Buday Dezső
Buday Dezső, olykor Budai, írói álnevén: Hungarieus, teljes nevén Buday Dezső Vilmos Mihály[4] (Pécs, 1879. május 28. – Orgovány, 1919. november 19.[1]/20.[5] vagy december 14.[2]/31.[3]) magyar jogász, jogakadémiai tanár, Buday Kálmán (1863–1937) orvos, egyetemi tanár és Buday László (1873–1925) statisztikus testvére.
| Buday Dezső | |
| Született | Buday Dezső Vilmos Mihály 1879. május 28. Pécs |
| Elhunyt | 1919. november 19.[1]/20. vagy december 14.[2]/31.[3] (40 évesen) Orgovány |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Jaritz Hildegard |
| Szülei | Buday Béla Kelemen Tekla |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1901, jogtudomány) |
 | |
| Buday Dezső aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésBuday Béla (1823–1900) mérnök és Kelemen Tekla (1842–1902) gyermekeként született.[4] A Ciszterci Rend Pécsi Katolikus Főgimnáziumában érettségizett (1897), majd négy évvel később a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet. Tanulmányai után kezdetben megyei, később bírósági szolgálatot el. 1906-ban kapott egyetemi magántanári kinevezést a kolozsvári egyetemre, 1913 szeptembere és 1919 között pedig a kecskeméti református jogakadémián oktatott (peres és peren kívüli eljárás).[6] 1913. december 22-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Jaritz Hildegard magánzónővel, Jaritz András és Liptay Jozefin lányával.[4][7][8] 1917-ben szeptember elsejei hatállyal megválasztották a kecskeméti református jogakadémia helyettes igazgatójává.[9] A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt Kecskeméten a helyi direktórium tagja volt, 1919. május 1-jétől kezdve a fővárosban dolgozott: a Közoktatásügyi Népbiztosság egyik vezető pozícióját töltötte be. A kommün bukása után szeptemberben letartóztatták, és Kecskemétre vitték, a fogházba, majd az orgoványi erdőbe hurcolták és meggyilkolták.
Számos szociológiai tanulmányt írt, és foglalkozott irodalommal is. Rokonságban állt Babits Mihállyal.[2]
Halála után több mint 10 évvel felesége kérvényezte rehabilitálását, amelyet a bíróság 4/1932. számú rendeletével első fokon elutasított, a Dunamelléki Református Egyházkerület 21/1933. sz. rendeletével ezt feloldotta, és 1933. november 20-án újratárgyalták az ügyet, amelyben Buday Dezső elhalálozásának idejét 1919 utolsó napját, december 31-én határozták meg.[3]
Emlékezete
szerkesztésPécsett utca viseli nevét.[10] Korábban Kecskeméten is neveztek el utcát, de ez a név azóta megszűnt.[11]
Művei
szerkesztés- A házasság jogbölcselete (Budapest, 1901)
- A szenvedő ember (regény, Budapest, 1916, Hungarieus álnéven)
- Az egyke Baranya vármegyében (Budapest, 1909)
- Szociális családjog (Budapest, 1918)
- Mi is az a köztársaság? (Budapest, 1919)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Buday Dezső. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
- ↑ a b c Gál István: A radikális Babits arcképéhez. Irodalmi Szemle, (1974)
- ↑ a b c A Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.: 1933. november 18.
- ↑ a b c HU BFL - VII.151 - 1914 - 0258
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- ↑ Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.: 1913. október 18.
- ↑ HU BFL - VII.151 - 1914 - 0258
- ↑ HU BFL - VII.151 - 1913 - 1385
- ↑ Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.: 1917. május 9. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
- ↑ Pécs - Buday Dezső utca. (Hozzáférés: 2015. október 18.)
- ↑ Erdélyi Erzsébet: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN. Bács-Kiskun vármegyei Levéltár
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
További információk
szerkesztés- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.)
- Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. [Bp.], Tankönyvkiadó, 1963.
- Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
- Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
