Cserháti Sándor

Cserháti Sándor, 1876-ig Hechtl Sándor (Győr, 1852. szeptember 14. – Magyaróvár, 1909. április 13.) tanár, mezőgazdasági szakíró.

Cserháti Sándor
Született	Hechtl Sándor 1852. szeptember 14. Győr
Elhunyt	1909. április 13. (56 évesen) Magyaróvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	pedagógus, mezőgazdasági szakíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserháti Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Reáliskolai tanulmányai befejezése után gazdasági gyakorlatra ment, majd 1871-73-ban elvégezte a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetet, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett. 1873-74-ben a hallei, 1874-75-ben pedig a lipcsei egyetemen egészítette ki szaktanulmányát. Az 1875. év őszén az időközben - az országban elsőként - akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia segédtanárává, 1878-ban rendes tanárává nevezték ki. 1884-től már a növénytermesztési tanszék professzora. Kiemelkedő alakja volt az ún. óvári „nagy tanári karnak”. Kitűnő előadó volt, tanszékéről és az általa vezetett kísérleti állomásról sok kiváló növénytermesztő és más szakember került ki.

Munkássága

Oktató, irányító és kísérletező tevékenysége mellett igen gazdag tudományos és közírói munkássága is. Általános és különleges növénytermesztés című kétkötetes munkájában a téma legkorszerűbb és legteljesebb feldolgozását adta. Egész munkásságában következetesen igyekezett hidat verni elmélet és gyakorlat közé. Több szaklapba számos cikket írt, ezen kívül 1880-82 között a Pesti Napló földművelési rovatát szerkesztette. 1883-ban Kosutány Tamással együtt megalapította és szerkesztette a Magyaróvárott megjelenő Mezőgazdasági Szemle című havi folyóiratot. 1890-től a Köztelek című, az Országos gazdasági egyesület kiadásában megjelenő szaklap állandó rovatvezetője volt. Mint a növénytermelés tanára, egyúttal a Magyaróvári Gazdasági Akadémia kísérleti telepének kezelője és ugyanott 1891-ben az ő kezdeményezésére és tervei szerint alapított Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomás vezetője lett. Haláláig betöltötte ezt a pozíciót.

Elsősorban talajműveléssel és a talajerőpótlás kérdéseivel foglalkozott. Úttörőmunkát végzett az egyes szántóföldi növények megfelelő műtrágyázási módjának kidolgozása terén. Kosutány Tamással az 1890-es években ő indította el a magyarországi búza- és lisztminőség-vizsgálatokat.

A magyaróvári kísérleti állomásról munkájából hazafelé tartva, 1909. április 13-án összeesett és 57 éves korában meghalt. Szobrát 1914 júniusában avatták fel az egyetem új tanügyi épülete előtt, a városban pedig utcát neveztek el róla. Sírja a magyaróvári temetőben van. Gödöllőn egy domborművet helyeztek el az emlékére (Madarassy Walter alkotása).

Önállóan megjelent munkái

Emléktáblája
Kossuth Lajos tér 11.

• A szarvasmarha táplálkozása. J. Kühn F. után fordítva. Magyaróvár 1877.
• A phylloxera vastatrix. A földm.-, ipar- és keresked. miniszter megbizásából. Bpest 1880;
• A trágyázás alapelvei. Bpest 1886. (Kosutány Tamással együtt);
• Mily módon lehetne a kisbirtokosok között az okszerü gazdálkodást legsikeresebben terjeszteni. Magyaróvár 1888. (Különleny. a «Mezőgazdasági Szemlé»-ből)
• Talajjavító növények. Bpest 1889. (Különleny. a Term. tud. Közlönyből)
• A gabona-félék termesztése. Magyaróvár 1889, 42 rajzzal
• Jelentés a magyaróvári gazdasági akadémia kísérleti telepén az 1886-88. végrehajtott kísérletekről. Magyaróvár 1889. (Szilassy Zoltánnal együtt)
• A csalamádé termelése, bevermelése és etetése. Kolozsvár 1891
• A talajnak mély művelése hazánkban. A földm. miniszt. megbizásából, Magyaróvár 1891. Ugyanaz németre átdolgozva ily cim alatt: Die Ergebnisse der Tiefcultur in Ungarn, mit besonderer Berücksichtigung der Dampfcultur. Wien 1892.
• A magyaróvári gazd. akadémiával kapcsolatos növénytermelési kísérleti állomás jelentése 1891 és 92. évi működéséről Magyaróvár 1892-93.
• A dohány égésére befolyást gyakorló körülmények tanulmányozása. Budapest, 1893;
• Talajismeret. Budapest, 1894;
• Újabb tapasztalatok a trágyázás köréből. Magyaróvár, 1895;
• Az okszerű talajművelés alapelvei. Budapest, 1896;
• A gyomok kártékonysága és az ellenük való védekezés. Kolozsvár, 1898;
• A rétek trágyázása, különös tekintettel a Thomas-salak és kainit használatára. Budapest, 1898;
• Általános és különleges növénytermelés. Magyaróvár, 1900;
• A kálitrágya alkalmazása hazai tapasztalatok alapján. Nyitra, 1901;
• A homoki szőlők trágyázása. Nyitra, 1901;
• A búza előveteményei. temesvár, 1904;
• A zöldtrágyázás homoktalajon, mint a legbiztosabb mód a termelőképesség fokozására. Győr, 1906;
• Az istállótrágya. Budapest, 1908;
• Az árpa termelése, különös tekintettel a sörárpára. Győr, 1909.

Források

• Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 532. o. ISBN 963-901-593-8  
• Bokor József (szerk.). Cserháti Sándor, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. október 25.