Brun–Titchmarsh-tétel
Az analitikus számelmélet területén a Viggo Brun és Edward Charles Titchmarsh matematikusokról elnevezett Brun–Titchmarsh-tétel vagy Brun–Titchmarsh-féle egyenlőtlenség felső korlátot ad a prímszámok számtani sorozatbeli eloszlására. Kimondja, hogy ha a p prímszámokat számolja meg, melyek kongruensek a-val modulo q úgy, hogy p ≤ x, akkor
minden q < x-re. A tételt a szitamódszer segítséggel Montgomery és Vaughan igazolta; Brun és Titchmarsh csak az egyenlőtlenség egy gyengébb változatát tudta bizonyítani, ahol még egy szorzó tényező is szerepel.
Ha q viszonylag kicsi, pl. , létezik jobb felső korlát is:
Ezt Y. Motohashi (1973) határozta meg. A Selberg-szita hibatagjának általa felfedezett bilineáris struktúráját használta fel ehhez. Később az ötletét, hogy a szita hibájának struktúráját érdemes felhasználni, az analitikus számelmélet fontos módszerévé fejlesztették, H. Iwaniec kombinatorikus szitához való kiegészítésének köszönhetően.
Ezzel ellentétben, Dirichlet tétele aszimptotikus eredményt ad, ami így fejezhető ki:
de ez csak korlátozottabban érvényesül: q < (log x)c konstans c-re: ez a Siegel–Walfisz-tétel.
Jegyzetek
szerkesztés- Motohashi, Yoichi (1983), Sieve Methods and Prime Number Theory, Tata IFR and Springer-Verlag, ISBN 3-540-12281-8
- Hooley, Christopher (1976), Applications of sieve methods to the theory of numbers, Cambridge University Press, p. 10, ISBN 0-521-20915-3
- Mikawa, H. (2001), "b/b110970", in Hazewinkel, Michiel, Encyclopedia of Mathematics, Springer, ISBN 978-1-55608-010-4
- Montgomery, H.L. & Vaughan, R.C. (1973), "The large sieve", Mathematika 20: 119–134.