Brassói csata (1603)
A brassói csata, a hosszú háború része, 1603. július 17-én zajlott egyrészt Radu Șerban vezette Havasalföld és a Habsburg Birodalom, másrészt a Székely Mózes erdélyi fejedelem vezette erdélyi csapatok között.
| Brassói csata | |
.jpg) | |
| Hans von Aachen: A török háború öt allegóriájából | |
 é. sz. 45° 39′, k. h. 25° 36′45.650000°N 25.600000°EKoordináták: é. sz. 45° 39′, k. h. 25° 36′45.650000°N 25.600000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brassói csata témájú médiaállományokat. |
Székely Mózes a csatatéren elesett, Radu Șerban pedig Erdély uralkodója lett 1603 szeptemberéig, amikor is Giorgio Basta és a császári biztosok a császár nevében átvették az ország irányítását. Az erdélyi sereg nagy része elpusztult, egy feljegyzés 144 nemesi áldozatot sorolt fel név szerint.
Háttere
szerkesztésA csatát megelőző évtized viharos volt Erdély számára, amelynek során a Habsburgok mintha elveszítették volna hatalmukat a tartomány felett.[1] Báthory Zsigmond fejedelmet 1581-ben, kilenc évesen név4legesen megválasztották, 1593 és 1601 között pedig háromszor mondott le a trónról a család többi tagja javára, a császár kívánságának megfelelően.[2]
Rövid idõszakok után, amelyek során Erdélyt Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem, majd Giorgio Basta Habsburg-tábornok zsoldosai irányították, Székely Mózes hadvezér lázadásra buzdította az õslakos erdélyi csapatokat, és a török-tatár segéderõk támogatásával kikiáltatta magát erdélyi fejedelemnek 1603. május 8-án.[1][3]
Radu Șerban számára elfogadhatatlan volt, hogy Székely a Habsburgok erdélyi jelenlétét egy, az Oszmán Birodalommal barátkozó kormánnyal kívánja felváltani, aki „nem engedhette, hogy Havaselve a Dunától délre fekvő Oszmán Birodalom és a felesküdött Erdély közötti terület hozzá való hűsége megkérdőjeleződjön”.[4] Az erdélyi nemesség nagy része Șerbán mellé állt, bitorló túlkapásai ellenére, Brassó maga is hű maradt a Habsburgokhoz. A szintén monarchiapárti háromszéki és csíkszéki székelyek június 8-án csatlakoztak Radu Șerban csapatához Bedő és Máttyus kapitányok (3000 lovas és gyalogos) vezetésével.[5]
A csata
szerkesztés1603 júliusában több kisebb Habsburg-csapat kelt át a Kárpátokon, és Székely Mózes csapataival csatába szállt Barcaföldvár környékén, ami korai stratégiai győzelmet hozott számukra. Székely nem volt biztos a nyílt csata sikerében az oláh sereg zömével szemben, ezért védekező tartást vett fel, 4000 magyarból, 2000 tatárból és 25 könnyű ágyúból álló seregét Barcarozsnyó közelében egy rögtönzött szekértáborban, összekapcsolt szekerekkel magukat körülvéve.[4][6] Július 15-én Radu Șerban átkelt a hegyeken, és csatlakozott a többi csapathoz. Az oláh-Habsburg hadsereg összesen 10 000 főből állt: két, egyenként 2000 fős szárnyból és egy 6000 fős főhadseregből, amelyet maga Șerban vezetett. A bal szárnyat a magyar Rácz György, míg a jobbszárnyat a szerb zsoldos, Deli Marko vezette.Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref> címke lezáró </ref> része hiányzik[7] Többek között a csatában lelte halálát Jacobinus János kancellár,[8] az előkelők és nemesek közül báró Apafi Farkas, Kemény János strázsamester, Toroczkai László, Sükösd István, Horinnai Ferenc, Szentpáli János (Torda vármegye főispánja), Kornis Zsigmond és Miklós (Székely Mózes sógorai), Perusith Máté, Siger Zsigmond, Kendeffy Gábor és István, Toroczkai Mátyás, Alárd Gáspár, Dániel Ferenc, Tomori István, Cseréni László, Lázár György, Kabos Farkas, Nyutodi György, Bihari János, Horváth Ferenc, Kálnoki János, Óvári István és Sámuel, Gosztonyi Balázs, Szentei Bálint, Giovanni Fiota (a tüzérség parancsnoka), Aszalai Mátyás, Capturius János, Daczó János, Bodoni János, Tötöri János, Jankó Miklós, Apor János, Henter Benedek és Gáspár, Tompa János és István, Vitzei Gáspár, Maradék Bálint, Bodor Péter és Lőrinc, Bójér Balázs, Glesán Miklós, Gadoczi Péter, Jankovitz Demeter, Szilvási András, Szigeti Pál, Balázsi András és „sok más kiváló férfiú, akik […] nem kevésbé voltak hasznosak békében, mint amennyire jelesek háborúban.”[9]
