Chaucer-stanza
A Chaucer-stanza vagy Rhyme royal egy hétsoros versszak, a régies angol neve Rime royal. A „királyi rím” elnevezést a The Kingis Quair (A király könyve) című versről kapta, amelyben ez a versszak használatos. Úgy vélik, hogy a verset I. Jakab skót király (1393?–1437) írta (valószínűleg 1424-ben).
Azért hívják Chaucer-stanzának, mert angol nyelven Geoffrey Chaucer angol költő (1340?–1400) használta elsőként a Complaint unto Pity című versében.[1][2] Troilus-strófának is nevezik, mert Chaucer a Troilus és Cressida című művében is alkalmazta.
A versformáról
szerkesztésA Chaucer-stanza hét sorból, jambikus pentameterekből álló versszak, a rímképlete ababbcc.[3] Az utóbbinak kétféle megosztása lehetett az általános:
- egy hármas és két páros rím: a-b-a, b-b, c-c,
- egy négyes és egy hármas rím: a-b-a-b, b-c-c.
Mivel többféle variációs lehetőséget ad, hosszabb elbeszélő költeményeknél kedvelték, ezért a középkor egyik általános elbeszélő rímképlete volt.
Az előfordulásáról
szerkesztésGeoffrey Chaucer, többek között a következő műveiben használta a Rhyme royalt: Troilus és Cressida, A madarak törvényszéke, valamint a Canterburyi mesék egyes részeiben. Vagy a francia költészetből – egyes források szerint Guillaume de Machaut-tól (1300 körül – 1377) – vette át, vagy az olasz ottava rimából adaptálta, amely nyolcsoros versszak, de Chaucer az ötödiket kihagyhatta.
Később, a 15. és a 16. században – Chaucer hatására – sokan alkalmazták, például John Lydgate, Robert Henryson, Thomas Wyatt,[4] Alexandre Barclay, Edmund Spenser és William Shakespeare is a Lukrécia elrablásában. Spenser (1552 körül – 1599) a saját strófáját, a Spenser-stanzát a Rhyme royalból alakította ki.
A következő évszázadokban ez a fajta versszak kiment a divatból, a 19. században – a középkor újrafelfedezésével – jelent meg újból, de ebből az időszakból rendkívül ritka az olyan mű, amely Rhyme royalban íródott (William Wordsworth,[5] William Morris[6] és Emma Lazarus).
- It comes not in such wise as she had deemed,
- Else might she still have clung to her despair.
- More tender, grateful than she could have dreamed,
- Fond hands passed pitying over brows and hair,
- And gentle words borne softly through the air,
- Calming her weary sense and wildered mind,
- By welcome, dear communion with her kind….
- (Emma Lazarus, Epochs IV, Sympathy)[7]
A 20. században is használták néhányan, például John Masefield,[8] W. H. Auden és W. B. Yeats.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Chaucer. The Cambridge History of English and American Literature in 18 Volumes (1907–21). Volume II. The End of the Middle Ages.. (Hozzáférés: 2010. május 19.)
- ↑ Nolan, Charles J. (1979. január 17.). „Structural Sophistication in "The Complaint Unto Pity"”. The Chaucer Review 13 (4), 363-372. o. ISSN 00092002. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
- ↑ Joseph Berg Esenwein and Mary Eleanor Roberts, The art of versification, Springfield [1913], 111-112; James Wilson Bright, Raymond Durbin Miller, The Elements of English Versification, Boston 1910, p. 113.
- ↑ They flee from me
- ↑ Resolution and Independence
- ↑ The Earthly Paradise. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 4.)
- ↑ http://www.bartleby.com/361/276.html
- ↑ John Masefield, Dauber. A poem, Toronto 1913.
