Wikipédia

British American Racing

megszűnt Formula–1-es csapat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 3. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

A British American Racing egy Formula-1-es versenycsapat, mely 1999-től 2005-ig szerepelt a sportágban. A csapat elődje a Tyrrell csapat volt, első évükben Supertec motorokat használtak, a következő hat évben pedig a Honda szállított motorokat a csapat számára. A csapat nevét a British American Tobacco cégről kapta, melynek két dohánytermékét, a Lucky Strike-ot, és az 555-öt reklámozták. 2004 novemberében a Honda felvásárolta a csapat 45%-át, majd a rákövetkező évben a maradékot, és 2006-tól már Honda Racing F1 néven indult. A Lucky Strike megmaradt a csapat főszponzorának 2006 végéig, amíg a dohányreklámokat teljesen be nem tiltották a Formula-1-ben.

BAR
Teljes névBritish American Racing
Lucky Strike BAR Honda
SzékhelyBrackley, Northamptonshire, Egyesült Királyság
Alapító(k)Craig Pollock, Adrian Reynard,
Jelentős versenyzőkKanada Jacques Villeneuve
francia Olivier Panis
UK Jenson Button
Japán Szató Takuma
MotorokSupertec, Honda
GumikBridgestone, Michelin
JogelődTyrrell Racing
JogutódHonda Racing F1
Formula–1-es szereplése
Első versenyAusztrália 1999-es ausztrál nagydíj
Utolsó versenyKína 2005-ös kínai nagydíj
Versenyek száma118
Konstruktőri világbajnoki címek0 (legjobb helyezés: 2. hely 2004-ben)
Versenyzői világbajnoki címek0 (legjobb helyezés: 3. hely 2004-ben)
Győzelmek0
Első rajtkockák2
Leggyorsabb körök0

A Honda további három évig működtette a csapatot, majd a gazdasági világválság miatt eladták Ross Brawn-nak, aki Brawn GP néven egyetlen év erejéig versenyeztette, melynek során egyéni és konstruktőri világbajnok is lett. 2010-től a csapat a Formula-1-ben ma is versenyző gyári Mercedes istállóvá alakult át.

Története

szerkesztés

A British American Tobacco (BAT) nem volt ismeretlen a sportágban, hiszen több csapat autóit is szponzorálták az évek során. A legismertebb ilyen szponzorációjuk az 1980-as években a Lotus John Player Special fekete-arany festése volt. 1997 végén Craig Pollock 30 millió fontért megvásárolta a Tyrrell Formula–1-es csapatot,[1] Adrian Reynard és Rick Gorne pedig kisebbségi tulajdonosok lettek. Az 1998-as idényt még mint Tyrrell teljesítették.

Miközben megkezdték a felkészülést az első igazi, 1999-es szezonjukra, bejelentették 1998 nyarán, hogy a regnáló világbajnok Jacques Villeneuve lesz az egyik pilótájuk.[2] Ez nem volt meglepő annak ismeretében, hogy a versenyző és Craig Pollock jóbarátok voltak, mi több, Pollock volt a menedzsere is. Második számú pilótának az újonc, de más versenysorozatokban sikeres Ricardo Zontát igazolták le. A kasztnikat a Reynard Motorsport építette, az új gyárat az angliai Brackleyben építették fel, az első évben pedig Supertec motorokat használtak (1997-es Renault-motorok átnevezve).

Eredeti terveik szerint az egyik autó a Lucky Strike piros-fehér, a másik az 555 cigarettamárka kék-sárga színeit viselte volna, az FIA azonban ragaszkodott a két autó azonos festéséhez, így kompromisszumos megoldással az autók jobb és bal oldala más festést kapott.[3] 2000-től egységesen a Lucky Strike-ot reklámozták, kivéve 2004-2006-ban Kínát, ahol az ott ismertebb 555 reklámja került az autókra.

