Donald Slayton

Donald "Deke" Slayton (Sparta, Wisconsin, 1924. március 1. – League City, Texas, 1993. június 13.) amerikai űrhajós.

Donald Kent „Deke” Slayton
Született	1924. március 1. Sparta, Wisconsin
Elhunyt	1993. június 13. (69 évesen) League City, Texas
Iskolái	Minnesotai Egyetem U.S. Air Force Test Pilot School Air Command and Staff College
Nemzetiség	Egyesült Államok
Egyéb beosztás	NASA Repülőszemélyzeti Főnök; berepülőpilóta
Rendfokozat	őrnagy, US Air Force
Űrben töltött idő	9 nap 2 óra 28 perc
Beválogatás	1959 („Eredeti Hetek”
Repülések	Apollo–Szojuz-program
Kitüntetései	Air Medal National Aviation Hall of Fame United States Astronaut Hall of Fame NASA Distinguished Service Medal NASA Distinguished Service Medal NASA Distinguished Service Medal NASA Outstanding Leadership Medal NASA Outstanding Leadership Medal NASA Distinguished Service Medal NASA Distinguished Service Medal International Space Hall of Fame
Donald Kent „Deke” Slayton aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Kent „Deke” Slayton témájú médiaállományokat.

Életpálya

1942-től háborús szolgálatot teljesített. 1943-ban avatták repülőtisztté. A Minnesota Egyetemen 1949-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1949-1951 között a Boeing mérnöke volt, majd 1951-1955 között vadászpilótaként Nyugat-Európában szolgált. 1956-1959 között az Edwards légitámaszponton berepülőpilóta. 1959-től részesült űrhajóskiképzésben.

Az „eredeti hetek”, az első űrhajóscsoport tagjaként került a NASA-hoz, korábban vadászpilóta volt. 1962-ben a Mercury–7 kijelölt pilótája volt, de az ellenőrző orvosi vizsgálat pitvarfibrillációt (enyhe szívritmuszavar) jelzett, eltiltották a repüléstől. A NASA repülőszemélyzeteinek a főnöke lett, teljes munkaidőben. Őrajta múlott, hogy ki mikor indulhatott a világűrbe, ő jelölte ki a leendő legénységeket, végig a Gemini- és Apollo-program során. Az űrhajósok Keresztapa becenévvel illették. Slayton azonban nem mondott le céljának a megvalósításáról, fellázadt fogatlan oroszlán státusza ellen és felkeresett egy szívspecialistát. Ő egy kockázatos műtéttel visszaadta a szárnyait, és Slayton, főnöki beosztását hátrahagyva, 1972-től újra űrhajós lehetett.

1993-ban halt meg, 69 éves korában, halálát agytumor okozta.

Űrrepülések

Egészségi állapotának javulásával jelölték az Szojuz–Apollo-program, dokkolómodul pilótának Thomas Stafford és Vance Brand mellé az Apollo fedélzetére. Sikeresen végrehajtották a küldetésüket, azonban Slayton többet nem járt a világűrben.

Irodalmi megjelenések

Slayton alakját Oriana Fallaci is megörökítette az amerikai holdprogramról írt Ha meghal a nap című regényében.

Szakmai sikerek

• 1961-ben a Carthage-főiskola tiszteletbeli doktora,
• 1965-ben a Michigani Műszaki Egyetem választotta tiszteletbeli doktorrá,

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Deke Slayton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.