Dóczy Orbán
Nagylucsei Orbán, vagy Nagylucsei Dóczi Orbán (Nagylucse, ? - Eger, 1491. október 21.) püspök, kincstartó. Nevét régebbi történeti irodalmunkban Dóczy néven is említik.
Dóczy Orbán | |
Született | 15. század nem ismert |
Elhunyt | 1491. október 21.[1] Eger[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésA Csallóközben, kisnemesi családban Bodóvári Fülöp Pozsony vármegyei jobbágy fiaként született. Előbb kancelláriai deák, 1468-tól jegyző, majd 1470-ben Ernuszt János familiárisaként kincstartói szolgálatba lépett. Rendkívüli munkabírásával, szorgalmával és leleményességével hamarosan Mátyás király egyik legbefolyásosabb embere, a központosító monarchia pénzügyi vezető tisztviselője lett. 1472-ben már budai kanonok, 1472- től 1478-ig alkincstartó, 1473 – 74-ben az esztergomi Szent Tamás-káptalan prépostja, 1474-től 1481-ig a fehérvári Szent Miklós-káptalan prépostja, 1478-ban só- és bányakamarai-ispán, 1479-től 1490-ig kincstartó, 1481-től győri, 1486-tól 1491-ig egri püspök volt.
Jutalmul Mátyás királytól hatalmas birtokadományokat, 1478-ban nemességet és címert (1480) kapott, 1487 – 1490 között már a bécsi püspökség kormányzója lett.
1487-től nádori delegált bíróként teljes nádori jogkört gyakorolt, 1488-tól pedig Mátyás király helytartója lett.
Mátyás halálakor teljes nádori hatáskörrel Corvin Jánossal szemben II. Ulászló mellé állt.
Munkássága
szerkesztésMátyást háborús költségeinek előteremtésében is hűségesen támogatta. Győrben befejezte a székesegyház gótikus átépítését. 1483-ban megerősítette a bánfalvi pálos kolostor alapítását. Egerben bővítette a székesegyházat, később itt is temették el.
Galeotto Marzio is említette műveltségszeretetét, könyveit: Ficinus Platón-kommentárja, Plinius híres emberekről szóló munkája és egy 1480: nyomtatott, díszesen festett Biblia (őrzési helye Bécs), egy psalterium (Bp.), egy hóráskönyv (Windsor).
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Magyar Életrajzi Lexikon
- Magyar Katolikus Lexikon
- Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek ISBN 963 7381 46 5