Chris Froome
Chris Froome (Nairobi, 1985. május 20. –) kenyai születésű brit országútikerékpár-versenyző, jelenleg az Israel – Premier Tech versenyzője.
| Chris Froome | |||||||||||
.JPG) | |||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||
| Teljes név | Christopher Froome | ||||||||||
| Becenév | Froomey | ||||||||||
| Születési dátum | 1985. május 20. (39 éves) | ||||||||||
| Születési hely | Nairobi,  Kenya | ||||||||||
| Nemzetiség | brit | ||||||||||
| Magasság | 186 cm | ||||||||||
| Súly | 70 kg | ||||||||||
| Csapatadatok | |||||||||||
| Jelenlegi csapata | Israel – Premier Tech | ||||||||||
| Versenyzés típusa | országúti | ||||||||||
| Szerepkör | versenyző | ||||||||||
| Versenyző típusa | univerzális | ||||||||||
| Profi csapatok | |||||||||||
| |||||||||||
| Győzelmei | |||||||||||
| Tour de France, összetett győztes (2013) Tour de France, 1 szakasz (2012) Vuelta, 1 szakasz (2011) | |||||||||||
| Frissítve: 2021.02.25 | |||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Froome témájú médiaállományokat. | |||||||||||
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
2008-ig kenyaiként versenyzett, ekkor kapta meg a brit állampolgárságot. Miután brit apja még az ő gyerekkorában költözött Kenyába, könnyen megkapta az állampolgárságot.[1]
A nemzetközi élmezőnybe 2011-ben tört be, ekkor másodikként végzett a Vueltán, ezzel beállította az ezen a versenyen elért legjobb brit eredményt, amely korábban Robert Millar (1985, 1986) nevéhez fűződött.
A 2012-es Tour de France-on szakaszt tudott nyerni, összetettben pedig másodikként zárt a csapat- és honfitárs Bradley Wiggins mögött.[2]
A londoni olimpián bronzérmet szerzett az egyéni időfutamban Wiggins, valamint a német Tony Martin mögött.
A 2013-as, a 2015-ös, a 2016-os és a 2017-es Tour de France győztese.
Karrierje
szerkesztésKezdetek
szerkesztésFroome Kenya fővárosában, Nairobiban született, azonban még gyerekkorában a család Dél-Afrikába költözött. Maga Froome a johannesburgi St John's College-ba járt.
Kerékpárversenyzői karrierje hegyi-kerékpározással indult, csak néhány év után tért át az országúti versenyzésre. A 2006-os világbajnokságon látványos, és végül szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett, amikor elütött egy UCI-ellenőrt, amely mindkettejük eséséhez vezetett. Végül kiderült, hogy egyikőjük sem sérült meg az ütközés során.[3]
2007-ben állt hivatásos versenyzőnek, a dél-afrikai Konica Minolta csapat színeiben, egy évvel később pedig már a Barloworld versenyzője volt, amelynek színeiben részt vehetett a 2008-as Tour de France-on is.[4] Itt nyolcvannegyedikként zárt, tizenkettedikként a 25 év alattiak versenyében.[5] Részt vett a Girón is, Olaszországban 36., illetve a fiatalok között hetedik lett.
2010
szerkesztés2009 szeptemberében bejelentették, hogy a 2010-es szezontól kezdve a Team Sky versenyzője lesz.[6] Ebben az évben legjobb eredményét a Tour du Haut Var elnevezésű versenyen érte el, ahol kilencedik lett összetettben.
Ugyanebben az évben második lett a brit időfutam-bajnokságon, megmutatva ezzel erényeit ebben a versenyfajtában.
