Csanálos

Csanálos (románul Urziceni, korábban Cenaloș, németül Schinal vagy Schönthal) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében. Közúti határátkelőhely Magyarország (Vállaj) felé.

Csanálos (Urziceni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Csanálos
Rang	községközpont
Irányítószám	447340
Körzethívószám	+40 x61
SIRUTA-kód	139269
Népesség
Népesség	1228 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1135
Népsűrűség	38,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	122 m
Terület	32,30 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 44′ 05″, k. h. 22° 23′ 59″47.73472222, 22.39972222
Csanálos weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevének eredete

Neve a csalán szó hangátvetéses változatából keletkezett. A 13. században még Vadának hívták. 1712-ben Schinalosch, 1796-ban Cshinal alakban jegyezték föl. A hivatalos úton keletkezett román név a magyar tükörfordítása (urzică 'csalán').

Fekvése

Nagykárolytól 9 km-re északnyugatra, a magyar határ mellett fekszik, 5 km-re a magyarországi Vállajtól.

Története

A Leleiek telepítették, akik később a Károlyi családnak engedték át. 1660 előtt lakói elhagyták.

1712 és 1716 között a Károlyiak baden-württembergi svábokat telepítettek be. A szatmári német telepítés első szakaszából ez az egyetlen kolónia maradt meg. 1723-ig újabb betelepülők érkeztek, velük együtt ekkorra 76 sváb gazda lakta, közülük 43 württembergi és 21 badeni származású. 1811-ben családfői közül még 87 telkes gazda, 32 házas, 11 házatlan zsellér és 21 pfründner (eltartott öreg), de a német falvakban bevett majorátus intézménye miatt 1914-re már a családfők ¾-e zsellér és csak ¼-e telkes gazda. A 19. században jelentős volt szőlőművelése és lótenyésztése. Az Ecsedi-láp lecsapolása után sokan települtek be a faluba. 1910-ben tagosították földjeit. A 20. század elején a környék leggazdagabb és legnagyobb presztízsű településének számított.

A csanálosiak nyelvcseréje az 1827 és a 20. század eleje közötti időszakban játszódott le. 1827-ben jegyzik föl először a faluban dívó nyelvként a német mellett a magyar nyelvet is, 1904-ben pedig a katolikus iskola kizárólagosan magyar tannyelvűvé vált. Az első magyar származású plébános 1830-tól, az első magyar tanító 1890-től működött a faluban. 1921-ben egyetlen lakója sem szavazott a német tannyelv bevezetése mellett, 1934-ben pedig az állam megszüntette a római katolikus iskolát, mivel az nem indított párhuzamos német osztályt. 1945-ben 247 lakosát mégis mint németeket hurcolták a Szovjetunióba, 25-öt pedig Földvárra.

Az 1950-es években vált ki belőle Csanáloserdő (Nagyerdő, Csanálosnagyerdő, Urziceni-Pădure). 2003-ban Medgyessy Péter és Adrian Năstase miniszterelnökök közösen nyitották meg a határátkelőhelyet.

Lakossága

1900-ban 1439 lakosából 1272 volt magyar és 165 német anyanyelvű; 1362 római katolikus, 54 görögkatolikus és 23 református vallású.
2002-ben 1296 lakosából 875 magyar, 335 német és 84 román nemzetiségű; 1175 római katolikus és 57 ortodox vallású. A hozzátartozó Csanáloserdőt 213-an lakták (152 magyar és 57 román).

Látnivalók

• Római katolikus temploma 1751-ből való. Az 1861-es tűzvész után újraépítették, tornya 1877-ben épült.
• A szőlőben található Nepomuki Szent János-kápolna 1772-ben épült.

Híres emberek

• Itt született 1931-ben Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök.

Források

• Bura László: Csanálos: falumonográfia (Státus, Csíkszereda, 2001) ISBN 973 8311 08 X

További információk

• Rövid leírás a faluról (magyarul)
• Csanálos helynévtérképe