Dessewffy Aurél (országbíró)
Gróf cserneki és tarkői[2][3] Dessewffy Aurél (Bűdszentmihály, 1846. január 16. – Budapest, 1928. március 28.) a Magyar Királyság utolsó országbírója, az MTA igazgatóságának tagja.
| Dessewffy Aurél | |
 | |
| Dessewffy Aurél 1913-ban (fénykép a Vasárnapi Ujság 1913. évi 11. számában) | |
| A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke | |
| Hivatali idő 1906. május 17. – 1910. február 10. | |
| Előd | Csáky Albin |
| Utód | Csáky Albin |
| A Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1917. július 31. vagy szeptember 13.[1] – 1918. november 16.[1] | |
| Előd | Orczy Béla |
| Utód | nem volt |
| Született | 1846. január 16. Bűdszentmihály |
| Elhunyt | 1928. március 28. (82 évesen) Budapest |
| Sírhely | Bűdszentmihály |
| Párt |
|
| Szülei | Dessewffy Emil |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Aurél témájú médiaállományokat. | |
Életpályája
szerkesztésDessewffy Emilnek, az MTA tiszteleti tagjának és elnökének a fia, édesanyja báró Wenckheim Paulina volt.
Budapesten végzett jogot, majd Németországban közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1874 és 1883 között országgyűlési képviselő volt. 1883 után a Tisza Kálmán-kormány ellenzékéhez, Apponyi Albert pártjához csatlakozott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, majd elnöke lett. 1887-ben a Magyar Földhitelintézet elnöke lett. 1906-ban a Főrendiház elnökévé nevezte ki I. Ferenc József. Erről a tisztségéről 1910-ben lemondott és visszavonult a politikától. 1917. július 31-én IV. Károly magyar király kinevezte országbíróvá. Haláláig aktív maradt.
A forradalmak után, 1920-ban környezete biztatta, hogy magas közjogi méltóságként vegye kezébe az ország irányítását, azonban ő ezt nem vállalta el. Demokratikus választást javasolt, és még 1926-ban is csak úgy szavazta meg a Magyar Királyság Horthy alatti jogfolytonosságát, hogy azt ideiglenesnek tekinti.[4] Élete végén, 1927-től a felsőház tagja volt. Ugyanekkor lett tiszteletbeli elnöke (Bethlen István miniszterelnök és Csernoch János hercegprímás mellett) a megalakuló Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre nevezetű egyesületnek is.[5]
Gr. Dessewffy Aurél 1928-ban, 83. életévében hunyt el. Végakaratának megfelelően a család bűdszentmihályi sírkertjében helyezték örök nyugalomra, a temetési szertartást Kemecse kiváló szülötte, Dr. Kriston Endre celebrálta és szentelte be a koporsót. A koporsóján ez állt: „gr. Dessewffy Aurél ORSZÁGBÍRÓ.” Utódai később Dél-Amerikába költöztek, de a sírt látogatják.[4]
Magánélete
szerkesztés1869-ben feleségül vette gróf Károlyi Pálmát (1847. március 28. – 1919. április 14.). Öt gyermekük született:[6]
- Dessewffy Mária (Rolla) Karolina (1870. szeptember 10. – 1950. január 28.)
- Dessewffy Ilona (1871. november 28. – 1945)
- Dessewffy Emil (1873. március 19. – 1935. december 18.)
- Dessewffy István (1882. február 13. – 1946)
- Dessewffy Eleonóra (1889. szeptember 2. – 1905. november 23)
Művei
szerkesztés- Közlekedés ügyében tárgyalt kérdések (György Endrével, Budapest, 1881)
- A gazdakör hitelügyi bizottságának emlékirata (Schmidt Józseffel, Budapest, 1884)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b https://uni-eszterhazy.hu/api/media/file/4a0f6437903649929bf56bfe0e4403cd7d2f56b2
- ↑ Dessewffy. Kislexikon
- ↑ Dessewffy Aurél (cserneki és tarkői gróf). Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
- ↑ a b https://site.kemecse.hu/wp-content/uploads/sites/2/2018/01/KHK-2010.-VI.-%C3%A9vfolyam-1.-sz%C3%A1m.pdf
- ↑ A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre (1927–1977), Budapest, 1977, 10. o.
- ↑ https://www.geni.com/people/Aur%C3%A9l-gr%C3%B3f-Dessewffy/6000000010330691112
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1, 233-235. oldal.
