Dubno (Ukrajna)

	Dubno
	A bernardinus (ferences) templom és kolostor
; Dubno címere	; Dubno zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Rivnei terület (1977–)
Rang	területi jelentőségű város
Irányítószám	35608
	Népesség
Teljes népesség	37 545 fő (2019)
Népsűrűség	1 388,5 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	27,04 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 23′ 35″, k. h. 25° 44′ 06″50.393056°N 25.735000°EKoordináták: é. sz. 50° 23′ 35″, k. h. 25° 44′ 06″50.393056°N 25.735000°E
	Dubno weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dubno témájú médiaállományokat.

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Ez a szócikk egy ukrajnai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Dubno (egyértelműsítő lap).

Dubno (cirill betűkkel: Дубно) város Ukrajna Rivnei területén, a terület harmadik legnépesebb városa, a Dubnói járás és Dubno község székhelye. Az Ikva folyó mentén helyezkedik el. Népessége 36 901 fő (2022, becslés).^[2] A város közelében található a hidegháború idején használt dubnói légibázis.

Történelme

Először 1100-ban említették,^[3] Duben faluként. A falu birtokosai kezdetben a Rurikok, majd a halicsi fejedelmek voltak. A települést 1240-ben a tatárok lerombolták.

A 14. század második felétől a Litván Nagyfejedelemség része lett. Dubno 1498-ban magdeburgi jogokat kapott,^[4] mely által saját törvényei lehettek, és az Ostrogski család irányítása alá került. A rutén Konstantyn Ostrogski litván nagyhetman 1489–1506 között várat épített, amelyet a 17. század első felében modern erőddé építettek át. A vár fontos szerepet játszott a kozák–lengyel háborúban, és egészen az első világháborúig fennmaradt. A város 1507-ben jogot kapott arra, hogy heti és évi vásárokat tartson. 1592-ben megépült a dubnói kolostor.

1569-ben a lublini unióval a település a Lengyel–Litván Nemzetközösség része lett. A város gazdaságát a ebben az időszakban a kézműipar és a kereskedelem további növekedése jellemezte. 1569-ben a Łucki vajdasághoz tartozott, majd 1620-ban átkerült a Volhíniai vajdasághoz.

1660-ban a lengyel erők a kozákokat Dubnóban ostromolták, de a tatárok megjelenése az ostrom feloldásához vezetett. Józef Lubomirski 1702-es halála után átkerült a Sanguszko családhoz, majd 1706-ban kis időre svéd katonák foglalták el. 1753-ban Janusz Aleksander Sanguszko herceg a várost és további hetven környező falut Stanisław Lubomirski hercegnek ajándékozott azzal a kötelezettséggel, hogy a dubnói várban 270 gyalogos katonát kell tartania a vár védelmére. Vásárai miatt a város kereskedelmi központ lett, főleg 1774 és 1797 között, amikor Lwów helyett itt tartották az éves szerződéses vásárt. Lengyelország harmadik felosztásakor az Orosz Birodalomhoz került. 1871-ben Lubomirski eladta a várost E. Barjatyanszkának. 1873-ben megnyílt a Zdolbunyiv–Dubno–Radiviliv-vasútvonal.

1900-ra több, mint 14 000 ember élt Dubnóban, és 1905-ben egy privát leányiskola nyílt itt. 1916 júniusában osztrák–magyar katonák foglalták el a várost. A fraternizáció (az egymással hadban álló országok katonáinak a háború elleni tiltakozás egyik formája) résztvevői ellen az Orosz Helyőrség 1917. októberében felkelést hajtott végre Dubnoban. 1920-tól Lengyelországhoz, 1939-től az Ukrán SZSZK-hoz tartozott. 1940-től a Dubnói járás székhelye. A második világháború alatt a város 1941. június 29. és 1944. március 17 között német megszállás alatt volt.

A 90-es és 2000-es években a kastély parkjában egy vaskori település nyomaira bukkantak.