Deseő László (katonatiszt)

Nemes dr. Deseő László, családneve 1931. április 30-ig Dezső (Sárospatak, 1893. június 26. – Krasznogorszk, 1948. június 25.) vezérőrnagy (gyalogság, tüzérség), moszkvai katonai attasé.

Deseő László
Deseő László vezérőrnagy
Született	1893. június 26. Sárospatak
Elhunyt	1948. június 25. (54 évesen) Krasznogorszk Krasznojarszk
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	fegyveres erők tagja katonatiszt
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1913)
A Wikimédia Commons tartalmaz Deseő László témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete és pályafutása

Apja, Dezső Lajos, a sárospataki református gimnázium igazgatója, anyja Róth Mária volt. A hétgyermekes család legkisebb fia volt. Szüleit tízéves korára, röviden egymás után vesztette el. Legidősebb, már családos bátyja vette gondozásba.

A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1913. szeptember elsején tüzér hadnaggyá avatták. Az első világháborúban ütegparancsnok főhadnagyként vett részt. 1915. március 26-án a volhíniai Olikánál különösen kitüntette magát. A Monarchia felbomlása után századosi rendfokozatban tovább szolgált a köztársasági, majd a magyar királyi hadseregben. Elvégezte a vezérkari akadémiát, és a honvéd vezérkar állományába került. 1927-től a Ludovika Akadémián tanított.

1932-től a VKF 2. osztályán, vezérkari őrnagyi rendfokozatban, az orosz ügyek referense. Időközben elvégezte a budapesti közgazdasági egyetemet, ahol doktori címet szerzett, és megtanult oroszul.

1934. november 1-jétől vezérkari szolgálatot teljesítő alezredesi rangot kapott, majd 1935 végén a honvéd vezérkar főnöke moszkvai katonai attasénak nevezte ki. 1939. január végén a Szovjetunió Magyarországnak az antikomintern paktumhoz való csatlakozása miatt felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat. Ekkor Helsinkibe helyezték át, hogy onnan kísérje figyelemmel a szovjetunióbeli fejleményeket, egyúttal a balti államokba is akkreditálták katonai attaséként. 1939. május 1-én vezérkari ezredessé léptették elő. A magyar–szovjet kapcsolatok időleges javulása során, 1939 végén visszatért moszkvai posztjára, amit 1940. július 1-ig töltött be.

Moszkvai katonai attaséként igen aktív tevékenységet folytatott, vasúton, hajón és gépkocsin bejárta az egész európai Oroszországot, Murmanszktól Batumiig. A Volgán hajóval eljutott egészen Asztrahánig. Széles körű kapcsolatokat épített ki az orosz lakosság körében is.

Hazatérése után visszatért a tüzérséghez, majd 1942. november 1-jén vezérőrnaggyá nevezték ki és a Magyar 2. hadsereg kötelékében, a szombathelyi III. hadtest tüzérparancsnokaként került szovjet frontra. 1943 februárjában a Don-kanyarban fogságba esett.

A hadifogságban más tábornokokhoz hasonlóan viszonylag kedvező körülmények közé került, de 1948 júniusában megbetegedett és meghalt. Sírját fia, Deseő László, akkor stockholmi magyar nagykövet, a moszkvai magyar nagykövetség segítségével felkutatta és hamvait 1994 júniusában Sárospatakon újratemették.

Kitüntetései a viselési sorrendben

• Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1940)
• Magyar Érdemkereszt IV. osztálya (1934. december 12.)
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Károly-csapatkereszt
• Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
• Tiszti Katonai Szolgálati Jel III. osztálya
• Erdélyi Emlékérem
• észt Saskereszt Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.)
• Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztje
• lett Három Csillag Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.)
• Gediminas Litván Nagyherceg Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.)
• osztrák Háborús Emlékérem kardokkal
• bolgár Háborús Emlékérem

Források

• ↑ Gallyas: Gallyas Ferenc: Deseő tábornok utolsó évei és a valóság. Magyarország, 27. sz. (1994. július 8.) 31. o. (fizetős hozzáférés)
• ↑ Györkei1: Györkei Jenő: Deseő tábornok élete és titokzatos halála. Magyarország, 21. sz. (1994. május 27.) 29. o. (fizetős hozzáférés)
• ↑ Györkei2: Györkei Jenő: Deseő tábornok élete és titokzatos halála. Magyarország, 22. sz. (1994. június 3.) 30–31. o. (fizetős hozzáférés)
• ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 137–138. o. ISBN 978-615-5465-61-1  

További információk

• ↑ Tömösváry: Tömösváry Zsigmond: A hagymakupolák árnyékában: Egy katonadiplomata visszaemlékezései. Budapest: Zrínyi. 2018. ISBN 978 963 327 728 7