Digitális televíziózás

(DVB-C szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 29.

Digitális televíziózásnak nevezzük azt a technológiát, amikor a televíziós vevőkészülékek nem hagyományos, analóg jeleket vesznek, hanem digitálisat. Az újonnan gyártott készülékek túlnyomó többsége már ennek a technológiának megfelelően készül, a régebbieket azonban el kell látni egy külső jelátalakítóval, úgynevezett „set top box”-szal, hogy továbbra is használhatóak legyenek. Az átállás Magyarországon 2013-ban (Európa egyes országaiban évekkel korábban) fejeződött be, és csak a földfelszíni sugárzást érintette.

Szabványok

szerkesztés
 
Digitális földfelszíni tv-sugárzási szabványok elterjedtsége a világon
  DVB-T
  ATSC
  ISDB-T
  DMB-T/H
  Többféle szabvány
  Nincs információ

1993-ban alkották meg a DVB (Digital Video Broadcasting) nevű európai szabványcsaládot, melynek részei:

Észak-Amerikában az ATSC (a kifejlesztő Advanced Television Systems Committee nevéből) szabványcsalád érvényes:

Japánban és Dél-Amerikában az ISDB (Integrated Services Digital Broadcasting) szabványcsalád terjedt el:

Kínában a DMB-T/H szabvány szerint történik a műsorszórás.

 
Digitális átállás a világon
  Csak digitális
  Folyamatban, a nagy adók digitálisan, a kicsik analógon adnak
  Folyamatban, digitális és analóg egyszerre
  Még nem kezdődött el, csak analóg
  Nem szándékozik átállni, csak analóg
  Nincs információ
  • Több csatorna sugározható azonos sávszélességen, egy hagyományos csatorna (transzponder) helyén több digitális adás kaphat helyet.
  • A hibajavításnak köszönhetően a vételi minőség romlása egy bizonyos szintig észrevehetetlen, ellenben a hagyományos TV-adásokkal, ahol szemmel is látható a romlás.
  • Jobb képminőség (megfelelő bitráta esetén).
  • Jobb hangminőség (megfelelő bitráta esetén).
  • Az adótornyoknak kisebb teljesítménnyel kell sugározniuk (olcsóbb üzemeltetés).

Hátrányok

szerkesztés
  • Csak az újabb tévékészülékek tudják közvetlenül venni az ilyen adást, amikbe már beépítették a digitális dekódoló egységet is. A régi készülékeknél külső „set top box” szükséges a vételhez.
  • Minél alacsonyabb a bitráta, annál több csatorna alakítható ki egy transzponderen. Túlságosan alacsony bitráta viszont a hagyományos, de jó minőségű adásokhoz képest rosszabb minőséget eredményez, elsősorban gyors mozgások vagy vételi zavar esetén
  • Egy bizonyos vételi szint alatt a hagyományos esetben még kivehető kép helyett a digitális adás feldolgozhatatlanná válik. Vagyis a minőségromlás a hibamentes kép → nyeklik a hang/szétesik a kép (a hibajavítás már nem elég) → nincs vétel állapotok között mozoghat

Lásd még

szerkesztés

További információk

szerkesztés