Ezután szerződtette a Róma. Együtt játszott Paulóval, Roberto Falcaóval, Brown Accountsszal, Di Bartolomeijel és Roberto Pruzzóval. A kispadon a legendás Nils Liedholm dirigált. Ezekben az években a csapat sikereiről volt híres. 1983-ban – 40 év után – bajnok lett, és négyszer, 1980-ban, 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban az olasz kupát is sikerült elhódítania. A fővárosiakkal viszont lemaradt a BEK serlegről, mivel 1984-ben alulmaradtak a Liverpoollal szemben. Karrierje egyik legrosszabb időszaka 1981 és 1983 között volt, egy makacs sérülés miatt csak keveset játszhatott. 1986–87-ben, az utolsó fővárosi szezonjában csapatkapitány volt.
1992-ben milánói mesterének segédje lett a válogatottnál. 1995-ben a Serie B-ben játszó Reggiana edzője lett. Ezután a Parmához szerződött. A csapatnak előbb a 2. majd a 6. helyet sikerült megszereznie. Az 1998–1999-es szezontól a Juventus trénere lett.
Juventus (1999-2001)
Ancelottit 1999 februárjában nevezték ki a Juventus edzőjének. Itt játszott akkoriban Alessandro Del Piero, Zinédine Zidane, Igor Tudor és Filippo Inzaghi. A tréner által korábban olyannyira favorizált 4-4-2 itt háttérbe szorult annak érdekében, hogy Zidane a lehető legjobban tudja kamatoztatni képességeit a csatárok mögötti szabad szerepkörben. Ancelotti első teljes szezonja jól indult, hiszen megnyerte az Intertotó Kupát a csapattal, azonban az UEFA Kupában már a legjobb 16 között kiestek. A bajnokságban egy ötpontos előnyt tékozolt el a gárda az utolsó fordulókra, így a Lazio mögött, a második helyen végzett a Juventus, egy ponttal kevesebbet gyűjtve. Az ezt követő szezon trófea nélküliséget hozott a zebráknak – a csapat ezúttal a Rómával szemben maradt alul a bajnoki versenyfutásban. Ancelotti menesztését a 38. forduló félidejében jelentette be a klub.[2]
AC Milan (2001-2009)
2001-2002
2001-től az AC Milan kispadjára került a török Fatih Terim helyét átvéve. Első idényében a 4. helyet szerezték meg a Serie A-ban, így következhetett a Bajnokok Ligája. Emellett a csapat mind az UEFA Kupában, mind a hazai kupasorozatban az elődöntőig jutott.
2002-2004
Miután a klub elnöke, Silvio Berlusconi nyíltan megfogalmazta nemtetszését a csapat defenzív játékával kapcsolatban, Ancelotti elkezdte alkalmazni a 4-1-2-1-2-es, illetve a 4-3-1-2-es formációkat. Pirlo visszavonása regista pozícióba telitalálatnak bizonyult, miközben az ellenfelek védelmi vonalát olyan játékosok rémítgették, mint Inzaghi vagy Shevcsenko.
A Milan 2003-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját, büntetőkkel diadalmaskodva a Juventus felett az Old Traffordon. Édes volt tehát a bosszú a zebrákon. Mindemellett az Olasz Kupában is összejött a végső siker. A következő idényre aztán mégjobban megerősödött a Rossoneri; a fiatal trequartista, Kaká érkezése mellett összeállt a Cafu, Costacurta, Nesta, Maldini védőnégyes. Az Európai Szuperkupa megnyerése nem csak kifutott eredmény volt, a Milan 2004-ben bajnok lett Olaszországban.
2004-2006
Az új idény első tétmérkőzésén a Milan megnyerte az Olasz Szuperkupát, ezzel Ancelotti minden lehetséges hazai trófeát begyűjtött. Mind 04-05, mind a 05-06-os szezonban második lett a csapat a Juventus mögött a hazai pontversenyben. 2005-ben a piros feketék bejutottak a BL döntőbe, ahol már három gólos előnyben is voltak, ám végül a Liverpool megfordította a meccset.