A csapat jelmondata "A tradition of excellence" (a nagyszerűség tradíciója) volt, amely kezdetben sok kritikát kapott, hiszen a csapat (nem számítva a Tyrrell-éveket) vadonatúj volt. Adrian Reynard olyan kijelentéseket is tett, hogy akár már az első futamon pole pozíciót és győzelmet szerezhetnek.[4]

1999

szerkesztés
 
Villeneuve 1999-ben

A nagy fogadkozásokból nem lett semmi, a csapat katasztrofálisan szerepelt és egyetlen pontot sem gyűjtött.[5] Maga az autó nem volt annyira rossz, sebessége, különösen az időmérő edzéseken, megvolt ahhoz hogy a középmezőny tagja lehessen, Villeneuve a spanyol nagydíjon egy ideig még a harmadik helyen is haladt vele. Viszont a megbízhatóság csapnivaló volt, rengetegszer kiestek vele, Villeneuve egymaga a szezon első 11 versenyén sorozatban. Zonta Brazíliában megsérült, ezért három futamon Mika Salo helyettesítette.

2000

szerkesztés

A csapat már az előző évben bejelentette, hogy új motorpartnerük a Honda lesz 2000-től. A japán gyártó megjelenése gyári támogatással együtt járt. Eredetileg a Honda azt tervezte, hogy az új évezred kezdetén – mint ahogy az 1960-as években – saját gyári csapattal indulnak. 1999-ben a holland Jos Verstappen tesztelt egy a prototípust, de a projekt vezetőjének, Harvey Postlethwaitenek a halála után a Honda elvetette ezt a tervet. 1992 után mindenesetre most tértek vissza a sportágba - bár Mugen-Honda néven voltak erőforrások a kilencvenes években is a Formula-1-ben, azok csak nevükben voltak Honda motorok. Azt is tudni lehetett, hogy a Jordan is megkapja a gyári Honda-motorokat, viszont a gyártó nem tudott a végtelenségig két csapatot is ellátni. Ezért aztán már ettől az idénytől megindult a harc kettejük között a gyári támogatás megmaradásáért.

2000-ben a csapat változatlan versenyzőpárossal indult, és Adrian Reynard is a helyén maradhatott, pedig közte és Craig Pollock közt hűvös lett a viszony. Pollock a 2000-es évet úgy jellemezte, mint amikor a BAR tiszta lappal kezdve feledtetheti az előző évi borzalmakat. Összesen 20 pontot szereztek, legjobb helyezésük négy negyedik hely volt. A konstruktőrök között az ötödik helyet szerezték meg.

2001

szerkesztés

Ettől az évtől Olivier Panis volt Villeneuve csapattársa. 2001-ben, bár két harmadik helyet szereztek, a hatodik helyen végeztek a bajnokságban.

2002

szerkesztés

Craig Pollock az év elején lemondott a csapatvezetői tisztségről, a helyére David Richards érkezett.[6] Richards cége, a Prodrive öt éves támogatást ígért. A BAT már ismerte korábbról is a Prodrive-ot, ugyanis az támogatta a szintén az ő érdekeltségükbe tartozó Subaru WRC csapatot.

2002 gyenge, és inkább átmeneti év volt a csapat számára. Dolgozóinak egy részét szélnek eresztették, a technikai igazgató Malcolm Oastler és a tervező Andy Green távoztak. Villeneuve egyre inkább csak kínlódott a pontszerzéssel, Panis pedig messze az elvárások alatt teljesített. Mindenesetre azt sikerült elérniük, hogy annak ellenére, hogy az előző két évben rosszabbul szerepeltek, mint a Jordan, mégis ők lettek 2003-tól kezdve a Honda kizárólagos partnerei.

