Doh (település)
Doh (románul Doh) falu Romániában, Szilágy megyében.
Doh (Doh) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Krasznahídvég |
Rang | falu |
Községközpont | Krasznahídvég |
Irányítószám | 457237 |
SIRUTA-kód | 142033 |
Népesség | |
Népesség | 194 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 239 m |
Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776°N 22.718576°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776°N 22.718576°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzilágysomlyótól északra, Zálnok, Szilágydomoszló, Krasznahídvég és Kárásztelek közt fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésDoh nevét ószláv személynévnek tartják.
Története
szerkesztésDoh nevét az oklevelek 1338-ban említették először Doh néven, mint Kaloztelek és Adorjántelek közt fekvő helyet egy perrel kapcsolatban a váradi káptalan által Gál országbíró előtt folyt Kopasz Dezső és testvérei László, György, János és Miklós ellen. 1459-ben Csomafái Pál birtoka volt, aki azt elzálogosította Kémeri Andrásnak. 1532-ben Kémeri János utódai itteni birtokrészeiket Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek adták el, később fiait Istvánt, Andrást és Kristófot is beiktatták a birtokba. 1609-ben Dobbtelke (Dohtelke) néven írták nevét. 1717-ben Szamosújlaki Rácz Jánosnak is volt itt puszta telke. 1795-ben Doh a tasnádi uradalomhoz tartozott, és mint Rákóczi birtokot a kincstár magának tartotta meg. 1733-ban 17 román család lakta a települést, 1750-ben 178 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 517 magyar, 21 román, 480 egyéb nyelvű lakosából 2 római katolikus, 493 görögkatolikus, 8 református, 14 izraelita. A házak száma 113. Doh a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Nevezetességek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztésForrások
szerkesztés- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 327–329. o. Online elérés