Buczy Emil

Buczy Emil (Kolozsvár, 1782. május 16. – Kolozsvár, 1839. október 28.) magyar költő, piarista rendi tanár, gyulafehérvári kanonok.

Buczy Emil
Született	1782. május 16. Kolozsvár
Elhunyt	1839. október 28. (57 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő, pedagógus, kanonok, esztéta
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A gimnáziumot szülővárosában a piaristáknál végezte; 1799-ben Kassára ment filozófiát hallgatni; 1801-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol két évig jogot tanult. Utóbb megváltoztatta szándékát, belépett a piarista rendbe lépett, és Horányi Elek vezetésével a görög nyelvvel és irodalommal foglalkozott. Két évig tanár volt a kolozsvári s besztercei gimnáziumokban. 1805-ben elhagyta a szerzetesrendet, és Bécsbe ment a teológiára; misés pappá szentelték és visszatérte után Szebenben az ékesszólást tanította.

1816-ban gyengélkedése miatt megvált a tanári széktől és Kornis Ignác, majd Haller János grófi házaknál nevelő volt 1821. húsvétig. Ezután a gyulafehérvári papnevelőben tanította az erkölcstant és lelkipásztorkodást és tanítványai számára latin pedagógiát írt. 1829-től ő volt a Batthyáneum könyvtárosa; 1833-ban Kovács Miklós püspök Bécsbe küldte, hogy a csillagászatban bővebb ismereteket szerezzen. Visszajötte után a gyulafehérvári csillagász-torony őre, majd kanonok lett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9-én levelező tagjává választotta; a jénai ásványtani társaságnak is tagja volt. Kazinczytól 1805. március 30-án kapta az első levelet, mely válasz volt a hozzá küldött Csokonait dicsőítő ódára. Ekkor kezdett verselgetni; bizalmas levelezésben állott Döbrentei Gáborral és korának egyéb kiváló férfiaival; ő volt az Erdélyi Múzeum című folyóirat egyik alapítója, támogatója.

1814–1818 között itt közölte szerelmes verseit Y jeggyel és egyéb költeményeit és értekezéseket neve alatt; a Felső-Magyarországi Minervában 1828-ban jelent meg A lyrika poesis okai s a lyrikusok című értekezése.

Mint költő, klasszikai mértékű ódáival és nyugati formájú dalaival a Kazinczy iskolájához tartozik, ez iskola másodrangú költői közé; van tehetsége, még inkább ízlése, de egészében jelentékeny. Többet hatott esztétikai készültségével, mind értekezéseiben, mind élőszóban; és esztétikai tudományának egyik meghonosítója volt nálunk, s az irodalmi ízlésben is egyik elismert tekintély.

Művei

• Dugonicshoz, a tudomány és nemzeti nyelv boldogságának talpkövei. Kolozsvár, 1805
• Nagyméltóságú Maros-Némethi gróf Gyulay Ignácz Horváth Sclavonia és Dalmatia országok bánja tiszteletére. Kolozsvár, 1806 (költemény)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Bokor József (szerk.). Buczy Emil, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Varjú Elemér: A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár. MKsz, (1899)

További információk

• Lázár Béla: Buczy Emil élete és irodalmi munkássága; Aigner, Bp., 1888