Damjanovich Sándor

Damjanovich Sándor József (Mátészalka, 1936. január 24. – Debrecen, 2017. június 5.) Széchenyi-díjas magyar orvos, laboratóriumi szakorvos, biofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a biofizika, ezen belül az enzimek alloszterikus szabályozásának sugárbiológiai és fizikai-kémiai vizsgálata. Nevéhez fűződik az áramlási citometria magyarországi bevezetése. 1974 és 1980, valamint 1986 és 1990 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem (2000-től a Debreceni Egyetem része) tudományos rektorhelyettese. Damjanovich László (1960) orvos, sebész, egyetemi tanár édesapja.

Damjanovich Sándor
Született	1936. január 24. Mátészalka
Elhunyt	2017. június 5. (81 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos biofizikus
Iskolái	Debreceni Orvostudományi Egyetem (1954–1960, orvostudomány) Kossuth Lajos Tudományegyetem (1963–1967, fizika)
Kitüntetései	Szent-Györgyi Albert-díj (1995) Széchenyi-díj (1997) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (2002) Akadémiai Aranyérem (2013)
MTMT
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1954-ben érettségizett, majd felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Itt szerzett orvosdiplomát 1960-ban. 1964-ben laboratóriumi szakorvosi képesítést szerzett. Közben 1963 és 1967 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) fizikus szakán tanult. Orvosi diplomájának megszerzése után az egyetem Kórtani Intézetében kapott állást. 1968-ban átkerült az Orvosi Fizikai Intézetbe, amelynek igazgatója lett. Egy évre rá az intézet a Biofizikai Intézet nevet vette fel. Itt kezdetben egyetemi docensként dolgozott. 1972-ben vehette át egyetemi tanári kinevezését. 1974-ben az egyetem tudományos rektorhelyettesévé választották. E tisztségét hat éven keresztül töltötte be. 1986-tól 1990-ig ismét rektorhelyettesként dolgozott. A Biofizikai Intézet 1997-es Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetté történt átnevezése után is megtartotta igazgatói pozícióját. 2002-ben, a Debreceni Egyetem Molekuláris Medicina Kutatóközpont igazgatója lett. 2006-ban professor emeritusi címet kapott. 1996–1997-ben a Debreceni Univerzitás Egyesülés elnöke. 1999 és 2002 között Széchenyi, 2000-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal, kutatott. Számos külföldi egyetem és intézet vendégprofesszora volt (többek között National Institute of Health, USA; Max Planck Intézet Biofizikai Kémiai Intézete, Göttingen).

1968-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1976-a biológiai tudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biofizikai Bizottságának és a Debreceni Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1987 és 1990 között a Biológiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese, 2002-től 2008-ig pedig elnöke volt, utóbbi tisztségénél fogva az MTA elnökségének is tagja volt. Egy időben a Jelölőbizottság munkájában is részt vett. Ezenkívül 1986 és 1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett 1984–1994-ben a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke volt, 1994-től a társaság tiszteletbeli elnöke. 1995-ben az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) tagjává választották. Emellett a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságba is bekerült. Számos tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja: Acta Biochimica, az Archives of Gerontology and Geriatrics, Journal of Photochemistry and Photobiology.

Munkássága

Fő kutatási területe a biofizika, ezen belül az alloszterikus enzimek szabályozásának sugárbiológiai és fizikai-kémiai vizsgálata.

Somogyi Bélával és Rick Welchcsel együtt kidolgozta a molekuláris enzimkritikai modellt. Ez a modell vette először figyelembe a mikromolekulák környezeti hatását a kinetikai tulajdonságokra/paraméterekre. Jelentős eredménye a sejtfelszíni receptorok úgynevezett nem véletlenszerű topografikus (térképszerű) eloszlásának főleg limfocitákon (nyiroksejteken) történő kísérleti bizonyítása. Nevéhez fűződik a jelenség első feltételezése is. Az eloszlás MHC-antigének (major histocompatibility molecule), az ICAM-1 molekulák és egyes interleukin receptorok (IL) esetén elfogadott. Nevéhez fűződik a mennyiségi (kvantitatív) flow citometria vizsgálattípus közép-kelet-európai bevezetése.

Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője volt, ebből hét monográfia/szakkönyv, illetve közel húsz könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adta közre.

Díjai, elismerései

• Went-emlékérem (1993)
• Jendrassik-emlékérem (1995)
• Szent-Györgyi Albert-díj (1995)
• Széchenyi-díj (1997) – A kísérleti biofizika orvosbiológiai alkalmazása területén végzett, nemzetközileg is kiemelkedő munkásságáért.
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002)
• Akadémiai Aranyérem (2013)

Főbb publikációi

• Molekulaóriások biofizikája (1976)
• New Trends in the Description of the General Mechanism and Regulation of Enzymes (1978)
• Lumineszcencia a biológiában és az orvostudományban (1983)
• Makromolekuláris dinamika és információtranszfer : akadémiai székfoglaló 1982. október 5. (1984)
• Dynamics of Biochemical Systems (1986)
• Mobility and Proximity in Biological Membranes (1994)
• Supramolecular Complexes of MHC Class I, MHC Class II, CD20 and Tetraspan Molecules (CD53, CD81 and CD82) at the Surface of a B Cell Line JY (1996)
• Preassembly of Interleukin 2 (IL–2) Receptor Subunits on Resting Kit 225 K6 T Cells and their Modulation by IL–2, IL–2, IL–7 and IL–15 (1997)
• Milyen új eszközöket adnak a mérnök kezébe az élettudományok? (2000)
• Nanotechnológia a biológiában (társszerző, 2003)
• Dynamic, Yet Structured: The Cell Membrane Three Decades after the Singer-Nicolson Model (társszerző, 2003)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 245–246. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 233. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Életrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján
• Rövid összefoglaló a Rátz tanár úr díj honlapján