Char 2C

A Char 2C (FCM 2Citroen) a francia hadsereg szuper nehéz harckocsija volt, az első világháború során fejlesztették ki, azonban bevetésére nem került sor. Estienne tábornok már 1917-ben megtervezte a Char 2 jelű járművet, a megvalósítás során felmerülő problémák miatt már tervszinten olyan módosításokat kellett végrehajtani, amely indokolta az altípus jelzést. A végeredmény a Char 2C, amely feltűnően hasonlít az angol Vickers A1E1 Independentre.

Char 2C
Fejlesztő ország	Franciaország
Gyártási darabszám	10
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	14-16 fő (parancsnok, vezető, 2 tüzér, 8-10 géppuskás, 2 szerelő)
Hosszúság	10,275 m
Szélesség	2,05 m
Magasság	4,155 m
Tömeg	69 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	22/30 mm (felső/oldal és torony)
Elsődleges fegyverzet	75 mm-es ágyú, vagy 155 mm-es tarack.
Másodlagos fegyverzet	12 db 8 mm-es géppuska
Műszaki adatok
Motor	2 db Mercedes benzinmotor
Teljesítmény	2 x 220 kW (2 x 300 LE)
Felfüggesztés	nincs, a lánctalp a harckocsitesten fut körbe
Sebesség	8 km/h
Fajlagos teljesítmény	kW/t
Hatótávolság	60/100 (terep/út) km
A Wikimédia Commons tartalmaz Char 2C témájú médiaállományokat.

A Char 2C-t áttörő harckocsinak tervezték, alakja klasszikus első világháborús kialakítás, lánctalpai a harckocsitest egészén futnak körbe, fegyverzetét tizenkét darab 8 mm-es Hotchkiss géppuska és egy forgatható toronyba szerelt 75 mm-es löveg képezte. A Champagne elnevezésű harckocsit felszerelték egy 155 mm-es tarackal de 1934-ben vissza alakították az eredeti konfigurációba. Személyzete tizennégy-tizenhat fő volt, 1921-től egészen 1940-ig állt szolgálatban, de a második világháborúban már nem tudták bevetni, mert a németek még a szállítás során lebombázták őket.

Egyéb adatok

• Mászóképesség: 45°
• Árokáthidaló képesség: 4,5 m
• Lépcsőmászó képesség: 1,7 m
• Gázlóképesség: 1,5 m
• Üzemanyagtartály: 1500 l

Galéria

• 
  Char 2C egykorú színezett fényképen

Források

• Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3