Francia paduc

A francia paduc (Parachondrostoma toxostoma) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Francia paduc
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Leuciscinae Nem: Parachondrostoma Robalo, V. C. Almada, Levy & Doadrio, 2007 Faj: P. toxostoma
Tudományos név
Parachondrostoma toxostoma (Vallot, 1837)
Szinonimák
Chondrostoma dremaei Blanchard, 1866 Chondrostoma miegii (non Steindachner, 1866) Chondrostoma peresi La Blanchère, 1873 Chondrostoma rhodanensis Blanchard, 1866 Chondrostoma toxostoma (Vallot, 1837) Chondrostoma toxostoma toxostoma (Vallot, 1837) Cyprinus toxostoma Vallot, 1837
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Francia paduc témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Francia paduc témájú kategóriát.

Rendszertani eltérés

Ezt a halfajt korábban a Chondrostoma nembe sorolták, Chondrostoma toxostoma név alatt; a Parachondrostoma arrigonist pedig az alfajának vélték.

Előfordulása

A francia paduc folyókban, ritkábban tavakban él. Elterjedési területe Dél- és Délnyugat-Franciaországtól (Rhône, Loire, Garonne vízrendszerei) Észak-Spanyolországig (Kantábria, Pireneusok, az Ebro folyó vidéke) terjed.

Megjelenése

A hal testhossza 15-20 centiméter, legfeljebb 30 centiméter. A legnagyobb kifogott példány 350 grammot nyomott. 50-57 közepesen nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. 43-45 csigolyája van.

Életmódja

Rendszerint kis csapatokban él a mederfenék közelében. Tápláléka apró rákok, puhatestűek, algák és halikra.

Szaporodása

Májusban-júniusban ívik elöntött kavicszátonyokon.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Parachondrostoma toxostoma (Vallot, 1837) FishBase
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.