Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV
A Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV 1913-tól[4] 1953-ig helyiérdekű vasútként, majd több villamosvonalként működő városi vasúti vonal volt. Az üzem érdekessége, hogy még helyiérdekű vasútként is közlekedtek rajta villamoskocsik, így nem csak a HÉV, de a Budapestkörnyéki villamosközlekedés része is volt.
Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV | |
A H viszonylat az 1910-es években | |
Ország | Magyarország |
Város | Budapest (Rákosszentmihály, Sashalom, Rákospalota, Pestújhely) |
Átadás | 1913. január 1. |
Megszűnés | 1953. április 1. |
Tulajdonos | Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. |
Üzemeltető | Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. |
Állomások száma | 14 |
Végállomások | Kerepesi út, Rákospalota, Széchenyi tér |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Útvonaldiagram | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az állomások és megállók 1945. évi elnevezése szerint
|
Elnevezése
szerkesztésEz a helyiérdekű vonal a főváros és környéke vonalhálózatának része volt, így többféle, különböző vonalvezetésű viszonylatot közlekedtettek rajta hol városi villamosként, hol helyiérdekű vasútként. Részben ez, részben pedig az volt az oka, hogy mind a szakirodalomban, mind a vállalat belső anyagaiban is különböző elnevezések találhatók a vonalról, hogy a viszonylatoknak a mai értelemben vett számjelzése nem volt. Nevezték villamosvonalként H-vonal-nak (igaz, ekkor a két végállomása a Keleti és Nyugati pályaudvaroknál volt, és 95 perc volt a teljes menetidő)[5] Cinkota-Nagyicce-Rákospalota vonalnak,[6] Rákosszentmihály-Rákospalota vonalnak,[7] rákosszentmihályi szárnyvonalnak (beleértve a Rákosszentmihályon körforgalomban közlekedő HÉV-et is).[8] Átadásakor az új HÉV-vonal vezetése egyébként Rákosszentmihályon kezdődött, előbb Rákospalotát érintette, majd Pestújhelyet, majd ismét Rákospalotát (Rákospalota mintegy körülölelte a tőle 1909-ben elszakadt Pestújhelyet), ugyanakkor maguk a szerelvények egy már korábban kiépített szakaszt igénybevéve Sashalomról indultak.
Története
szerkesztésA Budapesti Helyi Érdekű Vasút Rt. 1908-ban megvásárolta a Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút Újpest és Rákospalota közti (6,8 km hosszú) vonalát, amit a rákosszentmihályi HÉV körforgalmú vasútvonalával kívánt összekötni. Az építkezés során egy 7,6 km hosszú kétvágányú vonalszakasz jött létre a két vonalrész között Sashalmon, Rákosszentmihályon és Pestújhelyen át a rákospalotai Széchenyi térig. Az új vonalat 1913. január 1-jén nyitották meg az utasforgalom számára, és 1928-ig csak a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút Rt. (BURV) villamosjáratai közlekedtek rajta a BHÉV kezelésében.[4] Az átadással egyidőben épült ki a rákospalotai háromvágányos, felvételi épülettel kiegészített végállomás a Széchenyi téren, azonban a vonal egy deltavágánnyal kapcsolódott a BURV hálózatához.[9]
1923-tól napi 20 BHÉV-vonatpár közlekedett a vonalon. 1928-ban a MÁV a bal parti körvasúton elindította a személyszállítást, aminek elszívó hatása érezhető volt Rákosszentmihályon és Sashalmon is, így a szárnyvonal évi 80–85 ezer pengőnyi veszteséget termelt.[10] A második világháborút követően a kétvágányú szakaszon elbontották az egyik vágányt, hogy az így nyert sínszálakat másutt beépítve folytassák a világháború utáni helyreállítási munkálatokat, helyettük kitérőket létesítettek.[11] Bár nem közvetlenül ezt a vonalat érintette, de az itt közlekedő szerelvények számára is fontos változás volt, hogy 1941 nyarán a Kerepesi út és a Budapest–Záhony-vasútvonal szintbeli kereszteződését felszámolták a nagyvasút töltésre helyezésével.[12]
1949. október 1-jével megalakult a Fővárosi Helyi Érdekű Vasúti Községi Vállalat, melybe összevonták Kis- és a néhány hónappal később létrehozott Nagy-Budapest valamennyi helyiérdekű vasútvonalát, így ezen a vonalszakaszon is a FHÉV szerelvényei közlekedtek. Három évvel később, 1952. első napjától az egész vállalatot a MÁV kezelésébe adták.[13] A vasúttársaság azonban 1953. április 1-jétől a Sashalom-Pestújhely-rákospalotai HÉV külső szakaszát a Fővárosi Villamosvasút – vagyis a budapesti villamosok üzemeltetőjének kezelésébe került. Ekkortól már névleg sem helyiérdekű vasútként működött, hanem 69-es jelzéssel villamosjáratot indítottak a vonalon.[14]
Hatása, jelentősége