2006-2009
A bundabotránynak köszönhetően az Olasz Labdarúgó szövetség jelentős pontlevonással sújtotta a Milant, amely így már a szezon kezdete előtt kiszállt a bajnoki aranyéremért folytatott harcból. Ebből adódóan Ancelotti a BL-re fektette a hangsúlyt. A csapat szerkezete megváltozott a korábbiakhoz képest; Shevcsenko távozását követően a gárda átállt a legendás karácsonyfa formációra, azaz a 4-3-2-1-re. A BL-ben ez meg is hozta a sikert, a döntőben sikerült bosszút állni a Liverpoolon. A következő szezon aztán hozott egy Európai Szuperkupa, illetve egy Klub világbajnoki címet Ancelotti legénységének. A 2008-09-es szezon volt az utolsó, melyet a tréner a piros feketék kispadján töltött. A bajnokságban elért harmadik hely bebiztosította a csapat számára a következő évi BL részvételt. 2001-09 között Ancelotti 2 BL-t, 2 Európai Szuperkupát, 1 Klub Világbajnokságot, 1 Scudettót, 1 Olasz Kupát és 1 Olasz Szuperkupát nyert az AC Milannal.[2]
Ancelotti röviddel az ACF Fiorentina felett aratott 2–0-s győzelem után jelentette be lemondását a Milan-nál. A következő napon már elvállalta a Chelsea-nél a vezetőedzői állást, miután az ideiglenes edző, Guus Hiddink távozott az angol csapattól. Ancelotti 2009. június 1-jén hároméves, 9 millió fontos szerződést írt alá.[3][4] Ezzel ő lett a klub ötödik menedzsere 21 hónapon belül, José Mourinho, Avram Grant, Luiz Felipe Scolari és Hiddink után. Valamint ő a harmadik olasz edző a Chelsea-nél, Gianluca Vialli és Claudio Ranieri után. A 2009/2010-es szezonban ő lett az első olasz edző Angliában, akinek sikerült az angol bajnoki címet megnyerni, ráadásul az FA-kupát is sikerült megvédenie, így a Chelsea lett a 7. angol klub, amely duplázni tudott.
2010-2011
Második éve Londonban már közel sem sikerült ilyen jól. Az év elején még bombaformában játszott a csapat, de novemberben távozott Ray Wilkins, Ancelotti segítője[5] és egy hosszú lejtőn indult el a csapat. Sokak szerint azért történhetett ez, mert Wilkins volt a kapocs Ancelotti és a játékosok között, mivel a tréner még a második szezonban sem beszélt jól angolul. Télen a csapat romokban hevert, úgy tűnt, Ancelotti már nem tudja motiválni őket. A szezon eleji első helyről pár forduló alatt az 5. helyre zuhantak. A januári átigazolási időszakban úgy tűnt, megoldódhatnak a csapat gólszerzési problémai, hiszen Roman Abramovics megvásárolta Fernando Torres-t, rajta kívül érkezett még David Luiz is.[6][7] A brazil hátvédnek sikerült hamar beilleszkednie, Torres viszont csak kereste liverpooli formáját. Ancelotti azonban valószínűleg Abramovics nyomására kénytelen volt játszatni őt. Szinte egész tavasszal új játékrendszereket próbált ki, Torres köré építve, de végül többször is csak a kispadon jutott hely neki. A BL-kiesés után Ancelotti is elismerte, hiba volt Torres-t favorizálni Drogba helyett.[8] A BL-búcsút követő gyengébb mérkőzések után egyre többször nyilatkozta, hogy szeretné folytatni a munkát a Chelsea kispadján, de a sorsa Abramovics-tól és a vezetőktől függ. Április végén viszont úgy tűnt nem lesz majd szüksége magyarázkodásra a szezon végén, mert a Tottenham legyőzősével 3 pontra közelítették meg az éllovas Manchester United-et. Ráadásul a következő fordulóban a MU vendégeként a tét a versenyben maradás volt a bajnoki címért. Végül azonban ötlettelen játékkal sorozatban harmadik találkozójukon is vereséget szenvedtek a Unitedtől.