2003

szerkesztés

2003-ban Panis helyére a brit Jenson Button érkezett, aki jóval több pontot szerzett világbajnok csapattársánál. Villeneuve és a csapatfőnök David Richards között egyébként is egyre több volt az összetűzés, aminek a vége az lett, hogy a kanadai pilótát az idény végén elbocsátották. Az utolsó japán nagydíjra már Szató Takumát ültették be, ami a Honda számára volt fontos, mert szerették volna, ha japán versenyző van a csapatnál. A BAR a szezon végére 26 pontot gyűjtött össze, amivel az ötödikek lettek a konstruktőrök versenyében. Button a csapat történetében először néhány körig vezetett egy versenyt Amerikában. Ebben az idényben használtak utoljára Bridgestone gumikat.

2004

szerkesztés
 
Jenson Button 2005-ben a BAR-ral

A legjobb évad számukra a 2004-es volt: a két versenyző – Jenson Button és Szató Takuma – több dobogós helyezést és egy pole-pozíciót szerzett a csapatnak, de futamot nem sikerült nyerniük. A Honda-motoros BAR száztizenkilenc pontjával második lett a konstruktőr-világbajnokságban, egyedül csak a győzelem hiányzott a teljes sikerhez.

Az év során egy kisebb nézeteltérés is kialakult a BAR és a Williams között, ugyanis mindkét csapat állította, hogy élő szerződésük van Buttonnal a következő évre. Végül megegyezésre sikerült jutni: Button maradt a BAR-nál 2005-re, viszont 2006-ra előszerződést írt alá a Williams-szel (ami később szintén gondokat okozott).

Időközben a dohányreklámok fokozatos betiltása új helyzetet teremtett a sportágban. 2004 novemberében a BAT eladta a csapat 45 százalékos tulajdoni illetőségét a Hondának, az új csapatfőnök pedig Nick Fry lett. Ezzel együtt idő előtt felmondták a Prodrive-megállapodást is.

2005

szerkesztés

A csapat rosszul kezdte az évet: az első három futamon kétszer kettős kiesés, egyszer pedig pont nélküli célbaérés hátráltatta őket. A negyedik futamról, San Marinóban, utólag diszkvalifikálták őket, ugyanis megállapították, hogy a minimális 605 kg-os tömeg alatt versenyeztek. A BAR azzal védekezett, hogy ahhoz, hogy az autójuk egyáltalán el tudjon indulni, legalább 6 kg üzemanyagnak kell lennie a tartályokban, márpedig ezzel a tömeghatár felett vannak. Amellett úgy vélték, hogy ennek egyébként is a versenyen kell megfelelniük, nem az azt követő mérésekkor. A csapatot mindazonáltal elmarasztalták, és még két futamra el is tiltották őket, így nem indulhattak a spanyol és a monacói versenyeken. Csak azért nem zárták ki őket a teljes idényből (mint elődjüket, a Tyrrellt 1984-ben), mert nem volt bizonyítható, hogy szándékosan csaltak volna.[7]

A BAR azonban ezután sem talált magára, és a szezon első fele úgy telt el, hogy egyetlen pontot sem szereztek. Ezen nem segített az sem, hogy az amerikai nagydíjat is ki kellett hagyniuk a Michelin-gumis csapatok bojkottja miatt. Szatónak különösen nehéz éve volt, egyetlen pontot gyűjtött csak, így az ő szerződését már meg sem hosszabbították.

Év végén a Honda megszerezte a csapat 100 százalékos tulajdonjogát, majd kivásárolták Jenson Buttont a williamses előszerződéséből. A következő évtől kezdődően a csapat gyári Honda istállóként folytatta a küzdelmeket.

