Désy Zoltán

Nagygelváchi Désy Zoltán (Nagyölyves, 1862. december 15. – Zalescziky [ma Zaliscsiki, Ternopili terület], 1915. március 24.) függetlenségi, majd Kossuth-párti politikus, államtitkár, főispán, aki az első világháború során hadnagyi rangban hősi halált halt.

Désy Zoltán
Született	1862. december 15. Nagyölyves
Elhunyt	1915. március 24. (52 évesen) Zaliscsiki
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.) Szolnok-Doboka vármegye főispánja (1902. április 6. – 1903) magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1907. június 27. – 1908. február 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1915. március 24.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (10/1-1-3)
A Wikimédia Commons tartalmaz Désy Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Jogi tanulmányai elvégzése után erdélyi földjén gazdálkodott. A Nemzeti Párt színeiben 1892-ben országgyűlési képviselővé választották. A választásokon 1896-ban nem indult, hanem Maros-Torda vármegye alispánjaként, később Szolnok-Doboka vármegye főispánjaként működött. 1905-ben függetlenségi programmal ismét mandátumhoz jutott, és a koalíciós kormány pénzügyminisztériumi államtitkára volt. 1910-ben a Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt programjával került be a parlamentbe. Az első világháború idején önkéntesként vonult be a 22. népfelkelő ezredhez, ám az orosz fronton 1915 márciusában életét vesztette. Holttestét 1924-ben hazahozták, május 15-én örök nyugalomra helyezték a Kerepesi temetőben.

Lukács-féle panamaper

„LUKÁCS (megrettenve):
Felség, akaratának hódolok,
Elmondom, hogy volt az a sódolog.
Hát az a Désy... hm... belém kötött,
Hogy én busás üzleteket kötök!
(dühösen) Juj, hogy a görcs a nyelvire szaladna!

A VISSZHANG Zalatna!

LUKÁCS (izzad).
Pardon! igen! hát hol is hagytam el?
Hát egy napon a Désy szót emel,
S aszongya ez a goromba legény,
Aszongya, hogy a Magyar Bank meg én,
Hogy mink... hm... hm...
(zavarban) Pardon! Szégyellem mondani...

A VISSZHANG Lemondani!”

Tóth Árpád: Visszhang az előszobában

Désy 1912. szeptember 19-én egy vacsora alkalmával Lukács László korabeli miniszterelnököt Európa legnagyobb panamistájának nevezte, mivel szerinte közpénzekkel (kb. 4 millió koronával) gyarapította a Nemzeti Munkapárt vagyonát. A pénzt a Magyar Nemzeti Bankon keresztül juttatta célba, s cserébe meghosszabbíttatta a bank állami szerződéseit. Szavai nyomán a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, mire Lukács vádat emeltetett Désy ellen rágalmazásért. A bíróság elítélte Désyt, mondván a miniszterelnök magának nem szerzett hasznot. A Tábla azonban megsemmisítette az ítéletet, és az újabb eljárás során a vádlott felmentésére került sor, mire Lukács lemondott.

Désy Zoltán sírja a budapesti Kerepesi temetőben 10/1-1-3. Siklódy Lőrinc műve.

Források

• Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm-féle országgyülési almanach 1910-1915. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól. Budapest, 1910.
• Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum
• Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990
• Egry Gábor: Egy furcsa hős
• Szász Zoltán: Panama és kormány, 1912
• Kaba Eszter: Így születnek a hősök – Désy Zoltán orosz fogságban
• A Désy – Lukács pör, Huszadik Század, 1913 március
• Ady Endre összes prózai műve, 79. Távol a csatatértől/III. – Világ, 1915. augusztus 15.; online: google könyvek
• Magyar Politikai Lexikon, 1. kötet. (1914-1929), 90. oldal

További információk

• Filmhíradók Online – Halottak napja (1926) – Désy Zoltán sírjának megkoszorúzása
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002
• Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Budapest, Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993-
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Budapest, 1905. Révai és Salamon ny.
• Tolnai világlexikona. Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Budapest, Kassák Kiadó, 1999-
• Tolnai új világlexikona. Budapest, Tolnai, 1926-1933
• Új Idők lexikona. Budapest, Singer és Wolfner, 1936-1942
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub