Carolina Panthers

A Carolina Panthers amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, az Észak-Karolina állambeli Charlotte-ban, amely az NFL NFC konferenciájának déli csoportjában játszik.

Carolina Panthers
Csapatadatok
Székhely	Charlotte, Észak-Karolina
Alapítva	1993. október 26.
Csapatszínek	fekete, ciánkék, ezüst
Kabalafigura	Sir Purr
Vezetőedző	Dave Canales
Tulajdonos	David Tepper
Elnök	Danny Morrison
Stadionok	Memorial Stadium, Clemson (1995) Bank of America Stadium (1996–) Ericsson Stadium néven (1996–2004)
Szereplés
NFL (1995)	National Football Conference (1995–) – NFC West (1995–2001) – NFC South (2002–)
Bajnoki címek
Konferencia (2)	NFC: 2003, 2015
Csoport (6)	NFC West: 1996 NFC South: 2003, 2008, 2013, 2014, 2015
A(z) Carolina Panthers honlapja

Története

A Carolina Panthers alapítója a korábbi neves futballjátékos, Jerry Richardson. Gondos előkészítő munkálatok után 1993. október 23-án született meg a csapattulajdonosi kör engedélye, ami szerint Charlotte 1995-től, az NFL 29. klubjaként indíthat csapatot. Richardson fia javaslatára a csapat neve „Panthers” (párducok) lett.

A csapat nagyon jól kezdett, hiszen a Jacksonville Jaguarsszal (ez a csapat volt a másik újonc) játszott egy Hall of Fame bemutató mérkőzést, melyet 20–14-re megnyertek. Ezzel – az NFL és az AFL egyesülése óta – a Carolina lett az első olyan csapat, amely újonc létére megnyerte első hivatalos meccsét.

Az első, 1995-ös szezonnak Dom Capers vezetőedzővel vágtak neki (érdekesség: a támadósorban szerepelt egy Kevin Farkas nevű játékos is). Az alapszakaszt 7–9-es mutatóval zárták, ami jó szereplésnek számított egy bemutatkozó szezonját játszó csapattól. A legyőzöttek: New York Jets, New Orleans Saints, New England Patriots, San Francisco 49ers, Arizona Cardinals, Indianapolis Colts, Atlanta Falcons. E győzelmek közül kiemelkedik a 49ers elleni 13–7-es diadal, mert az uralkodó bajnokot sikerült legyőzniük. Ezzel az első olyan debütáló klub lett, amely bajnokot tudott verni. Második szezonjuk még jobban sikerült: 1996-ban mindössze négy vereséget szenvedtek el, alapszakaszbeli mutatójuk 12–4 volt. A rájátszásban 26–17-re megverték a Dallas Cowboyst, ám a főcsoport döntőjében a Green Bay Packers megállította őket (13–30).

A gyors és némiképp váratlan sikerek után visszaesés következett. A csapat irányítója, Kerry Collins alkoholista lett, rasszista megjegyzéseket tett csapattársára, és emiatt az 1998-as szezon közben eltávolították a csapatból. A csapat egyik másik játékosa, Rae Carruth gyilkossági ügybe keveredett (terhes barátnőjét ölette meg), és 24 év börtönre ítélték. A Pantherst ért csapások miatt morális válságba került, ami miatt 2001-ben tragikus, 1–15-ös mutatót produkáltak.

George Seifert vezetőedzőt John Fox váltotta, aki addig csak védőegységeket irányított, tevékenysége középpontjában éppen ezért a védelem játékának feljavítása állt. A 2002-es idényt 7–9-es mutatóval zárták, amivel még mindig a csoport utolsó helyén végeztek, de a játék mindenképpen előrelépést mutatott. Kiemelkedően teljesített a csapat megújult védő egysége, amely a liga legjobbja volt a futások elleni küzdelemben: ellenfeleik meccsenkénti átlagban mindössze 3,69 yardot tudtak futni.

2003 kiválóan sikerült a csapatnak, mert ekkor már a támadók is megerősödtek Jake Delhomme irányító érkezését követően. Az idényt 11–5-ös mutatóval zárták, amivel megnyerték a csoportjukat. A rájátszás wild card körében a Dallas Cowboyst verték 29–10-re, a második körben a St. Louis Ramst (kétszeres hosszabbítás után) 29–23-ra, majd a főcsoport döntőjében a Philadelphia Eagles (14–3) következett. A csapat bejutott a 2004. február 1-jén, Houstonban megrendezett nagydöntőbe, ám ott – Adam Vinatieri utolsó percben szerzett 41 yardos mezőnygóljával – vereséget szenvedtek a Tom Bradyvel felálló New England Patriotstól (29–32).

A következő, 2004-es idény szerencsétlenül alakult a Panthers számára, komoly sérüléshullám sújtotta a csapatot, volt olyan szakasz, amikor tizennégy sérültjük volt egyszerre. Így végül csupán 7–9-cel fejezték be az alapszakaszt, de vereségeik szinte kivétel nélkül szoros mérkőzéseken alakultak ki.