2011
szerkesztésA 2011-es szezon elején top 15-ös összetett eredményekkel indított a kasztíliai körversenyen és a Tour de Romandie-n. A svájci körversenyen hektikusság jellemezte a versenyzését, egyes szakaszokon tudta tartani az élmezőny tempóját a hegyeken, máskor viszont az elsők között szakadt le a főmezőnytől. A verseny időfutam szakaszán kilencedikként zárt.[7]
.jpg)
A Vueltán a honfitárs Bradley Wiggins fő segítőjeként számítottak rá a hegyi szakaszokon, ez a segítség leginkább a 9. szakaszon mutatkozott meg.[8] A következő szakaszon, amely egy egyéni időfutam volt, Tony Martin mögött második lett, megelőzve még a csapat első számú versenyzőjének számító Wigginst is, így a szakaszt követően némileg váratlanul ő állt az összetett élén.[9] A 11. szakaszon, bár az egyik hegyen leszakadt, végül csak a második helyre esett vissza. A 11. szakaszon az ő segítségének is volt köszönhető az, hogy Wigginsnek sikerült leszakítani a két fő riválisnak számító Vincenzo Nibalit és Joaquim Rodríguezt.[10] A királyetapnak számító 15. szakaszon, amely az Alto de L’Anglirun végződött, ő vezette a főmezőnyt, amely a szökésben lévő Juan José Cobo utolérését tűzte ki célul. Ez végül nem sikerült, Cobo pedig a nap végén átvette a vezetést. A 17. szakaszon egy sikertelen támadást hajtott végre Froome az utolsó kilométeren, ugyanis Cobónak sikerült visszavernie azt. Végül mégis sikerült egy egymásodperces előnyt kiharcolnia magának, miután 300 méterrel a szakasz vége előtt sikerült leszakítania magáról a hazai pályán versenyző kerekest.[11] Az időjóváírásoknak köszönhetően végül nagyobb hasznot hozott Froome-nak a szakasz, ugyanis így már csak 13 másodperc volt a hátránya az összetett versenyben. Ezt végül nem sikerült tovább faragnia a hátralévő szakaszokon, ám második helyével a verseny történetének legjobb brit eredményét állította be, Robert Millar 1985-ben és 1986-ban végzett másodikként itt.[12]
Szeptember 16-án hároméves szerződéshosszabbításról egyezett meg a Sky-jal.[13] Tagja volt a világbajnokságon szereplő brit csapatnak, amely hozzásegítette Mark Cavendisht a mezőnyverseny megnyeréséhez.[14] Októberben harmadik lett a Tour of Beijing első kiírásán.[15]
2012
szerkesztésAz idény eleje nem indult jól számára, ugyanis különböző betegségek, illetve sérülések hátráltatták. Ezek közül a legkomolyabb egy még 2011-ben összeszedett trópusi fertőzés volt, amely miatt rendkívül legyengült.[16] Március végén egy edzés során összeütközött egy hetvenkét éves gyalogossal.[17] Első versenye a Tour de Romandie volt, majd több csapattársával együtt Tenerifén edzőtáborozott.
Froome lehetőséget kapott a 2012-es Tour de France-on, ugyanis bekerült a versenyen szereplő csapatba. A prológ után egy szerencsétlen defekt miatt több, mint egyperces hátrányba került az élen álló, a prológot megnyerő Fabian Cancellarához képest. A 3. szakaszon belekeveredett egy nagyobb bukásba, ám végül sikerült felérnie a főmezőnyhöz, és végül a győztes csapattárs Edvald Boasson Hagennel azonos idővel ért célba. A hetedik szakaszt megnyerte, miután látta, hogy sikerült az aznapi segítsége Wigginsnek, és nem fog hátrányba kerülni a szakaszon a címvédő Evansszel szemben. Otthagyta a Wiggins-Evans-fémjelezte csoportot, és 2 másodperces előnnyel megnyerte a szakaszt.[18] A győzelem miatt rövid ideig övé volt a pöttyös trikó, azonban ezt már a következő napon átvette tőle Fredrik Kessiakoff.[19] A 9. szakaszon második lett Wiggins mögött, ezzel feljött az összetett harmadik helyére.[20] A további szakaszok során a címvédő Evans folyamatosan leszakadt, így Froome még egy helyet előre tudott lépni, és kettejük fő kihívójává Vincenzo Nibali vált. A 17. szakaszon Wigginsszel a második és harmadik helyen végeztek, további előnyt szerezve maguknak.[21] Ezen a szakaszon a csapatutasítás minden valószínűség szerint a szakaszgyőzelembe került, ugyanis a felvételeken többször lehetett olyan momentumokat látni, hogy ha Froome-nak nem kellett volna Wigginst segítenie, könnyedén otthagyhatta volna őt, és üldözőbe vehette volna a végül győztes Alejandro Valverdét.[22] A 19. szakasz ismét egy egyéni időfutam volt, ahol ismét ők ketten végeztek az első két helyen. A Tour végén az összetett is az ő dominanciájukat hozta, ezzel az első két brit lett a Tour 109 éves történetében, akik dobogóra állhattak.