A BAT legközelebb 2019-ben tért vissza a Formula-1-be, amikor "A Better Tomorrow" reklámkampány keretében népszerűsítették az elektromos cigarettát és egyéb, alternatív dohánytermékeket a McLaren autóin.[8]

Teljes Formula–1 eredménysorozata

szerkesztés
Szezon Név Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Pont Helyezés
1999 British American Racing BAR 01 Supertec FB01 V10 B   AUS   BRA   SMR   MON   ESP   CAN   FRA   GBR   AUT   GER   HUN   BEL   ITA   EUR   MAL   JPN 0 NC
  Jacques Villeneuve Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 15 8 10 Ki 9
  Ricardo Zonta Ki NK Sér Sér Sér Ki 9 Ki 15 Ki 13 Ki Ki 8 Ki 12
  Mika Salo 7 Ki 8
2000 Lucky Strike BAR Honda BAR 002 Honda RA000E V10 B   AUS   BRA   SMR   GBR   ESP   EUR   MON   CAN   FRA   AUT   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN   MAL 20 5.
  Jacques Villeneuve 4 Ki 5 16 Ki Ki 7 15 4 4 8 12 7 Ki 4 6 5
  Ricardo Zonta 6 9 12 Ki 8 Ki Ki 8 Ki Ki Ki 14 12 6 6 9 Ki
2001 Lucky Strike BAR Honda BAR 003 Honda RA001E V10 B   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 17 6.
  Olivier Panis 7 Ki 4 8 7 5 Ki Ki Ki 9 Ki 7 Ki 11 9 11 13
  Jacques Villeneuve Ki Ki 7 Ki 3 8 4 Ki 9 Ki 8 3 9 8 6 Ki 10
2002 Lucky Strike BAR Honda BAR 004 Honda RA002E V10 B   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   GBR   FRA   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 7 8.
  Jacques Villeneuve Ki 8 10 7 7 10 Ki Ki 12 4 Ki Ki Ki 8 9 6 Ki
  Olivier Panis Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 9 5 Ki Ki 12 12 6 12 Ki
2003 Lucky Strike BAR Honda BAR 005 Honda RA003E V10 B   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   ITA   USA   JPN 26 5.
  Jacques Villeneuve 9 Ni 6 Ki Ki 12 Ki Ki Ki 9 10 9 Ki 6 Ki
  Szató Takuma 6
  Jenson Button 10 7 Ki 8 9 4 Ni Ki 7 Ki 8 8 10 Ki Ki 4
2004 Lucky Strike BAR Honda BAR 006 Honda RA004E V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA 119 2.
  Jenson Button 6 3 3 2 8 2 3 3 Ki 5 4 2 5 Ki 3 2 3 Ki
  Szató Takuma 9 15 5 16 5 Ki Ki Ki 3 Ki 11 8 6 Ki 4 6 4 6
2005 Lucky Strike BAR Honda BAR 007 Honda RA005E V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   TUR   ITA   BEL   BRA   JPN   CHN 38 6.
  Jenson Button 11 Ki Ki DSQ Kiz Kiz 10 Ki Ni 4 5 3 5 5 8 3 7 5 8
  Szató Takuma 14 Sér Ki DSQ Kiz Kiz 12 Ki Ni 11 16 12 8 9 16 Ki 10 DSQ Ki
  Anthony Davidson Ki

Forráshivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ Eason, Kevin. „Tyrrell prepare to embark on final lap”, The Times, Times Newspapers, 1998. október 27. 
  2. ↑ Henry, Alan. „Motor Racing: Villeneuve on his way”, The Guardian, Guardian Newspapers, 1998. július 24., 6. oldal 
  3. ↑ Henry, Alan. „Motor Sport: New team back tracks”, Guardian, Guardian Newspapers, 1993. március 13., 7. oldal 
  4. ↑ Reflections on BAR: A Tradition Of What?. atlasf1.autosport.com. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
  5. ↑ Henry, Alan. „God help Ferrari No.2”, Guardian, Guardian Newspapers, 1999. november 2., 8. oldal 
  6. ↑ Griffiths, John. „BAT appoints racing team chief”, Financial Times, 2001. december 19., 24. oldal 
  7. ↑ Wayback Machine. web.archive.org. [2012. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
  8. ↑ Former BAR team owner BAT back into Formula 1 with McLaren deal (angol nyelven). www.autosport.com. (Hozzáférés: 2022. március 3.)

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz British American Racing témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=British_American_Racing&oldid=27573108”