Mark Hughes: Bradford City name former Wales boss as new manager”, BBC Sport (Hozzáférés: 2022. február 24.) 
  63. ↑ Mark Hughes makes shock return to management at League Two Bradford. www.theguardian.com . (Hozzáférés: 2022. február 24.)
  64. ↑ Dewhirst, John. City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. ISBN 1-900463-57-1 
  65. ↑ a b All white change strip for next season. Bradford City official website, 2008. április 22. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  66. ↑ „Potter magic sells footie scarves”, CBBC Newsround, 2002. december 9.. [2007. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 30.) 
  67. ↑ Motherwell FC – 1886–1917. Motherwellfc.co.uk. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)
  68. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 53. o. 
  69. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 170. o. 
  70. ↑ Inglis, Simon. The football grounds of Great Britain. Willow Books, 117. o. (1987). ISBN 0-00-218249-1 
  71. ↑ a b Dewhirst, John. City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. True North Books (1998). ISBN 1-900463-57-1 
  72. ↑ Facts. Bradford City official website. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  73. ↑ a b Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 56. o. 
  74. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 55. o. 
  75. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 57. o. 
  76. ↑ „BBC on this day – 1985: Fans killed in Bradford stadium fire”, BBC Sport, 1985. május 11.. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 16.) 
  77. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 60–61. o. 
  78. ↑ Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 59–60. o. 
  79. ↑ a b Transformation of Valley Parade. Bradford City official website. [2008. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  80. ↑ „City to break crowd record”, Telegraph & Argus , 2000. december 16.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 16.) 
  81. ↑ „Valley Parade sold for £5m”, BBC Sport, 2003. augusztus 8.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. április 16.) 
  82. ↑ „Bantams ponder Bulls groundshare”, BBC Sport, 2009. február 12.. [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 13.) 
  83. ↑ BRADFORD CITY ANNOUNCE NORTHERN COMMERCIALS AS NEW STADIUM SPONSORS IN LANDMARK DEAL. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
  84. ↑ Valley Parade becomes Utilita Energy Stadium with new power partnership. Bradford Telegraph and Argus
  85. ↑ „Bradford City WILL slash ticket prices”, Telegraph & Argus , 2007. április 27.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  86. ↑ Bradford City Set to Offer Cheapest Season Tickets in the UK. TheOffside.com, 2007. május 24. [2008. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 30.)
  87. ↑ City break 12,000 Season Ticket barrier. Bradford City official website, 2007. augusztus 1. [2010. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  88. ↑ Parker, Simon. „Bantams land prestigious award”, Telegraph & Argus , 2008. március 3.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  89. ↑ Parker, Simon. „Pioneering City honoured with trip to parliament”, Telegraph & Argus , 2008. december 13.. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. december 14.) 
  90. ↑ Parker, Simon. „City fail to hit magic 9,000 mark”, Telegraph & Argus , 2008. június 16.. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 16.) 
  91. ↑ BANTAMS SET SEASON TICKET TARGET!. Bradford City Official Website , 2015. május 7. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  92. ↑ CITY BREAK SEASON TICKET RECORD. Bradford City Official Website , 2015. július 6. [2015. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  93. ↑ The Wool City Rivalry: Class tensions?, 2018. május 24. (Hozzáférés: 2019. október 22.)
  94. ↑ Simon Parker. „Jamie Lawrence: I know what beating Leeds would mean to Bradford City fans”, Telegraph & Argus , 2014. augusztus 16.. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  95. ↑ Doug Thomson. „Huddersfield Town: Bradford City manager Phil Parkinson gears up for derby”, Huddersfield Examiner , 2011. október 1.. [2014. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  96. ↑ Simon Parker. „Shay-me that friends will be foes this Sunday – Wayne Jacobs on Halifax v Bantams FA Cup clash”, Telegraph & Argus , 2014. november 6.. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  97. ↑ The top five rivals of English football's top 92 clubs have been revealed. GiveMeSport , 2019. augusztus 27.