Csapattársaival, Cavendish-sel, Wigginsszel, Stannarddel és Millarral együtt tagja volt az olimpián szereplő brit csapatnak.[23] Mindkét versenyszámban, a mezőnyversenyen és az időfutamon is indult, utóbbin harmadikként zárt, ezzel pályafutása első olimpiáján rögtön érmes helyen végzett.[24]
Sikerek
szerkesztésOlimpia
szerkesztés- 2013, 2015, 2016
- Tour de France győzelmek
- 2012 London
Bronzérem, egyéni időfutam
Főbb országúti eredmények
szerkesztés- 2005
- 1., Tour of Mauritius, 2. szakasz
- 2006
- 1., Tour of Mauritius
- 1., 2. szakasz
- 1., 3. szakasz
- 2., Anatomic Jock Race
- 2007
- 1., Mi-Août Bretonne
- 1., Giro delle Regioni (U23), 5. szakasz
- 1., Tour of Japan, 6. szakasz
- 2., Berg en Dale Classic
- 3., Afrika-játékok, mezőnyverseny[25]
- 2008
- 2., Giro del Capo[26]
- 2009
- 1., Giro del Capo, 2. szakasz[27]
- 1., Anatomic Jock Race
- 2010
- 2, brit időfutam-bajnokság
- 5., nemzetközösségi játékok egyéni időfutam
- 2011
- 2., Vuelta a España
- 1., 17. szakasz
- 3., Tour of Beijing
- 2012
- 2., Tour de France
- 1., 7. szakasz
- 3., olimpia, Egyéni időfutam
- 4., Critérium du Dauphiné
- 2013
- Tour de France győztese
- 1., 8 és 15. szakasz
- 2015
- Tour de France győztese
- 1., 10. szakasz
- 2016
- Tour de France győztese
- 8., 18. szakasz
Eredményei a Grand Tour-versenyeken
szerkesztés| Grand Tour | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Giro
|
- | 36 | VL | - | - | - | - | - | - |
 Tour
|
84 | - | - | - | 2 | 1 | VL | 1 | 1 |
 Vuelta
|
- | - | - | 2 | - | - | 2 | VL | 2 |
VL-visszalépett
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Underdog no more, Chris Froome hopes for a bit more liberty in 2012. Velo News, 2011. november 23. [2012. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
- ↑ Wiggins, Froome strike a blow for British cycling in France. Sports Illustrated, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
- ↑ www.cyclingnews.com presents the 2006 UCI Road World Championships, Salzburg, Austria. Autobus.cyclingnews.com. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ sporza.be – Barloworld (GBr). (Hozzáférés: 2008. július 23.)
- ↑ 2008 Standings. Tour de France. [2012. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ „Foreign stars sign for Team Sky”, BBC Sport, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
- ↑ Pro Cycling | Tour de Suisse | Latest News. Team Sky. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ Wiggins: A fantastic finish 29 August 2011. Accessed 29 August 2011.
- ↑ Felix Lowe / Eurosport: Vuelta a España – Moncoutie on song as Wiggins takes red – Yahoo! Eurosport. Uk.eurosport.yahoo.com. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ MacLeary, John. „Vuelta a España, stage 14: Bradley Wiggins tightens grip on overall lead after Rein Taaramae wins on mountain top”, The Daily Telegraph, 2011. szeptember 3.
- ↑ Chris Froome wins Vuelta a Espana 17th stage. BBC Sport. BBC, 2011. szeptember 7. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ Nick Bull; photos by Graham Watson: Froome and Wiggins finish on Vuelta podium | Latest News. Cycling Weekly. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ „Froome extends contract with Sky”, BBC News, 2011. szeptember 16.
- ↑ Gladstone, Hugh: Mark Cavendish wins World Road Race Championship. Cycling Weekly. IPC Media Limited, 2011. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ Tony Martin (kerékpáros). China Daily, 2011. október 10. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ Bull, Nick. „Froome the fighter”, Cycling Weekly, IPC Media Limited, 2012. május 31. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
- ↑ Froome hits pedestrian in Italian training accident. Cycling News. Future Publishing Limited, 2012. március 13. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
- ↑ Westemeyer, Susan. „Froome leads double Sky success on La Planche des Belles Filles”, Cycling News, Future Publishing Limited, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
- ↑ „Pinot rides to glory in Porrentruy”, Cycling News, Future Publishing Limited, 2012. július 8.. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 8.)
- ↑ Bradley Wiggins strengthens grip on yellow jersey. BBC Sport. BBC, 2012. július 9. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ Tour de France: Alejandro Valverde climbs alone to Peyragudes victory on stage 17. Velonation.com, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ Tour de France: Tour de France 2012: Team Sky's Chris Froome looks to future after sacrificing victory for Bradley Wiggins. Telegraph. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ Millar Selected For Team GB Olympic Road Race Team. Cyclingnews.com, 2012. július 4. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ Men's road cyclists selected to Team GB for London 2012 Olympics. Britishcycling.org.uk, 2012. július 4. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ Sport 123: 2007 All-Africa Games – Men's Road Race Archiválva 2011. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Chris Froome – Results. The Cycling Website. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 23.)
- ↑ Froome wins on second day of Giro del Capo. Cycling Weekly. [2021. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
Források
szerkesztés- Chris Froome profilja az Olympedia oldalán (angolul)
További Információk
szerkesztés
- Hivatalos honlapja Archiválva 2020. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Adatlapja a Team Sky honlapján
- @chrisfroome a Twitteren
