Crenarchaeota
A Crenarchaeota (más néven Crenarchaea vagy eociták) az Archaea domén egyik törzse. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.[2][3][4] Kezdetben kénfüggő extremofileknek gondolták őket, de a legújabb vizsgálatok szerint lehet hogy a leggyakoribb archeák a tengeri környezetben.[5] Az rRNS-szekvenciák alapján elkülönítették őket a többi ősbaktériumtól, és más élettani jellemzők, például a hisztonok hiánya is támogatta ezt a felosztást, bár néhány fajban találtak hisztonokat.[6] Egészen a közelmúltig minden tenyésztett Crenarchaea termofil vagy hipertermofil organizmus volt.[7] Gram-negatívak és morfológiailag változatosak, a sejtjei lehetnek például pálcika vagy gömb alakúak.[8]
Crenarchaeota | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
STSV-1 vírussal fertőzött Sulfolobus.
| ||||||
Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
Szinonimák | ||||||
| ||||||
osztályok | ||||||
| ||||||
Hivatkozások | ||||||
A Wikifajok tartalmaz Crenarchaeota témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Crenarchaeota témájú kategóriát. |
Sulfolobus
szerkesztésA törzs egyik legjobban jellemzett tagja a Sulfolobus solfataricus. Eredetileg egy olaszországi geotermikus hőforrásból izolálták, és 80 °C-on és 2–4 pH-nál is képes növekedni.[9] Felfedezése óta a nem számos faját megtalálták az egész világon. Ellentétben a tenyésztett termofilek túlnyomó többségével aerob módon nő és kemoorganotróf (az energiát szerves forrásokból például cukrokból nyeri). Ezek a tényezőknek köszönhetően sokkal egyszerűbb tenyészteni laboratóriumi körülmények között, mint az anaerob baktériumokat, és a Sulfolobus modellszervezetté vált a hipertermofilek tanulmányozásában. Különböző vírusainak nagy csoportját is felfedezték.
Tengeri fajok
szerkesztésDNS szekvenciáit megtalálták a talajban és édesvizekben, ami arra utal hogy ez a törzs jelen van a legtöbb környezetben. 2005-ben publikálták, hogy sikerült “alacsony hőmérsékletű Crenarchaeota” tenyészteni. A Nitrosopumilus maritimus egy ammóniaoxidáló szervezet, tengeri akvárium tartályából izolálták, és már 28 °C-on is képes növekedni.[10]
Az eocita-elmélet azt sugallja hogy az eukarióták a prokarióta eocitáből fejlődött ki.[12] Az egyik lehetséges része a bizonyítéknak a közeli kapcsolat a Crenarchaea és az eukarióták között az RNS-polimeráz Rbp-8 alegység homológ jelenléte a Crenarcheaban, de nincs a Euryarchaeotában.[13]
Források
szerkesztés- ↑ Woese CR, Kandler O, Wheelis ML (1990). „Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya”. Proc Natl Acad Sci U S A 87 (12), 4576–9. o. DOI:10.1073/pnas.87.12.4576. PMID 2112744. PMC 54159.
- ↑ See the NCBI webpage on Crenarchaeota
- ↑ C.Michael Hogan. 2010. Archaea. eds. E.Monosson & C.Cleveland, Encyclopedia of Earth. National Council for Science and the Environment, Washington DC.
- ↑ Data extracted from the NCBI taxonomy resources. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
- ↑ Madigan M; Martinko J (editors).. Brock Biology of Microorganisms, 11th, Prentice Hall (2005). ISBN 0-13-144329-1
- ↑ Cubonova L, Sandman K, Hallam SJ, Delong EF, Reeve JN (2005). „Histones in Crenarchaea”. Journal of Bacteriology 187 (15), 5482–5485. o. DOI:10.1128/JB.187.15.5482-5485.2005. PMID 16030242. PMC 1196040.
- ↑ Blochl E, Rachel R, Burggraf S, Hafenbradl D, Jannasch HW, Stetter KO (1997). „Pyrolobus fumarii, gen. and sp. nov., represents a novel group of archaea, extending the upper temperature limit for life to 113 °C”. Extremophiles 1 (1), 14–21. o. DOI:10.1007/s007920050010. PMID 9680332.
- ↑ Garrity GM, Boone DR (editors). Bergey's Manual of Systematic Bacteriology Volume 1: The Archaea and the Deeply Branching and Phototrophic Bacteria, 2nd, Springer (2001). ISBN 0-387-98771-1
- ↑ Zillig W, Stetter KO, Wunderl S, Schulz W, Priess H, Scholz I (1980). „The Sulfolobus-"Caldariellard" group: Taxonomy on the basis of the structure of DNA-dependent RNA polymerases”. Arch. Microbiol. 125 (3), 259–269. o. DOI:10.1007/BF00446886.
- ↑ Könneke M, Bernhard AE, de la Torre JR, Walker CB, Waterbury JB, Stahl DA (2005). „Isolation of an autotrophic ammonia-oxidizing marine archaeon”. Nature 437 (7058), 543–6. o. DOI:10.1038/nature03911. PMID 16177789.
- ↑ Cox, C. J., Foster, P. G., Hirt, R. P., Harris, S. R., Embley, T. M. (2008). „The archaebacterial origin of eukaryotes”. Proc Natl Acad Sci USA 105 (51), 20356–61. o. DOI:10.1073/pnas.0810647105. PMID 19073919. PMC 2629343.
- ↑ (UCLA) The origin of the nucleus and the tree of life. [2003. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
- ↑ (2008) „Early evolution of eukaryotic DNA-dependent RNA polymerases”. Trends Genet. 24, 211–5. o. DOI:10.1016/j.tig.2008.02.002. PMID 18384908.