Buchholz-számítás
A Buchholz-számítás (egyes előfordulásokban Buchholtz) a sakkversenyeken a holtverseny eldöntésére szolgáló számítási módszer. Bruno Buchholz német sakkozó 1932-ben dolgozta ki a svájci rendszerű versenyeken való alkalmazásra. Először 1932-ben a Bitterfeld-versenyen próbálták ki.
A számítás lényege
szerkesztésA számítás lényege, hogy ugyanazon eredmény értékesebb, ha erősebb versenyzők ellen érik el. Ennek megfelelően az egyenlő pontszámot elért versenyzők vagy csapatok közül az végez előbb, aki a versenyben több pontot szerzett ellenfelek ellen játszott. Ennek megállapításához összeadják azoknak az ellenfeleknek a pontszámát, akikkel a holtversenyben levők játszottak. Csapatverseny esetén a csapatok közötti holtverseny eldöntéséhez természetszerűleg az ellenfél csapatok pontszámát veszik figyelembe.
A Buchholz-számítás változatai
szerkesztésA svájci rendszerű versenyek azon sajátossága miatt, hogy mindig az azonos, vagy közel azonos pontszámú versenyzők vagy csapatok játszanak egymással, az első fordulókban még nagy eltérések lehetnek az ellenfelek játékerejében. E torzítás kiküszöbölése érdekében a módosított Buchholz vagy más néven Medián Buchholz számítást alkalmazzák. Ennek lényege, hogy a leggyengébb és a legerősebb ellenfél pontszámát a számítás során nem veszik figyelembe. Kilenc vagy több forduló esetén gyakran alkalmazzák azt a megoldást is, hogy a két leggyengébb és a két legerősebb ellenfél pontszámát nem veszik figyelembe, ezt a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) Medián Buchholz-2 számításnak nevezi.
A vágott Buchholz (angolul Buchholz Cut) számítás esetén a versenyzőknél vagy a csapatoknál a leggyengébb ellenfél pontszámát nem veszik figyelembe. Kilenc vagy több forduló esetén gyakran alkalmazzák azt a megoldást, hogy a két leggyengébb ellenfél pontszámát nem veszik figyelembe, ezt vágott Buchholz-2 vagy Buchholz Cut-2 számításnak is nevezik.
A Buchholz-számítás hiányosságai
szerkesztésA számítás csak svájci rendszerű versenyeknél alkalmazható, mert a körmérkőzéses versenyeken, ahol minden játékos mindenki ellen játszik, ez a szám minden holtversenyben állónál azonos lenne. Körmérkőzések esetén a holtverseny eldöntésére éppen ezért a Sonneborn–Berger-számítást alkalmazzák.
A Buchholz-számítás nem veszi figyelembe azt, hogy az egyes ellenfelek ellen milyen eredményt ért el a holtversenybe került játékos, mivel a vele játszott mérkőzés eredményétől függetlenül az ellenfél által a versenyen szerzett teljes pontszámot veszi figyelembe. Emiatt ma már svájci rendszerű versenyeken is, például az utóbbi időkben rendezett sakkolimpiákon is a Sonneborn–Berger-számítást alkalmazzák.
A sakkversenyeken a holtversenyek eldöntésének még számos módja alkalmazható,[1][2] amelyek esetenként más-más végső sorrendet határoznak meg az azonos pontszámot elért versenyzők vagy csapatok között. Éppen ezért minden verseny előtt a versenykiírásban kötelezően meg kell határozni a holtversenyszámítás módjait, illetve azok alkalmazásának sorrendiségét, ha a számítás alapján is azonos eredmény jön ki. Például meghatározható, hogy holtversenyek esetén elsődlegesen a Buchholz-számítás, másodlagosan a Sonneborn–Berger-számítás, harmadlagosan az egymás elleni eredmény, negyedlegesen a világossal (vagy sötéttel) nyert több játszma dönt, de a megengedett holtversenyszámítási módszerek közül bármelyik és bármely sorrendben alkalmazható. Ha a versenykiírásban meghatározott mindegyik számítás szerint holtverseny áll fenn, akkor az érintett versenyzők, illetve csapatok között a helyezést megosztják.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tie-break definitions (angol nyelven). Swiss Perfect P/L. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 21.)
- ↑ Annex 3: Tie-Break Regulations (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)