Óbudai káptalan

Az óbudai káptalan (más néven budai káptalan, (ó)budai prépostság) a középkori Buda környékének legjelentősebb egyházi testülete, amivel a polgárságnak gyakran voltak gazdasági nézeteltérései. A káptalannak, mint Óbuda egy része földesurának, az óbudai polgárokkal is sok összetűzése volt.

Története

Alapítása

Valószínűleg Péter király alapított Péter és Pál tiszteletére Budán (a későbbi Óbudán) egy egyházi testületet, úgynevezett káptalant, ezért a testület a középkor végéig hivatalosan is budai káptalannak nevezte magát, habár akkor már az új Buda létezett.

1148-ban a káptalan kiváltságlevelet kapott II. Gézától, ebben - többek között - a káptalannak adta Gézavására vámját, a pesti révvámot és a halászat jogát a Megyeri-révtől a Csepel-szigetig. Az adomány évszázados vámperekhez vezetett a káptalan, a polgárság, a hajósok és valószínűleg a halászok között.

A 13. században a budai prépost volt a király alkancellárja és a káptalan igen sok adományt kapott. Valószínűleg a 12. században kapott Somogy vármegyei birtokokat, 1212-ben adományt szerzett Óbudára.

Jelentőségének növekedése

Ahogy Buda királyi székhelyként megerősödött, úgy nőtt a káptalan jelentősége is. Már a 13. század elején tüzesvaspróba-hely, azaz a középkori szokás szerint a káptalan felügyelete alatt folytak a perekben bizonyítékul felhasználható tüzesvaspróbák.

Hiteleshely is volt, azaz joga volt rá, hogy bármilyen jogügyletről hiteles pecsétjével megerősített közhitelű oklevelet állítson ki, a bíróságok megkeresésére - főleg a tüzesvaspróbák megszűnte után - úgynevezett hiteles bizottságot küldött ki a vizsgálatok elvégzéséhez, birtokba iktatásokhoz, és ezekről oklevelet állított ki. Míg minden más hiteleshely csak egy megszabott körzetben működhetett, a székesfehérvári káptalannak és az óbudainak az egész országra kiterjedt a hatóköre.

1355-ben Nagy Lajos a Óbudát felosztotta káptalani és királyi részre. A káptalan prépostja nagy szerepet játszott az Óbudai Egyetem alapításában, aminek 1395-ben az első kancellárja lett. A káptalan jelentősége azután is fennmaradt, hogy a királyi székhely óbudáról Budára került. Ezt az is bizonyítja, hogy egészen a török korig a káptalan préposti javadalmát - annak gazdagsága okán - mindig magas rangú királyi főtisztviselők kapták meg, így például Karai László alkancellár, aki 1473-ban Hess Andrással kinyomtattatta Budai Krónikát, vagy az utolsó (1541 előtt) prépost, Verancsics Antal királyi titkár, aki később esztergomi érsek lett.

A káptalan tagjai

A káptalannak a préposton kívül 20-25 tagja volt, három úgynevezett méltóság: az olvasó, az éneklő és az őrkanonok és az egyszerű kanonokok. Legtöbbjük királyi hivatalokban dolgozó tisztviselő volt, aki a javadalmazását fizetésül, nyugdíjul kapták, a 16. századra közülül sok polgári származású volt.

A káptalan épületei

Az óbudai káptalan a török hódítás miatt szűnt meg, emlékét 11. századi román falmaradványok őrzik (III. Szentlélek tér 8-9).

Első temploma a 13. században elpusztult, Nagy Lajos király anyja, Erzsébet számára új templomot építtetett 1330-48 között, amit a 16. század elején reneszánsz stílusban továbbfejlesztettek. A prépostsági templom a török időkben kezdett el pusztulni, a 18. század elején lebontották.

Ajánlott irodalom

• Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban, Budapest, 1935
• Budapest története I-II, Budapest, 1972

Források

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 223. o. ISBN 963-05-6411-4