Csák Ugrin (kalocsai érsek)
Csák Ugrin, Hugolin, Ugolin vagy Ugron († Muhi, 1241. április 11.) magyar katolikus főpap, királyi kancellár. Egyes feltételezések szerint rokonságban állt a királyi családdal.
Csák Ugrin | |
Csák Ugrin érsek szobra Kalocsán | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Csák Ugrin |
Született | nem ismert nem ismert |
Nemzetiség | magyar |
Elhunyt | 1241. április 11. Muhi |
Munkássága | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | katolikus |
Tisztség |
|
Hivatal | királyi kancellár |
Hivatali idő | 1217 – 1219 |
Elődje | Tamás fehérvári prépost |
Utódja | Kilit egri prépost |
Hivatal | kalocsai érsek |
Hivatali idő | 1219 – 1241. április 11. |
Elődje | Merániai Berthold |
Utódja | Benedek |
Hivatal | királyi kancellár |
Hivatali idő | 1230 – 1235 |
Elődje | Albert aradi prépost |
Utódja | Mátyás zágrábi prépost |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csák Ugrin témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésEgyházi tevékenysége
szerkesztésA Csák nemzetség Szerém vármegyében birtokos újlaki ágából származott. Pap lett, s 1217 és 1219 között királyi kancellárként vett részt II. András magyar király szentföldi hadjáratában. 1219-től választott, 1219 és 1241. április 11. között tényleges kalocsai érsek. III. Honoriusz pápa Rómában püspökké szentelte 1219. június 11-én. Tevékeny része volt 1222-ben az Aranybulla, 1231-ben az esztergomi oklevél kiadásában. II. András Bosznia, Só és Ozora bánságát, valamint Pozsega várát bízta rá azzal a feltétellel, hogy felszámolja a bogumilok eretnekségét. E célból várakat építtetett Boszniában.
1229. január 20-án – javaslatára – IX. Gergely pápától megbízást kapott, hogy Bánmonostor székhellyel megszervezze a szerémi püspökséget, és megkezdte a kalocsai székesegyház átépítését. 1230 májusában döntőbíró volt Buzád nembeli István zágrábi megyés püspök és a templomos lovagok birtokperében; a püspök Vaska, a templomosok Rajeszka birtokosai lettek. 1234-ben Bácsban ispotályt és szegényházat építtetett. 1230 és 1235 között ismét királyi kancellár. IX. Gergely 1235-ben vizsgálatot bízott rá az országos adók ügyében.[1]
Hadvezér
szerkesztésA IX. Gergely pápa által 1241. március végére Rómába összehívott zsinatra igyekvő érseket más püspökökkel együtt a király – a tatárok közeledésének hírére – visszahívta. A tatárok március 12-én áttörtek az Orosz-kapun, legyőzték Tomaj nembeli Dénes nádor seregét, majd 3-4 nap múlva már a Pest alatti magyar tábort hergelték, „karnyújtásnyira” tőlük égették fel Vácot, és megfutamították az érseket, aki az összecsapásban megsebesült. Az érsek – aki a korabeli források szerint vitéz katona, rettenthetetlen harcos, de emellett nagyhatalmú és gőgös férfi volt – sértett önérzettel tért vissza a táborba, s azonnali csatát követelt; szava pedig követőkre talált. A IV. Béla vezette magyar sereg április 8-9-én érkezett a Sajóhoz, ahol a jobb partján elterülő Muhi pusztán hozzálátott egy erődített tábor létesítéséhez. Az összecsapásra április 11-én került sor, amely a magyar csapatok vereségével ért véget. A muhi csatában elesett Ugrin érsek is, számos más főpappal együtt.[2]
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés
következő kancellár | ||
előző érsek |
1219 – 1241. április 11. |
|