Császári és Királyi 14. Kolossváry Dezső Huszárezred
Az 14. Kolossváry Dezső Huszárezred (hivatalos német nevén: K.u.K. Husaren-Regiment von Kolossváry Nr. 14.) az Osztrák-Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadseregének (kaiserlich und königliche Armee) egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig. 1913-tól új ezredtulajdonosa, Kolossváry Dezső lovassági tábornok nevét viselte.
1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 14. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is korábbi nevén hívták az ezredet.
Története
szerkesztés- 1859. szeptember 10-én hozták létre az ezredet az 1., illetve 2. zalaegerszegi Önkéntes Huszárosztályok és az 1., illetve 2. Hajdú Önkéntes Huszárosztályok egy-egy osztályából. Az osztályokat a Szárd–francia–osztrák háború idejére alakították meg.
- 1860-ban az ezredet átszervezték és a 3. 4. 6. és 10. császári és királyi huszárezredek egységeit felhasználva elérte a hadrendben szereplő négy osztályos szerveződést. Megnevezése 2. Önkéntes Huszárezred lett.
- 1862-ben az ezredet sorezreddé alakították át, új megnevezése Császári és Királyi 14. Huszárezred lett.
Kiegészítő körletek
szerkesztésAz ezredet a következő területekről egészítették ki:
- 1860–1867 Magyarország minden része, kivéve Bánát, Erdély és Horvátország, illetve azok a területek, amik az 1. Önkéntes Huszárezred kerületei voltak
- 1867–1870 Nagyvárad, Debrecen
- 1875–1883 Eger
- 1883–1889 Munkács, Ungvár
- 1889-től a VI. Hadtest kerülete (Temesvár)
Békehelyőrségek
szerkesztés- 1859 Enns
- 1860 Wels és Groß-Enzersdorf
- 1863–1866 Łańcut
- 1866 Bad Radkersburg
- 1868 Marburg
- 1871 Nagyvárad
- 1872 Arad
- 1888 Nagymihály
- 1892 Nyíregyháza
- 1894 Czernowitz
Ezred tulajdonos
szerkesztés- 1861 gróf Erdödy Pálffy Móric altábornagy
- 1862 betöltetlen
- 1872 Vlagyimir Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
- 1913 Kolossváry Dezső lovassági tábornok
Hadműveletek
szerkesztés- 1866-ban részt vett a königgrätzi csatában.
- A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetettél be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.
Megszüntetése
szerkesztés1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a Császári és Királyi 14. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.
1914. júliusi alárendeltségi állapot
szerkesztés- VI. Hadtest – 1. Lovassági Hadosztály – 6. Lovasdandár
- Nemzetiség: 92% magyar – 8% egyéb
- Ezred parancsnok: tinkovai Macskássy Ferenc ezredes
- Ezred vezénylő nyelv: magyar
- Egyenruha: világoskék atilla aranyozott gombokkal és piros csákó takaróval
Szervezete
szerkesztésA XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.
1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.
Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:
- az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
- a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
- a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
- a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály
1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
- Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
- Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905
- Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs, 1967
- B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999
- Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az k.u.k. Husarenregiment „von Kolossváry“ Nr. 14 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.