Utóhatásai
szerkesztésRadu Șerban 1603 szeptemberéig Erdély uralkodója lett. Annak ellenére, hogy Giorgio Basta kezdetben attól tartott, hogy Șerban a csata után Erdélyt megkísérli magának megszerezni, Vitéz Mihályt utánozva, Basta és a császári biztosok a császár nevében átvették az ország irányítását.[6] Számos vezetőt kivégeztek, birtokaikat elkobozták. A nemeseket birtokuk megváltása címén kötelezték a birtok értékének egy negyedének kifizetésére. A városokra is hatalmas sarcot vetettek ki, és a hűtlennek nyilvánított városokban csak a római katolikus vallás gyakorlását engedélyezték.[10]
Ábrázolásai
szerkesztésA török háború öt allegóriájá című pergamenre festett olajvázlatkötetet, amelyet Hans von Aachen német festő készített 1607 körül, amikor II. Rudolf császár udvari festőjeként tevékenykedett, a brassói csata allegorikus képe zárja.[11]
A 21. században Deák-Sárosi László kiseposzt írt Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata címmel.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Barta Gábor: Báthori Zsigmond, Vitéz Mihály és Giorgio Basta. In Erdély története: Három kötetben I. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 523–532. o. ISBN 963 05 4203 X
- ↑ Daniel Guță: Sigismund Bathory, principele ușuratic care și-a întemnițat soția după noaptea nunții, părăsit din cauza impotenței. Adevărul, (2016. január 10.)
- ↑ István Keul: Early Modern Religious Communities in East-Central Europe: Ethnic Diversity, Denominational Plurality, and Corporative Politics in the Principality of Transylvania (1526–1691). Leiden, Boston: BRILL. 2009. 149–150. o. = Studies in Medieval and Reformation Tradition, ISBN 9789004186842
- ↑ a b Alexandru Dimitrie Xenopol: Istoria românilor din Dacia Traiană. Bucuresti: Cartea Românească. 1925. 7–18. o.
- ↑ Tony Jaques: Dictionary of Battles and Sieges: A Guide to 8,500 Battles from Antiquity Through the Twenty-first Century. Westport, CN, London: Greenwood Publishing Group. 2007. 160. o. ISBN 9780313335372
- ↑ a b I.M: Bătălia de la Brașov, 17 iulie 1603. Gazeta de Transilvania, (1900)
- ↑ Dánl Veronika: „Mennyi jobbágya és mennyi portiója”: Torda vármegye birtokos társadalma a 17. század első felében. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2016. 21. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 286. ISBN 9786067390698
- ↑ Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve (1602). Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Bónis György és Valentiny Antal. Kolozsár: Minerva. 1947. 11. o. = Jogtörténeti és Népi Jogi Tanulmányok, 2.
- ↑ Bethlen Farkas: Erdély története VI. (1601–1603). Ford. Kasza Péter, Szabó Ádám, Lázár István Dávid, Petneházi Gábor. Budapest: ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont. 2021. 283. o. ISBN 9789634162643
- ↑ Újváry Zsuzsanna: „Nagy két császár birodalmi között”: A hosszú háborútól Bethlen Gábor haláláig. Budapest: Gondolat. 1984. 82. o. = Magyar história, ISBN 9632812816
- ↑ Larry Silver: Europe's Turkish Nemesis. In Representing Imperial Rivalry in the Early Modern Mediterranean. Ed. Barbara Fuchs, Emily Weissbourd. Los Angeles, Toronto: University of Toronto Press. 2015. 71. o. ISBN 9781442649026
- ↑ Az eposz feltámadt hamvaiból : Baka Györgyi beszélgetése Deák-Sárosi Lászlóval. Irodalmi Jelen, XX. évf. 222. sz. (2020. április) 112–131. o.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Brașov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Vass Miklós: Székely Mózes erdélyi fejedelem életrajza. Budapest: Márkus. 1897. 81–86. o.
.svg){kind=small}