Jól sikerült a 2005-ös idény, 11–5-ös mutatót értek el, csoportjukban másodikok lettek és bejutottak a rájátszásba. Az első meccsen – idegenben – megalázó, 23–0-s vereséget mértek a New York Giantsre, a másodikon a Chicago Bearst verték 14–34-re, a konferencia döntőben azonban kikaptak a Seattle Seahawkstól (14–34). A következő két év megint a sérülésekről volt emlékezetes: Jake Delhomme irányítónak kificamodott a hüvelykujja, egy év múlva könyöksérülést szenvedett, emiatt többször tartalék irányítókkal játszottak (2006-ban 8–8, 2007-ben 7–9). Az egyik ilyen mérkőzésen Vinny Testaverde volt az irányító, aki a San Francisco ellen – 44 évesen és 19 naposan – vezette győzelemre a Párducokat. Ezzel ő lett az NFL történetének legidősebb játékosa, aki meccset nyert a ligában.

2008-ban jól szerepelt a csapat, 12–4-gyel zártak, a csoport élén végeztek, de a rájátszásban sima, 33–13-as vereséget szenvedtek az Arizona Cardinalstól. A 2009-es év rosszra sikeredett: a csoport harmadik helyén végeztek (8-8).

2010 azonban tragikusan sikerült: 2–14-es mutatót értek el, csak a San Franciscót és az Arizonát tudták legyőzni, ráadásul sok volt a sérült, köztük DeAngelo Williams is, akinek a jobb lábával voltak gondjai, és ugyan novemberi felépülése után együtt edzett a tartalékosokkal novemberben, egy talprándulás véget vetett a szezonjának. A gyenge szezon miatt a csapat az 1/1 draftjog birtokosa lett, amivel Cam Newton irányítót igazolták a 2011-es játékosbörzén.

2011-re Ron Rivera váltotta John Fox vezetőedzőt, és távozott az edzői stáb nagy része is. Az új edző, aki korábban defensive coordinator volt, megpróbálta a védelmet megerősíteni, de a csapat csak 6–10-et ért el a szezon végére.

2012-ben azonban már sokkal jobb idényt produkáltak Rivera fiai (7-9), azonban ez is kevés volt a boldogsághoz, a csoportjuk 2. helyén zártak és nem jutottak be a rájátszásba. 2013-ban sikerült egy számukra fantasztikus szezont produkálni, hiszen 12-4-es mérleggel, csoportelsőként bejutottak a play-off körbe, melyre utoljára 2008-ban volt precedens, azonban a visszatérés nem sikeredett olyan jól, ahogyan elképzelték, hiszen hazai pályán 23-10-es vereséget szenvedtek a San Francisco 49ers-től és kiestek.

A 2014-es kiírás is hasonlóan alakult a tavalyihoz képest, vagyis a déli csoport legjobbjaiként bejutottak a Panthers a rájátszásba, azzal a különbséggel, hogy ezúttal 7-8-1-es mutató alakult ki, azt az egy döntetlent a 6. fordulóban szedték össze a Cincinnati Bengals ellen (37-37). A play-off első körében hazai közönség előtt győzték le 27-16-ra az Arizona csapatát, majd a következő mérkőzés jelentette nekik a végállomást, kikaptak 31-17 arányban a Seattle-től idegenben.

A 2015-ös év a franchise történetének legjobb szezonja, ugyanis a Panthers 15-1-es mérleggel zárta az alapszakaszt, erre azelőtt a San Francisco 49ers (1984), a Chicago Bears (1985), a Minnesota Vikings (1998), a Pittsburgh Steelers (2004), a New England Patriots (2007) és a Green Bay Packers (2011) volt képes. Az NFC elődöntőjében a Carolina 31-24-re győzött a Seattle Seahawks ellen hazai pályán, majd a főcsoportdöntőn szintén hazai környezetben 49-15-re verték az Arizona Cardinalst, ezzel fennállásuk során másodszor bejutottak a nagydöntőbe, azaz az 50. Super Bowlra, ahol a Denver ellen kellett kiharcolniuk a végső győzelmet. Ugyan sokan a párducokat látták az esélyesebb csapatnak a kaliforniai döntőn, de a Carolina gyenge játékot mutatott, ezt kihasználva a Broncos 24-10 arányban legyőzte a Pantherst, és fennállása 3. győzelmét könyvelhette el a coloradói alakulat, míg a Carolina a szezon végén azzal büszkélkedhetett, hogy 10 játékosuk is bekerült a Pro Bowlra és 8-an a 2015-ös All-Pro Teambe is bejutottak.

Tulajdonosok

• Jerry Rickardson (1994–2018)
• David Tepper (2018–)

Vezetőedzők

• Dom Capers (1995–1998, 66 mérkőzés)
• George Seifert (1999–2001, 48 mérkőzés)
• John Fox (2002–2010, 152 mérkőzés)
• Ron Rivera (2011–2019, 147 mérkőzés)
• Perry Fewell (mb. 2019, 4 mérkőzés)
• Matt Rhule (2020–2022, 38 mérkőzés)
• Steve Wilks (mb. 2022, 12 mérkőzés)
• Frank Reich (2023–)

Források

• Faragó Richard–Gallai László: NFL. Sztár Sport, Budapest, 2010. ISBN 978-963-88967-0-4
• https://en.wiki.x.io/wiki/Carolina_Panthers