[9] A győzelemmel pedig bebiztosították bajnoki győzelmüket a hazaiak. Az ezüstérem viszont így is biztos volt, ezért az utolsó 2 fordulóban belefért egy hazai döntetlen és egy vereség az Everton vendégeként. A klub mégis még az utolsó mérkőzés napján bejelentette Ancelotti menesztését, várakozáson aluli teljesítményre hivatkozva.[10][11]
A gyengélkedő csapat élére 2011. december 30-án Ancelottit nevezték ki.[12] Hiába az arabok által oly sok befektetett pénz, a PSG trófea nélkül zárta a 11-12-es szezont. A következő idényre azonban összeállt a gépezet; a gárda megnyerte a bajnokságot, a BL-ben pedig csak idegenben kevesebb lőtt góljuk miatt estek ki a Barcelonával szemben a legjobb nyolc között. A szezon végén Ancelotti lemondott, hogy a Real Madrid edzője lehessen.[2]
Ancelotti érkezését követően a királyiak megvették Iscot, majd a Higuain és az Özil üzletekből befolyt pénzt Bale megszerzésére fordították. A tréner megváltoztatta a Mourinho által használt 4-2-3-1-es formációt 4-3-3-ra, melyben DiMariának a középpálya bal oldalán jutott szerep. Ez a változtatás kulcsfontosságúnak bizonyult a későbbiekben. Ancelotti első trófeája a Copa del Rey volt, melyet a Barcelona ellen sikerült elhódítani. Nem sokkal ezt követően aztán összejött a csapat 10. BL címe, melyre már 2002 óta áhítoztak a szurkolók.
A következő idényben összejött az Európai Szuperkupa, illetve a Klub világbajnoki győzelem, ugyanakkor a szezon végén Ancelottinak mennie kellett. Ezt követően az olasz tréner egy ideig nem vállalt munkát. [2]
Ancelotti Münchenben eltöltött ideje edzőként jóval rövidebb volt, mint amire sokan számítottak. Első szezonjában bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, a BL-ben viszont kiesett korábbi csapata, a Real ellen a negyeddöntőben. A következő szezonban sikerült begyűjteni a Német Szuperkupát, ugyanakkor a BL csoportkörében a PSG-vel szemben 3-0-ra elvesztett találkozót követően az olaszt már szeptemberben menesztették. Az edző állítólag elvesztette az öltözőt, jó néhány kulcsjátékosa kritizálta edzés módszereit.[2]
Napoli (2018-2019)
2018 nyarán Ancelotti váltotta a közönség kedvenc Maurizio Sarrit a nápolyi csapat kispadján.[13] A 2018-2019-es szezonban második helyen végzett a csapattal az olasz bajnokságban. A 2019-2020-as szezonban a Bajnokok Ligájában továbbjutott a Napoli csoportjából a legjobb 16 közé, azonban a bajnokságban egy hétmérkőzéses nyeretlenségi szériát követően csak a tabella hetedik helyén állt a csapat 2019 decemberében, így Ancelottit menesztették posztjáról.[14]
Carlo Ancelotti: Az én focim. A vezetőedző jegyzetfüzetéből; szerk. Giorgio Ciaschini, ford. Sarkadi Zoltán; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2015
Carlo Ancelotti: Csendes vezetés. Hogyan nyerjünk meg szíveket, fejeket és meccseket; közrem. Chris Brady, Mike Forde, ford. Bán Tibor; Gabo, Bp., 2016
.jpg)
Olaszország
Hollandia
