Branimir Livadić
Branimir Wiesner Livadić (Szamobor, 1871. szeptember 30. – Zágráb, 1949. július 30.) horvát író, regényíró, költő, utazási író, esszéista és kritikus.
| Branimir Livadić | |
| Élete | |
| Született | 1871. szeptember 30. Szamobor, Horvátország |
| Elhunyt | 1949. július 30. (77 évesen) Zágráb, Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság |
Élete és pályafutása
szerkesztésAz elemi iskolát szülővárosában, a középiskolát Zágrábban végezte. Zágrábban, majd Bécsben tanult filozófiát és germanisztikát, ahol 1895-ben doktorált „Das Wesen des Lyrischen” című disszertációjával.[1] Ezután középiskolai tanárként dolgozoztt Zenggben, Zágrábban, Varasdon és Károlyvárosban. A Színészművészeti főiskola (két alkalommal) és a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház igazgatója volt.[2] Szerkesztője volt a Suvremenik (1907-1919), a Hrvatska kola és a Hrvatske revije (1928-1929) folyóiratoknak, valamint a Horvát P.E.N. Klub elnöke volt.[3]
A Savremenikben az „öregek” és „fiatalok” közötti konfliktus közepette vette át az irányítást. Bár az irodalom iránti elkötelezettség, a művészi alkotás szabadsága és a larpurartizmus tekintetében mindenképpen a „fiatalok” közé kellene sorolni, mégis sikerült, függetlenül azok kulturális irányultságától és politikai hovatartozásától a Savremenik köré egyre több neves írót összegyűjtenie.
Verseket, regényeket és kritikákat írt. Prózai műveit a modernizmus ihlette. A sikeresebb regényekben általában a szerelem és a szexualitás intim témája dominál. Cikkeiben a művészet esztétikai jelenségként való megtapasztalásának kérdésével foglalkozott, de konkrét rendszer és elméleti alap nélkül.
Irodalmi tevékenysége
szerkesztésLivadić mind a prózai, mind a kritikai munkákban az egyik legradikálisabb modernista volt. 1900-ban jelent meg az irodalmi életben, verseket, novellákat, esszéket és színházi kritikákat írt.[2] Legfigyelemreméltóbb elbeszélései novellagyűjteményében jelentek meg.[1] Najzapaženiji je bio kao pripovjedač u novelama koje su sabrane u dvije zbirke.[3]
Legfontosabb művei a Novellagyűjtemény (1910), Amis és Amil legendája (1913), valamint a Buenos Airesi útleírás című útirajz (1937).
Művei
szerkesztés- Jeremija (1893.), költői elbeszélés;[4]
- Za slobodu stvaranja (1900.)
- Novele (1910.)[5] (elektronikus változat)
- Legenda o Amisu i Amilu (1913.)[6] (elektronikus változat)
- Novele: novi izbor (1932.)
- Do Buenos Airesa (1937.), útleírás;[7]
- Pjesme i pripoviesti (1944.)[8] (elektronikus változat)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b LZMK: Livadić (Wiesner), Branimir Archiválva 2025. januári dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ a b Galovićeva jesen: Branimir Livadić (1871.-1949.) Archiválva 2013. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ a b Proleksis enciklopedija: Livadić (Wiesner), Branimir[halott link] hozzáférés: 2012-02-15
- ↑ Branimir Livadić, Jeremija : pjesan u tri pjevanja, Zagreb, 1893. (33 str.)
- ↑ Sadrži Povratak, Starci, Kožun, Mila. I. Proljetna pjesma, Mila. II. Pjesma žarkoga ljeta, Mali probici, Guska, Gospođa Jelica, Cvijet u sumraku, Sanja na svijetlu, Nakon zapada sunca, Apoteoza, Smrt i more i Život.
- ↑ Branimir Livadić,Legenda o Amisu i Amilu, Društvo hrvatskih književnika, Zagreb, 1913. (60 str.); Faksimilni pretisak: Ex libris, Zagreb, 2001. (55 str.), ISBN 9536310023
- ↑ Branimir Livadić, Do Buenos Airesa : s puta i kongresa P. E. N. klubova, Tisak Zaklade tiskare Narodnih novina, Zagreb, 1937. (62 str.)
- ↑ Branimir Livadić, Pjesme i pripoviesti (szerk. Stanko Gašparović), Suvremena biblioteka, Zagreb, 1944. (457 str.)
Források
szerkesztés- Milovan Tatarin, Novelistika Branimira Livadića, Dani Hvarskoga kazališta 1/2001.
- Cvijeta Pavlović, Hrvatske umjetničke bajke i legende nakon 1910. g. (2011.) Prilog u: Pavlović, Cvijeta, Glunčić-Bužančić Vinka, Meyer-Fraatz, Andrea (uredile), Poetika i politika kulture nakon 1910. godine. Komparativna povijest hrvatske književnosti. Zbornik radova XIII., Split-Zagreb: Književni krug - Odsjek za komparativnu književnost Filzofskoga fakulteta Sveučilišta u Zagrebu, 2011., ISBN 9789531633611
- Goranka Kreačič, Dvjesto godina povijesti celjsko-samoborskog umjetničkog roda Wiesner Livadić kroz obiteljske fotografije, Arhivski vjesnik 1/2014.
További információk
szerkesztés- Novele i Biografija Archiválva 2011. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Branimir Livadić (30. rujna 1871. – 30. srpnja 1949.), Knjižnice grada Zagreba
- Branimir Livadić, Hrvatsko kazalište, Obzor : spomen knjiga 1860-1935, 1936., str. 139-144
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Branimir Livadić című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
