Drepung kolostor
A Drepung kolostor (szó szerint “rizs halom” kolostor[1][2] „Brasz-szpungsz”) a három nagy tibeti Gelugpa egyetemi kolostorai közül az egyik. A másik kettő a Ganden és a Szera.
| Drepung kolostor | |
 | |
| Település | Lhasa District |
| Ország |  Kína |
| Vallás | gelugpa |
| Építési adatok | |
| Építés befejezése | 1416 |
| Építtető | Jamyang Choje Tashi Pelden |
| Elhelyezkedése | |
 Drepung kolostor
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 29° 40′ 36″, k. h. 91° 02′ 49″29.676709°N 91.046991°EKoordináták: é. sz. 29° 40′ 36″, k. h. 91° 02′ 49″29.676709°N 91.046991°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drepung kolostor témájú médiaállományokat. | |
A Drepung, a Gambo Utse hegység lábánál, Lhásza városától 5 kilométerre, a legnagyobb tibeti kolostornak számított a kínai megszállás előtt. Egyes feljegyzések szerint a második világháború előtt a Drepung volt a világ legnagyobb kolostora, amely olykor 10 000 szerzetesnek adott otthont.[3] A tibeti Drepung kolostort az ókori indiai buddhista intézményekről mintázták, mint például a Nalanda és a Vikramalasíla. A húsz éven át tartó egyetemi képzés során szigorú teszteknek és vizsgáknak kellett megfelelnie az itt tanuló szerzeteseknek, és naponta hat órán át gyakorolták a filozófiai vitázást. Az oktatás központját az ókori indiai buddhizmus öt tantárgya alkotta: filozófia, pszichológia, logika, metafizika és etika. Ezt követte egy öt-tízéves gyakornoki időszak, amelyet követően a szerzetesnek lehetősége nyílt a gese fokozat megszerzésére.[4]
A kínai megszállás idején és az azt követő időszakban, összesen mintegy 250 szerzetesnek sikerült elmenekülnie Indiába, ahol menekültként fogadták őket, és adományokból megépítették a tibeti Drepung kolostor másolatát Karnátaka államban, Mumbai városától délkeletre. Az itt élő és tanuló szerzetesek száma mára meghaladta a háromezret. A kolostor 2016-ban ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját.[5]
Története
szerkesztésA kolostort Dzsamjang Csoge Tasi Palden (1397–1449) alapította 1416-ban, aki Congkapa legfőbb tanítványa volt.[6] Drepung lett a Gelugpa iskola legfőbb székhelye, megelőzve három másik nagy Gelugpa kolostort.[7] A drepungi Ganden Podang (dga´ ldan pho brang) lett a Dalai láma otthona, amíg az 5. Dalai Láma meg nem építette a Potala palotát. Drepungban színvonalas akadémiai oktatás folyt és a tibeti Nálandaként emlegették, utalva a neves indiai buddhista egyetemre.
Korai feljegyzések szerint két központ létezett Drepungban: a leendő Dalai Lámáknak fenntartott ú.n. alsó kamra (Zimkhang 'og ma)[8] és az 1554-ben elhunyt tibeti tanító, Sonam Drakpa reinkarnációi számára a felső kamra (Zimkhang gong ma).[9] A Dalai Lámáknak létrehozott részt Ganden Phodrangnak nevezték. Ezt a második Dalai Láma építtette, Gendun Gyaco (1476–1541) 1518-ban. 1535-ben őt Pencsen Szönam Drakpa (1478-1554) követte a Drepung élén, aki ekkor már híres gelug mesternek számított és elfoglalta Ganden trónját (Ganden Tri). Korának legfontosabb gelugpa gondolkodójának számított. Őt Szönam Gyaco (1543-1588) követte, aki elnyerte hivatalosan is a harmadik Dalai Láma címet (Talé Láma Kutreng Szumpa).
Szönam Gyaco hozta létre 1554-ben a felső kamrát (Zimkhang Gongma), amely az elhelyezkedése után kapta nevét a Drepung tetején.
Az 1930-as évek végén a Drepung kolostort négy főiskolára osztották. Attól függően osztották be a szerzeteseket, tanulókat ezekbe, hogy honnan érkeztek. Ezeket a 13. Dalai Láma által választott apátok vezették.[10]
Drepung ma hét nagy főiskolára van felosztva: Gomang (sGo-mang), Loszeling (Blo-gsal gling), Dejang (bDe-dbyangs), Shagkor (Shag-skor), Gyelva (rGyal-ba) vagy Toszamling (Thos-bsam gling), Dulva (‘Dul-ba) és Ngagpa (sNgags-pa). Mára azonban már csupán néhány száz szerzetes tanul a kolostorokban a kínai kormány intézkedéseinek következtében. Ezzel együtt továbbra is folytatja hagyományait az Indiában száműzetésben működtetett szervezet Karnátaka tartományban. Az indiai kolostorban összesen mintegy 5 000 szerzetes, amelybe évente több száz új tanulót vesznek fel. Közülük sokan tibeti menekültek.
Közelmúltja
szerkesztésA kolostori városrész 40 százalékát lerombolták, amikor 1951-ben Kína elfoglalta Lhászát. A szerencsének köszönhetően azonban a legfőbb épületek, köztük a négy főiskola épülete is állva maradt.[7]
2008. március 14-én a Drepung kolostort a kínai kormányzat bezárta, miután a szerzetesek tüntettek a kínai uralom ellen. A Kínai Népköztársaság jelentései szerint a zavargások során 22 embert öltek meg, tibeti források szerint ez a szám sokkal nagyobb. Öt hónapos zárva tartás után, 2008 augusztusában a kolostor kapuit újra megnyitották.[11]
Galéria
szerkesztés-
Szerzetesek az Imafalhoz vezető bejárat előtt -
Drepung egyik megjavított bejárata -
A rongálás nyomai Drepungban (1993) -
Fiatal vitázó szerzetesek Drepungban
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Tibet, Tibet: A Personal History of a Lost Land. Patrick French. (2003) Alfred A. Knopf. New York City, p.240 (a 13. Dalai Lama idézetéből).
- ↑ Dialogues Tibetan Dialogues Han. Hannue. Quoting a monk at Drepung.
- ↑ Chapman F. Spencer. Lhasa the Holy City. Readers Union Ltd., 195. o. (1940)
- ↑ Drepung Loseling Monastery in India. Drepung.org. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ 600th Anniversary of Drepung Monastery - Mundgod, Karnataka, India - December 21, 2016. Dalailama.com. [2016. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ Dorje (1999), p. 113.
- ↑ a b Dowman (1988), p. 67.
- ↑ gong ma 'og ma - the higher and the lower, the one above and the one under
- ↑ Archivált másolat. [2009. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1999. október 10.)
- ↑ Chapman F. Spencer. Lhasa the Holy City, p. 198. Readers Union Ltd., London.
- ↑ Major Buddhist monastery reopens in Tibet. The Associated Press
- Dorje, Gyurme. (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks. Bath, England. ISBN 0-8442-2190-2.
- Dowman, Keith. (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London and New York. ISBN 0-7102-1370-0
