Dmitrij tveri fejedelem
Dmitrij Mihajlovics vagy Szörnyűszemű Dmitrij (oroszul Дми́трий Миха́йлович Гро́зные О́чи), (1299. október 15. – 1326. szeptember 15.) Tver fejedelme 1318-tól haláláig és II. Dmitrij néven vlagyimiri nagyfejedelem 1322-től haláláig.
Dmitrij Mihajlovics | |
Tveri fejedelem | |
Uralkodási ideje | |
1318 – 1326 | |
Elődje | Mihail Jaroszlavics |
Utódja | Alekszandr Mihajlovics |
Vlagyimiri nagyfejedelem | |
Uralkodási ideje | |
1322 – 1326 | |
Elődje | Jurij Danyilovics |
Utódja | Alekszandr Mihajlovics |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
Született | 1299. október 15. Tver |
Elhunyt | 1326. szeptember 15. (26 évesen) Szaráj |
Nyughelye | Tver |
Édesapja | Mihail Jaroszlavics |
Édesanyja | Anna Kasinszkaja |
Testvére(i) | |
Házastársa | Mária |
Gyermekei | Konsztantyin |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Mihajlovics témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fiatalkora
szerkesztésDmitrij Mihail Jaroszlavics tveri fejedelem és Anna Dmitrijevna rosztovi hercegnő legidősebb fia volt. Később mindkét szülőjét szentté avatták. Fiatal korától kezdve részt vett apja harcában a moszkvai Jurij Danyilovics herceg ellen. Mikor 1311-ben a gorogyeci fejedelem gyermektelenül halt meg, apja a 12 éves Dmitrijt jelölte a trónra, de a Moszkva-párti metropolita ezt megakadályozta. Apja 1314-es káni udvarba utazása idején Dmitrij vezette a tveri sereget amely a Volga partján felvonulva feltartóztatta a Jurijt támogató novgorodi hadat.
Dmitrij Gediminas litván nagyfejedelem lányát, Máriát vette feleségül, de egyetlen gyermekük, Konsztantyin korán meghalt.
Uralkodása
szerkesztés1318-ban Üzbég kán kivégeztette Mihail herceget nővére megmérgezésének vádjával. A halálos ítéletet Jurij Danyilovics sürgette és a kivégzést is az ő emberei hajtották végre. Ezután legidősebb fiúként Dmitrij lett a tveri fejedelem. 1321-ben elismerte a moszkvai herceget vlagyimiri nagyfejedelemnek (aki a káni jóváhagyó jarlikot már három évvel korábban megkapta), és átadta neki az Arany Hordának szánt tveri adót, 2000 rubelt. Jurij a pénzt nem továbbította, hanem Novgorodban fektette be. Mikor Dmitrij 1322-ben a káni udvarba utazott, Üzbégnél megvádolta Jurijt az adó eltulajdonításával, mire a feldühödött tatár vezér Dmitrijnek adta át a nagyfejedelmi meghatalmazást.
Halála
szerkesztésJurij Novgorodban maradt 1324-ig, amikor követ érkezett hozzá a Hordától és felszólította, hogy utazzon a kánhoz. Egy idő múlva, 1325 végén Dmitrij is megérkezett Üzbég udvarába. Szerencsétlen módon éppen apja kivégzésének évfordulóján találkozott vetélytársával, akit felelősnek tartott annak haláláért. A feldühödött Dmitrij kardot rántott és lekaszabolta a moszkvai herceget. A tveri fejedelemt Üzbég elé vitték, aki sokáig nem döntött a sorsáról, talán mert jogosnak érezte a felháborodását. De mivel Jurij a sógora volt és a szokás a rokongyilkos elítélésére kötelezte, végül halálra ítélte. Dmitrijt csak kilenc hónappal a gyilkosság után, 1326. szeptember 15-én végezték ki. Utóda a tveri és vlagyimiri trónon öccse, Alekszandr lett.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Дмитрий Михайлович Грозные Очи című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Кулюгин А. И. Правители России. Издание второе. Чебоксары: «Чувашия», 2000
- Лурье Ф. Российская история и культура в таблицах. СПб: «Геликон Плюс», 1998
- Нечволодов А. Сказание о Русской Земле. Том первый. СПб: «Царское дело», 2003
- Конявская Е. Л. ДМИТРИЙ МИХАЙЛОВИЧ ТВЕРСКОЙ В ОЦЕНКЕ СОВРЕМЕННИКОВ И ПОТОМКОВ Древняя Русь. Вопросы медиевистики. 2005. № 1 (19). С. 16–22.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Orosz uralkodók családfája
- Tveri fejedelmek listája
- Tveri fejedelmek családfája
- Oroszország uralkodóinak listája
Előző uralkodó: I. Mihály |
Következő uralkodó: I. Sándor |
Előző uralkodó: III. György |
Következő uralkodó: II. Sándor |