szerkesztésA vonalvezetésből is látható, hogy ennek a relációnak a feladata nem a főváros és a környéki települések összekötése, hanem az akkor még agglomerációs falvak és városok összekapcsolása volt. Az 1909-ben önállósult Pestújhelynek például nem volt kapcsolata a közösségi közlekedéssel, a legközelebbi villamosvonalhoz Budapestre kellett begyalogolniuk az itt élőknek. Az 1913-ban megnyitott helyiérdekűvel azonban mind Rákospalota, mind Rákosszentmihály felé közvetlen kapcsolat létesült, igaz, a fő utazási iránynak számítható Budapest ekkor még csak jelentős kerülővel volt elérhető. A körvasúton 1928-ban elindult személyszállítás, majd Rákospalota és Pestújhely 1929-ben Budapest irányába szervezett autóbuszjáratai (a mai 25-ös és 124-es) mind csökkentették a HÉV-vonal jelentőségét.[15]
Felszámolása
szerkesztésA második világháború után felszedett második vágány megpecsételte a vonal sorsát, hiszen a kitérőkön a szembe közlekedő szerelvényeknek be kellett várniuk egymást, ami a menetidőt jelentősen megnövelte. A helyiérdekű jelleg felszámolása után itt közlekedő 65-ös és 69-es villamosok megszüntetését követően a síneket évtizedek alatt bontották el. Megmaradt a nagyiccei deltavágány,[16] és a volt Sashalom, Kossuth Lajos tér nevű megálló épülete.[17] Csak 2014-ben bontották le a Rákospalota-Nádastó állomás akkor már rendkívül elhanyagolt, omladozó épületét.[18]
Megállóhelyei
szerkesztésBudapest – Rákosszentmihály – Rákospalota HÉV | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Sz. | Megállóhely (1945) | Sz. | Átszállási kapcsolatok a járat megszűnésekor | Mai megállónév | |||
0 | Kerepesi út végállomás |
25 | Gödöllői és csömöri HÉV 21, 23, 23A, 24, 25, 44, 45, 67 73 7, 14, 20, 33 |
Baross tér, Keleti pályaudvar | |||
1 | Ruggyantagyár | 24 | Gödöllői és csömöri HÉV 14 |
Gumigyár | |||
2 | Hungária körút | 23 | Gödöllői és csömöri HÉV 38 14, 55 |
Puskás Ferenc Stadion | |||
3 | Laktanya | 22 | Gödöllői és csömöri HÉV 14 |
Őrnagy utca | |||
4 | Fehér út, Kertváros | 21 | Gödöllői és csömöri HÉV 14, 32 |
Örs vezér tere | |||
5 | Sarkantyú utca | 20 | Gödöllői és csömöri HÉV 14 |
Sarkantyú utca | |||
6 | Rákosfalva | 19 | Gödöllői és csömöri HÉV 14 |
Rákosfalva | |||
Sashalom | |||||||
7 | Sashalom – Cinkotai Nagyicce | 18 | Gödöllői és csömöri HÉV 14, 31 |
Nagyicce | |||
8 | Sashalom, Kossuth Lajos tér | 17 | Sashalmi piac | ||||
Rákosszentmihály | |||||||
9 | Budapesti út | 16 | Budapesti út | ||||
10 | Rákosi út | 15 | 31 | Rákosi út | |||
11 | Sashalom, Szentkorona utca | 14 | 31 | Szentkorona utca | |||
12 | Rákóczi út | 13 | 31 | Rákóczi út | |||
13 | Bercsényi utca | 12 | Bercsényi utca | ||||
Rákospalota | |||||||
14 | Rákospalota, Nádastó | 11 | Késmárk utca 11. | ||||
Pestújhely | |||||||
15 | Thököly út | 10 | Thököly út | ||||
16 | Piactér | 9 | 24 | Sztáray Mihály tér | |||
17 | Munkáskórház | 8 | Őrjárat utca | ||||
Palotaújfalu | |||||||
18 | MÁV-telep | 7 | 67 | Rákospalota, MÁV-telep | |||
19 | Rákos út | 6 | 25 | Rákos út | |||
Rákospalota | |||||||
20 | Dugonics utca | 5 | Dugonics utca | ||||
21 | Zápolya utca | 4 | Szerencs utca | ||||
22 | Arany János utca | 3 | 25 | Arany János utca | |||
23 | Károlyi utca | 2 | 25 | Rädda Barnen utca | |||
24 | Szentmihályi út | 1 | 25 | Szentmihályi út | |||
25 | Gróf Széchenyi tér végállomás |
0 | 10, 55 25, 47 |
Széchenyi tér |
Források
szerkesztés- ↑ http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-viii-kerulet-hev-vegallomas-a-keletinel-_3.jpg
- ↑ http://hampage.hu/trams/godolloihev/keleti.jpg
- ↑ http://www.fentrol.hu/hu/legifoto/45983
- ↑ a b Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 21. o.
- ↑ Varga Ákos Endre: A rákosszentmihályi HÉV és a 69-es villamos. Elveszett sínek
- ↑ Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. II Budapest: BKV. 1987. 90. o.
- ↑ Kemsei Zoltán: HÉV a város peremén. Indóház Online (2013. január 1.)
- ↑ dr. Nagy Ervin-dr. Szabó Dezső: Budapest közlekedése tegnap, ma, holnap. (hely nélkül): Műszaki Könyvkiadó. 1977.
- ↑ Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. I Budapest: BKV. 1987. 258. o.
- ↑ Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 36. o.
- ↑ Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 343. o.
- ↑ Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. II Budapest: BKV. 1987. 179. o.
- ↑ Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 48. o.
- ↑ Legát Tibor – Nagy Zsolt Levente – Zsigmond Gábor: Számos villamos. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2010. 277. o. ISBN 9786155009150
- ↑ Rátonyi Gábor Tamás: Pestújhely és Rákospalota HÉV-vonala. XV. kerületi blog (2014. április 18.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
- ↑ Varga Ákos Endre (Hamster): Kocsifordítás a nagyiccei deltában. Hamster blog (2013. április 9.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
- ↑ Zubreczki Dávid: Nem bontják le a HÉV-állomást. Sőt, hamarosan új funkciót kap az épület. Urbanista blog (2009. március 4.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
- ↑ Rátonyi Gábor Tamás: Búcsú a kerület utolsó HÉV-állomásépületétől. XV. kerületi blog (2014. május 21.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)