Budrovac vára
Budrovac egy középkori vár volt Horvátországban, a Kapronca-Kőrös megyei Szentgyörgyvárhoz tartozó Budrovac település határában.
| Budrovac vára | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Budrovac |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Épült | ismeretlen |
| Elhagyták | 16. század (lerombolták) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | síkvidéki |
| Építőanyaga | fa |
| Elhelyezkedése | |
 Budrovac vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 59′ 00″, k. h. 17° 04′ 42″45.983333°N 17.078333°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 00″, k. h. 17° 04′ 42″45.983333°N 17.078333°E | |
Fekvése
szerkesztésBudrovactól északkeletre a Topolik, és a Pesak településrészek, valamint a Katalena-patak közötti síkságon állt Budrovac ősi vára, melyre ma már csak terepalakzatok emlékeztetnek. [1]
Története
szerkesztésA Bodor, vagy Budor nemzetséget először a 13. században említik a Bilo-hegység délkeleti lejtőin. Tagjai egy Zaguda nevű nemes leszármazottai voltak.[1] A család birtokai keleten az Ilova és a Csázma folyók forrásvidékéig terjedtek. A Budor fivéreket 1237-ben úgy említik, hogy birtokaik határosak Marcel fia, Ábrahámnak a birtokaival, melyek köztudottan az Ilova-folyó mentén terültek el. Ezen a vidéken haladt át az ősi drávamenti kereskedelmi út „magna via” is Verőce irányába. Az 1246-ban említett Budor testvérek földjei a Supplonci-patak vidékén voltak. A Budor fiakat, Pétert és Istvánt 1331-ben említik ismét, amikor egymás között felosztották a Gorbonok-patak menti földjeiket. Ezek a birtokok a Chopoy, vagy Chopou nemzetség birtokaival voltak határosak. 1370-ben, a már említett István és fia, György bepanaszolta Zudor Péter bán előtt a Beke nembeli István fia, Lászlót azon erőszakos cselekedeteiért, melyeket ellenük vitt végbe. Két évvel később György újabb panaszt tett a közeli Csepelovac nemesei, György és Péter által kezdett erőszakos cselekmények miatt. Ezután nagyon megritkultak a Budor családról szóló korabeli források. Csak 1477-ben, Streza falu urbáriumában tesznek említést Budor Istvánról (Stephanus de Bwdrowcz).[1]
A Szapolyai János és Ferdinánd közötti trónviszályban a Budorok Szapolyai János pártján álltak. Az 1529-es esztendőben Budróczi Budor András és István (Stephanus et Andreas Bwdor de Bwdrowcz) Szapolyaitól megkapták az írástudó Mykethynci Pál minden vagyonát, 1530. június 26-án pedig Thybonyncy és Bogacsevo nevű birtokait is.[1] Még ez év szeptemberében, Ferdinánd király megtorlásul Budrovacba küldte Caspar de Kharschan nevű kapitányát, aki az egész birtokot feldúlta. 1542-ben Budor Vid Nádasdy Tamás nádorral együtt szállt hadba Pestnél, valamivel később pedig Keglevich Mátyás bánnal Monoszlónál. Budor Vid 1564-ben halt meg. Leszármazottja, Budor Iván 1607-ben ott volt Varasdon, amikor Erdődy Tamást báni tisztségébe beiktatták. 1620-ban Budor Miklóst ennek az ősi családnak az utolsó leszármazottjaként említették meg. Ő még 1628-ban is azért pereskedett, hogy visszaadják családjának minden vagyonát.[1] A török háborúk idején a középkori Budrovác átmenetileg eltűnt a történelem színpadáról, 1700 körül azonban új helyen, az ősi vártól valamivel nyugatabbra, Čepelovactól nem messze újratelepült.
Leírása
szerkesztésBudrovac várát téglalap alaprajzúra építették, amit földsánccal öveztek, mely mára már sokat veszített magasságából. A várhely közepén két földhalom található, melyek közül az egyik téglalap, a másik kör alakú. A vár nyugati oldalán, a földsánc külső részénél még egy kör alakú földhalom vehető észre, mely talán valamilyen torony, vagy kaputorony lehetett. Egy régészeti próbaásatás során 1976-ban kialakított az egyik sekély szondázó árokban, sötétszürke, majdnem fekete felületű cserépmaradványokra, egy edény felső részére találtak, mely a 15. századból származhat.[1]