  98. ↑ Campbell, Paul. „From the Vault: Bradford City's adventure in the 2000 Intertoto Cup”, The Guardian , 2013. január 23.. [2014. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 1.) 
  99. ↑ A potted history of Bradford City #1: The Intertoto Cup, 2014. május 30. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
  100. ↑ THE RICHMOND YEARS: Unchartered territory for City with European adventure. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2020. június 5.)
  101. ↑ BBC SPORT – BRADFORD CITY – Bradford gain Intertoto advantage
  102. ↑ „Football: Intertoto Cup: RKC Waalwijk 0 Bradford City 1”, the Guardian , 2000. július 24.. [2014. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 11.) 
  103. ↑ Peter Gardner. „InterToto Cup: Bradford adventure ends with tame defeat”, Telegraph.co.uk, 2000. augusztus 3.. [2016. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 5.) 
  104. ↑ Bradford City's shirt numbers for 2021/2022 season. www.thetelegraphandargus.co.uk
  105. ↑ Bradford City official website – Wolves 1999: The History Of Bradford City F.C. 1903–1991 Archiválva 2022. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  106. ↑ Paudie O'Connor in four-trophy haul at City's Player of the Year awards. Bradford Telegraph and Argus
  107. ↑ O'CONNOR IN FOUR-TROPHY POTY AWARD HAUL. www.bradfordcityfc.co.uk
  108. ↑ Captain O'Connor the big winner at City dinner. Bradford Telegraph and Argus
  109. ↑ CITY TEAM-MATES: The 1911 FA Cup winners – and the maverick winger banned for the final. Bradford Telegraph and Argus
  110. ↑ Charlie Bicknell profile. Bradford City A.F.C.. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  111. ↑ Frost, p. 24
  112. ↑ Paul Firth: Bruce Stowell, an amateur turned professional. Boy From Brazil, 2011. június 20. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
  113. ↑ Former Bradford City captain dies, aged 74. Bradford Telegraph and Argus
  114. ↑ Stuart McCall profile. Bradford City A.F.C.. [2009. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  115. ↑ David Wetherall profile. Bradford City A.F.C.. [2011. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  116. ↑ Footballer gives Asian youths a helping hand. the Guardian , 2010. október 13.
  117. ↑ Rehman transfer listed by Bantams, 2010. december 2.
  118. ↑ What former Bantams skipper will take into management from Stuart McCall. Bradford Telegraph and Argus
  119. ↑ Revenge not on Flynn's mind. Bradford City A.F.C., 2011. november 29. [2011. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
  120. ↑ Simon Parker. „Ricky Ravenhill and Ritchie Jones close to Bradford City return”, Telegraph & Argus , 2012. szeptember 7.. [2013. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.) 
  121. ↑ David Hytner. „Torquay were tougher opponents than Arsenal, says Bradford captain”, The Guardian , 2012. december 12.. [2016. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 11.) 
  122. ↑ Simon Parker. „New Bradford City captain Stephen Darby signs for three more years”, Telegraph & Argus , 2014. június 9.. [2014. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 9.) 
  123. ↑ Simon Parker. „Remain Vincelot: Bradford City skipper stays put at back”, Telegraph & Argus , 2016. október 13.. [2016. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 14.) 
  124. ↑ Simon Parker. „Darby aiming to give Bradford City boss more headaches”, Telegraph & Argus , 2016. október 14.. [2016. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 14.) 
  125. ↑ „WRIGHT TO CAPTAIN BANTAMS”, Bradford City A.F.C., 2018. augusztus 1.. [2018. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 1.) 
  126. ↑ Simon Parker. „Bradford City: O'Connor admits "some games we're better off not being there"”, Telegraph & Argus , 2018. október 23.. [2018. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. október 23.) 
  127. ↑ Simon Parker. „Caddis named Bradford City captain”, Telegraph & Argus , 2019. február 28. (Hozzáférés: 2019. február 28.) 
  128. ↑ Simon Parker. „Bradford City: Akpan out to lead by example in survival bid”, Telegraph & Argus , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 12.) 
