Differenciál
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A matematikai analízisben egy differenciálható függvény differenciáljának nevezzük azt a lineáris függvényt, mely az eredeti függvény növekményét legjobban közelíti. Gyakran ennek a lineáris függvénynek a növekményét is differenciálnak nevezik, ami tehát közelítő értéke a függvényérték két közeli pont közti eltérésének.
A differenciál kifejezés olyan értelemben is használatos, mint egy függvény végtelen kicsiny megváltozása, miközben a független változót végtelen kis mennyiséggel megváltoztatjuk. Ez esetben vagy beletörődünk, hogy a „végtelen kis mennyiség” kifejezés nem teljesen jól definiált, és intuíciónkra bízzuk értelmének kibontását, vagy a nemsztenderd analízishez fordulunk, mely halmazelméleti, modern logikai eszközökkel teszi pontossá a fogalom értelmezését.
Definíció
szerkesztésLegyen f a valós számok egy részhalmazán értelmezett függvény, a az f értelmezési tartományának egy belső pontja. Ekkor az f függvény a-beli differenciálhatósága egyenértékű a következőkkel:
- létezik olyan ε (az f értelmezési tartományán értelmezett) függvény, mely eltűnik a-ban (azaz ott folytonos és értéke 0), továbbá
- van olyan A valós szám, hogy minden x-re az f értelmezési tartományából:
Az iménti képletben az ε(x) (x-a) úgy nevezett másodrendűen kicsiny mennyiség a körül, azaz legalább az (x–a)2 hatvánnyal osztva adhat csak 0-tól különböző határértéket. Ez azt jelenti, hogy az f függvényt felbontottuk egy lineáris részre:
és egy nemlineáris maradék részre:
Ha az f fenti alakját deriváljuk (az egyenlőségből látható, hogy ε is differenciálható), akkor kapjuk, hogy:
vagyis az x = a esetben f '(a) = A. Az A szám tehát a derivált, az x–a=h helyettesítéssel nyert
(homogén) lineáris leképezést pedig az f függvény a-beli differenciáljának nevezzük.
Jelölések
szerkesztésAz a pontban az f függvény, vagy más néven az y = f(x) formula függvő változójának differenciálját
- vagy vagy
jelöli. A független változó differenciálját, ahogyan az x – a különbséget nevezik
szimbolizálja. f-re tehát fennáll:
ahol mind df(a), mind ε függ x-től, bár ezt nem mindig szokás kiírni. Fontos tudnunk, hogy mind df(a), mind dx valódi, véges mennyiség szemben a nemsztenderd analízis használta differenciállal, mely végtelen kicsi.
Gyakran a differenciál jelöléséből az a-ra utaló jeleket elhagyják. x-re mint középpontra és dx-re mint eltérésre felírva a függvény megváltozását:
A differenciál definíciójából adódik, hogy a függő és független változó hányadosa éppen a derivált:
ami jól illusztrálja, hogy a derivált kifejezést mért nevezik még differenciálhányadosnak is.
Geometriai jelentése
szerkesztésRajzoljuk meg a függvénygörbe valamely P pontjához az érintőt (ez az ábrán a PS szakasz egyenese, ami egyben egy lineáris függvény grafikonja is)! A vízszintes tengelyen egy tetszőleges dx távolsággal eltávolodva x-től a függvény f(x+dx) értéket veszi fel, míg az azt közelítő lineáris függvény az f(x)+dy értéket (S pont). Ha dx → 0, az f(x+dx)–f(x) különbség határértékben egyenlővé válik dy-nal, vagyis a lineáris közelítés annál jobb, minél kisebb dx-et választunk.
Az ábrán a differenciált ábrázoló PRS háromszöget Leibniz-féle háromszögnek nevezzük.
A hányados a görbe P pontjában húzott érintő egyenes meredeksége, egyben az f függvény x helyen vett deriváltja.
Magasabbrendű differenciálok
szerkesztésMásodrendű differenciál
szerkesztésHa feltesszük, hogy f az a pontban kétszer differenciálható, akkor az x ε(x) függvény is kétszer differenciálható lesz. Tekinthetjük tehát az f ' függvény differenciálját, melyet a következő egyenlet definiál:
ahol az utolsó tag másodrendűen kicsi a közelében. Ekkor a másodrendű, vagy második differenciál:
Természetesen ekkor a szokásos dx = x – a jelöléssel érvényben van a következő összefüggés:
A másodrendű differenciált is figyelembe véve f-re egy másodfokú közelítést adhatunk. Ha ε-t is "lineáris + nemlineáris" alakban írjuk fel, akkor f(x) alkalmas B számmal és a-ban nullához tartó x η(x) függvénnyel a következő alakban fejezhető ki:
azaz
Ezt kétszer deriválva a-ban, a következő azonosságot ismerhetjük fel:
Vagyis a függvény megváltozása:
ahol ξ(x) nullához tart, ha x tart a-hoz.
Magasabb rendű differenciálok
szerkesztésA fentiekhez hasonlóan a-ban n-szer differenciálható f esetén definiálható az n-ed rendű differenciál, melynek jelölése
és melyre teljesül:
ahol f (n)(a) az f függvény a pontbeli n-edik deriváltja.
Belátható, hogy n-szer differenciálható függvény esetén a függvénynövekményt a Taylor-sorhoz hasonló alakban kapjuk:
Végül valós analitikus függvény esetén a Taylor-sor teljes egészében átírható a függvénynövekmény differenciálokkal történő előállításaként: