Daniel István (1684–1774)
Idősebb vargyasi báró Daniel István (Vargyas, 1684. december – Szászvessződ, 1774. május 24.) főkirálybíró. Descriptio vitae címmel 1764-ben kiadott emlékiratainak nagy részében a Rákóczi-szabadságharc történéseivel foglalkozott, melyeknek maga is részese volt.
| Daniel István | |
 | |
| Született | 1684. december Vargyas |
| Elhunyt | 1774. május 24. (89 évesen) Szászvessződ |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Pekri Polixénia |
| Gyermekei | Daniel Lajos Daniel László Daniel Imre Daniel Zsuzsanna (?–1798) Daniel István (?–1788) Daniel Polixénia (1720–1775) Daniel Mária |
| Szülei | Daniel István (1639–1688) Kemény Zsófia |
| Foglalkozása | bíró |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésDaniel István főkirálybíró és Kemény Zsófia fia volt. Az unitárius hitfelekezet tanai szerint nevelték fel.
A II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alatt 1703-ban testvérével, Daniel Péterrel együtt Brassóba menekült, de a felkelők elfogták és szolgálatra kényszerítették őket; sőt követségbe is küldték Konstantin havasalföldi és Mihály moldvai fejedelemhez.[1] Később a két testvér a magyarországi felkelőkhöz csatlakozott és Daniel Forgách Simon hadsegéde lett. Miután főnöke fogságba esett, visszatért Erdélybe és Pekri Lőrinc mellett Rákóczi érdekeit szolgálta, akivel Moldvába menekült és Pekri halála után, 1709-ben elvette annak leányát, Pekri Polixéniát és reformátussá lett. A szatmári béke után (1711) kegyelmet nyert és III. Károly király báróságra emelte (1740. március 28.). Mária Terézia 1745-ben udvarhelyszéki főkirálybíróvá nevezte ki.
1764-ben a Gubernium jóváhagyása nélkül jelentette ki emlékiratait, ezért a könyvet elkobozták, őt pedig vizsgálat alá vonták, és a nyomdásszal együtt megbírságolták. A büntetés oka az volt, hogy a mű kitért az erdélyi protestánsoknak a Habsburg-uralom alatt elszenvedett sérelmeire; egyes vélemények szerint az elkobzás részben a Rákóczi-szabadságharccal részletesen foglalkozó könyv tárgyának is tulajdonítható.
1774. május 29-én temették el, sírja fölött Deáki Filep Pál mondott búcsúbeszédet.[2]
Családja
szerkesztésIstván fián keresztül unokája volt Daniel István író, illetve Polixénia lányán keresztül id. Wesselényi Miklós. Utóbbi ágon az „árvízi hajós”, ifjabb Wesselényi Miklós egyik dédapja is.
Munkái
szerkesztés- Monita paterna. Szeben 1750 (fiához intézte, midőn ez véletlenül karját keresztül lőtte)
- Descriptio vitae l. b. de Daniel et Vargyas, (Nagy-Szeben), 1764
- Az örök életre vezető egyenes út. Enyed, 1765
- Isten eleibe bocsátott alázatos könyörgéseknek gyakorlása. Uo. 1766
- Variarum meditationum sacrarum miscellanea. Uo. 1766
- Commentariis in Apocalypsim S. Joannis… (kivonat Vitringa munkájából)
- Leányához vigasztaló levelet intézett 1758. febr. 22. Vargyasról, vejének hadadi báró Wesselényi István halála alkalmából, mely levelet leánya Daniel Polixénia kinyomatott a férjének emlékére tartott halotti prédikációk bevezetése gyanánt (Kolozsvár, 1759)
- Levele gróf Kornis Antal hunyadmegyei főispánhoz (Bécs, 1745. máj. 15.) a Történeti Lapokban (II. 1875. 26. sz.) jelent meg.
Származása
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ szerk.: Köpeczi Béla: 5. II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEMSÉGE, Erdély története három kötetben (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó (1986). Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 14.
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- ↑ Miroslav Marek: Daniel de Vargyas 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
- ↑ Miroslav Marek: Kemény 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. május 30. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
- ↑ Miroslav Marek: Thoroczkay 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
- ↑ Miroslav Marek: Thoroczkay 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
Források
szerkesztés- Kovács Kiss Gyöngy: A Habsburg-uralom erdélyi kiteljesedésének folyamata a korabeli magyar emlékirodalom láttatásában: 17. század vége - 19. század eleje. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2000. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 228. ISBN 973 9929 98 2
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
További információk
szerkesztés- Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend., kieg. és az előszót írta Mészáros Kálmán. Bp., História-MTA Törttudományi Intézet, 2005.
.svg){kind=small}