  129. ↑ Vaughan named new City skipper. Bradford Telegraph and Argus
  130. ↑ James Vaughan: Bradford City loan top scorer to Tranmere Rovers, 2020. január 29.
  131. ↑ CITY FALL TO OLDHAM DEFEAT. www.bradfordcityfc.co.uk
  132. ↑ Bradford City name O'Donnell as captain. Bradford Telegraph and Argus
  133. ↑ Novak: Why it was important for Bradford City to speak their minds. Bradford Telegraph and Argus
  134. ↑ Paudie O'Connor Revels in his Pride of Captaining Bradford City for the First Time. [2021. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  135. ↑ Bantams won't let Twitter trolls affect Sutton, says skipper O'Connor. Bradford Telegraph and Argus
  136. ↑ TEAM NEWS: O'Donnell back in goal for Bradford City. Bradford Telegraph and Argus
  137. ↑ TEAM NEWS: CITY v OLDHAM ATHLETIC. www.bradfordcityfc.co.uk
  138. ↑ Captaincy not up for debate as bosses defend O'Donnell decision. Bradford Telegraph and Argus
  139. ↑ CANAVAN NAMED CLUB CAPTAIN (brit angol nyelven). www.bradfordcityfc.co.uk . (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
  140. ↑ ROCHDALE v BANTAMS: Match stats and player ratings. Bradford Telegraph and Argus
  141. ↑ LIVE BLOG: Bradford City 1 Leyton Orient 1. Bradford Telegraph and Argus
  142. ↑ LIVE BLOG: Harrogate Town 2 Bradford City 0. Bradford Telegraph and Argus
  143. ↑ Who's Who at Bradford City. Bradford City A.F.C.. [2012. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  144. ↑ BANTAMS RECRUIT COACHING TRIO. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
  145. ↑ {title}, 2013. augusztus 7. [2018. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 10.)
  146. ↑ |http://www.thetelegraphandargus.co.uk/news/14806162.Bradford_City__Peter_Horne_was_thinking_football_to_the_very_end/ Archiválva 2018. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  147. ↑ MARK HUGHES UNVEILED AS NEW CITY MANAGER. www.bradfordcityfc.co.uk
  148. ↑ a b Bradford City announce Hodges as new assistant manager. Bradford Telegraph and Argus
  149. ↑ Kiwomya back at Bradford City in new performance role. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  150. ↑ Meet the City Gent who will head the club's recruitment. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  151. ↑ Nevison back at Bradford City to nurture youngest talent in the area. Bradford Telegraph and Argus
  152. ↑ Walsall chief scout heading for Bantams. Bradford Telegraph and Argus
  153. ↑ a b c Bradford City announce new scouting trio in recruitment restructure. Bradford Telegraph and Argus
  154. ↑ Drury given new role in Bradford City academy after Nightingale joins Liverpool. Bradford Telegraph and Argus
  155. ↑ New 'keeper coach Vaughan excited by City challenge. Bradford Telegraph and Argus
  156. ↑ {title}. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
  157. ↑ Interview: Bantams academy boss Matthews on his playing journey. Bradford Telegraph and Argus
  158. ↑ a b Two new Bradford City coaches named in academy restructure. Bradford Telegraph and Argus
  159. ↑ a b c d e f Royston given new role in Bradford City off-field shake-up. Bradford Telegraph and Argus
  160. ↑ Peter Atherton, Wayne Jacobs, David Wetherall és Dean Windass vezette a csapatot játékos- és ideiglenes vezetőedzőként.
  161. ↑ ideiglenesen, 2021 február–2021 május
  162. ↑ a b A bajnokságokat a Premier League 1992-ben történő megalakulását követően nevezték át, így a Division Two lett az új Division One
  163. ↑ West Riding County Football Association Ltd Official Handbook 2011–12. West Riding County FA pp. 95. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 26.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bradford City A.F.C. című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Bradford_City_AFC&oldid=25935124”