Dugong

Dugong
	Dugong Gnathanodon speciosusok társaságában; Egyiptom közelében
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Tengeritehenek (Sirenia);
Család:	Dugongfélék (Dugongidae);
Alcsalád:	Dugonginae;
Nem:	Dugong; Lacépède, 1799
Faj:	D. dugon;
Tudományos név
	Dugong dugon; (Statius Müller, 1776)
Szinonimák
	Dugong indicus Lacépède, 1799; Trichechus dugon Müller, 1776; Halicore australis (Retzius, 1794); Halicore cetacea (Illiger, 1815); Dugong dugong (Gmelin, 1788); Dugong dugung (Erxleben, 1777); Halicore hemprichii (Ehrenberg, 1832); Halicore lottum (Ehrenberg, 1832); Dugong malayana (Owen, 1875); Dugong syren (Brookes, 1828); Halicore tabernaculi (Rüppell, 1834);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dugong témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dugong témájú médiaállományokat és Dugong témájú kategóriát.

A dugong (Dugong dugon) az emlősök (Mammalia) osztályának tengeritehenek (Sirenia) rendjébe, ezen belül a dugongfélék (Dugongidae) családjába tartozó faj.

A Dugong emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása

A dugong hazája Kelet-Afrika, Ázsia, Ausztrália és Új-Guinea trópusi partvidéke. Állománya erősen lecsökkent.

Megjelenése

Anyaállat borjával

Az állat hossza 3-4 méter, testtömege 250-900 kilogramm. A kifejlett dugong teste 25 liter olajat tartalmaz. A test bálnaszerű, áramvonalas és a pofa környékét leszámítva túlnyomórészt szőrtelen. Vastag, szívós bőrének színe a szürkéskéktől a barnáig terjedhet. Feje nagy, a pofája hosszúkás és hasított, rálóg az alsó ajkakra. A hímnek két nagy „agyara” (metszőfoga) van, amelyek elöl áttörnek a felső ajkakon. A dugongnak nincs fülkagylója. Az elülső végtagok kerekdedek, evezőszerűek és nincsenek rajtuk körmök, mint a manátuszoknak. A növények gyökerének kiásására használja őket az állat, és a nőstények ezekkel támogatják a borjaikat születésükkor. A farok vízszintes irányban lapított, a vége egyenes vonalú vagy enyhén homorú. Az állat farkának le-fölcsapkodásával hajtja magát előre a vízben. Az újszülött dugong 150 kilogrammot nyom.

Életmódja

A dugong általában magányos, olykor kisebb csordákban él. Tápláléka főként tengerifűből (Zostera) áll. Ez a tengeri állat 55 évig élhet.

Szaporodása

Az ivarérettség elérését a hímnél nem ismerik, de a nőstény 8-10 évesen éri el. A nőstény 5-6 évenként hoz világra egy utódot. A vemhesség egy évig tart.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Linne's Vollstand. Natursyst. Suppl., p. 21.
Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4
Paleobiology Database^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap