Cukoripari Kutató Intézet
A "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft., röviden Cukorkutató magyarországi cég, amely a cukoriparral kapcsolatos műszaki tanácsadási tevékenységet végez.
| "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft. | |
| Alapítva | 1949. július 15. |
| Székhely | Budapest, Tolnai Lajos u. 25 |
| Vezetők | dr. Zsigmond András[1] |
| Szolgáltatások | mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás[2] akkreditált laboratóriumi vizsgálatok[3] |
| Árbevétel | 109 millió Ft (2013)[2] |
| Alkalmazottak száma | 11 (2015)[2] |
| Magyar cégjegyzékszám | 01-09-568739 |
 "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft.
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 04′ 29″47.493440°N 19.074640°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 04′ 29″47.493440°N 19.074640°E | |
| A(z) "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft. weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésÁllami intézményként alakult; működéséről a Népgazdasági Tanács 200/10/1949 számú határozata alapján a 4175/1949. számú kormányrendelet rendelkezett. A felügyeleti szerve a Könnyűipari Minisztérium volt.[4] (Az intézet felszerelése a cukorgyárakból származott.) Feladata a gyártási eljárások modernizálásával a cukor önköltségének csökkentése volt. A Hermann Ottó úton helyet kapott intézet első igazgatója a sarkadi cukorgyár mérnöke, dr. Oplatka György lett. 1956-ban Oplatka György és több munkatársa emigrált, utódját, a pályáját a mezőhegyesi cukorgyárban kezdő Zsigmond Andrást (1917–1985) csak 1958-ban nevezték ki. Az 1960-as évek elején a telephelyet a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet kapta meg, így a Cukorkutató átköltözött a jelenlegi, Tolnai Lajos utcai épületbe.[5] 1977-ben szolnoki székhellyel megalakult a Cukortermelési Kutatóintézet a Cukorkutató és a Sopronhorpácsi Répatermesztési Kutatóintézet összevonásával; a cukorkutató Cukortermelési Kutató Intézet Ipari Kutató Állomása Budapest néven működött egészen 1990-ig, amíg ismét önálló intézetté vált.[6][7] 1981 és 1990 között az intézet igazgatói tisztségét a kaposvári cukorgyár vegyészmérnöke, dr. Tegze Miklós töltötte be, őt 1990-ben dr. Zsigmond András követte.[5][7]
Az intézet 1994. január 1-ével korlátolt felelősségű társasággá alakult át, majd 1997 februárjában a dolgozókból és az intézet nyugdíjas kutatóiból álló CKI Kft. vásárolta meg.[8] Az egymillió forint jegyzett tőkéjű cég ötszázszoros áron kelt el.[9]
Nevezetes munkatársai voltak Gryllus Vilmosné, Téri Tihamér (1888–1964), Tóth-Zsiga István (1924–2004), Vavrinecz Gábor (1896–1979) és Vukov Konstantin (1920–1991).[5][10][11]
Tevékenysége
szerkesztésA tevékenység három súlypontja az energiagazdálkodás, a gyártási technológia és az irányítástechnika volt; az első években ezek mellett a répatermesztés és tárolás kérdéseivel is foglalkoztak. Az intézet közreműködésével a hősémák optimalizálása és a hulladékhő hasznosítása révén a cukorgyárak gőzfogyasztása a felére, egyes gyárakban a harmadára csökkent.[5]
A technológiai fejlesztések területén kezdetben a szeletvágás és a lényerés optimalizálását célozták meg. A lényeréshez kapcsolódó elméleti munkák mellett kifejlesztették a folytonos J-diffuzőrt, amelyet először a hatvani cukorgyárban kísérleteztek ki, üzemi méretekben pedig a petőházi cukorgyárban állították fel 1956-ban. Az intézet szabadalmai közül a Zsigmond-rendszerű gyorsáramú bepárlót, illetve a Gryllus-féle ioncserélős híglélágyítási eljárást külföldön is értékesítették, tíz szabadalom pedig használatban maradt a magyarországi cukorgyárakban a rendszerváltozás után is.[5][6]
Az 1960-as években hozták létre az automatikai osztályt; ennek az irányításával a hatvani és az ercsi cukorgyárakban vezérlőegységeket és szabályozóelemeket gyártottak a cukoripari folyamatirányításhoz. Az irányítástechnikai elemek sorozatgyártásának elterjedése után áttértek a folyamatirányító berendezések programozására.[5]
A mikrobiológiai laboratórium kialakítása után fontos eredmény volt a mikroorganizmusok anyagcseréje által okozott cukorveszteség azonosítása illetve a nyersgyári fertőtlenítő eljárások kidolgozása.[5]
A cukoripari műszaki szolgáltatásokon kívül az intézet más élelmiszeripari cégek számára is végez akkreditált laboratóriumi méréseket, illetve környezetvédelemmel kapcsolatos méréseket és felülvizsgálatot.[12]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft. Cégközlöny, 62. sz. (2013. október 13.) arch Hozzáférés: 2015. március 31.
- ↑ a b c Céginfótár. ceginfotar.hvg.hu. Creditreform–HVG (Hozzáférés: 2013. március 31.) arch
- ↑ "CUKORKUTATÓ" Cukoripari Kutató Intézet Kft. Vizsgáló Laboratóriuma (NAT-1-1068/2010). www.nat.hu. Nemzeti Akkreditáló Testület (Hozzáférés: 2015. április 1.) arch
- ↑ A magyar állam szervei 1944–1950. I. kötet: A–M. Szerk.bizottság elnöke Vörös Károly, főszerk. Boreczky Beatrix. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1985. 104. o. ISBN 963 221 439 0
- ↑ a b c d e f g Borbély Ákos – Monory Zénó – Tömördi Máté: Volt egyszer egy cukoripar: A cukorgyártás két évszázada Magyarországon. Budapest: Akadémiai. 2013. 340–342. o. ISBN 978 963 05 9446 2
- ↑ a b Salánky István–Vígh Albert: Cukoripar. In A magyar élelmiszeripar története. Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 223–225. o. ISBN 963 232 213 4
- ↑ a b Zsigmond András, Dr. www.whoiswho-verlag.ch. Hübners Who is Who (Hozzáférés: 2015. március 31.) arch
- ↑ Cukoripari Kutató Intézet Kft. www.tudakozo.hu (Hozzáférés: 2015. március 31.)
- ↑ Egyszerűsített privatizáció - Rétestészta. fn.hir24.hu (2001. január 1.) (Hozzáférés: 2015. március 31.) arch
- ↑ Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. [Téri Tihamér]
- ↑ Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. [Vavrinecz Gábor]
- ↑ Cukorkutató Cukoripari Kutató Intézet Kft. oszn.hu. Országos Szakmai Névjegyzék (Hozzáférés: 2015. április 1.)
További információk
szerkesztés- Schottner Károlyné: Köszöntjük az 50 éves Cukoripari Kutató Intézetet. Cukoripar, LII. évf. 1. sz. (1999)
- Cukoripari Kutató Intézet munkacsoportja: 50 éves a Cukoripari Kutató Intézet. Cukoripar, LII. évf. 1. sz. (1999)
- Boros Ilona: A Cukoripari Kutató Intézet akkreditált laboratóriuma. Cukoripar, LIII. évf. 4. sz. (2000)