Csúrog
Csúrog[2] (korábban Csurog, szerbül Чуруг / Čurug) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben.
| Csúrog (Чуруг / Čurug) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Zsablya |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21238 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8166 fő (2002)[1] +/- |
| Népsűrűség | 63 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Terület | 140,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 23″, k. h. 20° 04′ 17″45.473100°N 20.071400°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 23″, k. h. 20° 04′ 17″45.473100°N 20.071400°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csúrog témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésZsablyától 10 km-re északra, Bácsföldvártól 8 km-re délre, a Tisza jobb partja mellett, a Sajkásvidék északi részén fekszik.
Története
szerkesztésCsúrog Árpád-kori település. Nevét már 1238-ban Churlach (Csurlak) néven említette egy oklevél, IV. Béla ekkor adományozta a fehérvári kereszteseknek a szaracénok által lakott falut vásárjövedelmeivel és Becsének tiszai révével együtt.
1254-ben Csurug néven volt említve és ekkor Henrik comesé lett, aki aztán 1289-ben András zathai várnagynak adta cserébe, ennek valkómegyei, Szilmező nevű birtokáért.
1325-ben Gerechi Gotthard özvegye a bácsi káptalan előtt Chorug, Bekuskereki és Dal nevű birtokait örökre átengedte vejének, Torhusi Miklósnak.
1332-1337. között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is Churuk, majd 1338-1342. között Charug néven.
1363-ban Gerechi Gotthard Margit és Klára nevű leányai osztoztak meg Csurog, Bekuskereki és Dal nevű birtokaikon.
A karlócai béke után a település a katonai határőrvidék része kisebb módosulásokkal 1873-ig.
1910-ben 10 196 lakosából 6685 szerb, 2490 magyar és 228 német volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott.
Az 1942-es „hideg napoknak” kb. 800 szerb áldozata volt.
1944. végén, a délvidéki vérengzések során a szerbek megtorlása több mint 3000 magyar és német áldozatot követelt. Az egész Sajkás-vidék egész magyar lakosságát 1945. január-februárjában a hírhedt járeki vagy más koncentrációs táborokba hurcolták. Vagyonukat elkobozták, és kitiltották őket lakhelyükről.[3] Az életben hagyottakat (nők, gyerekek, öregek) a járeki táborba terelték, ahol tovább folytatódott a népirtás. Házaikba 1945 után boszniai kolonistákat (telepeseket) telepítettek. Ebben az évben a római katolikus templomot is lerombolták.
A túlélő hozzátartozók minden évben összegyűlnek a helyi egykori sintértelepnél ahova elföldelték a 3000 szerencsétlen ártatlant, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, amit aztán másnapra szétdobálnak, széttaposnak, jelezve, hogy a magyaroknak még sírjukban sincs nyugtuk.
2014-ben született meg az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, amelyet a szerb-magyar megbékélés fontos állomásának nevezett.[4]
Népesség
szerkesztés
Demográfiai változások
szerkesztés| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 7928 | 8466 | 9469 | 9336 | 9231 | 8987 | 8882[5] | 8166[1] |
Etnikai összetétel
szerkesztés| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 8200 | 92,32 |
| Cigányok | 284 | 3,19 |
| Magyarok | 90 | 1,01 |
| Jugoszlávok | 54 | 0,60 |
| Horvátok | 46 | 0,51 |
| Szlovákok | 24 | 0,27 |
| Macedónok | 11 | 0,12 |
| Ukránok | 7 | 0,07 |
| Ruszinok | 7 | 0,07 |
| Montenegróiak | 6 | 0,06 |
| Muzulmánok | 5 | 0,05 |
| Németek | 4 | 0,04 |
| Szlovének | 3 | 0,03 |
| Oroszok | 3 | 0,03 |
| Albánok | 2 | 0,02 |
| Csehek | 1 | 0,01 |
| Románok | 1 | 0,01 |
| Vlachok | 1 | 0,01 |
| Bunyevácok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[6] |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Magyar névformáját lásd Vajdasági Magyar Digitális Adattár, Települések adatbázisa: Csúrog
- ↑ A pártvezetőség tudtával Archiválva 2018. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, hetnap.rs
- ↑ Eltörölték három délvidéki település magyarjainak bűnösségét. metropol.hu, 2014. november 2. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye
További információk
szerkesztés- Magyar holokauszt a csúrogi magyarok meghurcoltatása, Vajdasági Magyar Digitális Adattár — adattar.vmmi.org
