Ulcinj

	Ulcinj (Улцињ)
; Ulcinj címere	; Ulcinj zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Montenegró
Község	Ulcinj
Polgármester	Nazif Cungu
Irányítószám	85360, 85361, 85362
Körzethívószám	030
Testvérvárosok	Lista Durrës; Shkodra; Prizren;
	Népesség
Teljes népesség	19 921 fő (2011)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	0–100 m
Terület	255 km²
Időzóna	CET (UTC+1)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 41° 55′ 25″, k. h. 19° 12′ 20″41.923611°N 19.205556°EKoordináták: é. sz. 41° 55′ 25″, k. h. 19° 12′ 20″41.923611°N 19.205556°E
	Ulcinj weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ulcinj témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ulcinj (cirill írással Улцињ, albánul Ulqini, olaszul Dulcigno) kisváros és község Montenegróban, az Adriai-tenger partján.

A község települései

Ambula, Bijela Gora, Bojke, Brajše, Bratica, Briska Gora, Ćurke, Darza, Donja Klezna, Donji Štoj, Draginje, Fraskanjel, Gornja Klezna, Gornji Štoj, Kaliman, Kodre, Kolonza, Kosići, Kravari, Kruče, Kruta, Krute, Leskovac, Lisna Bore, Međreč, Mide, Možura, Pistula, Rastiš, Reč, Salč, Sveti Đorđe, Sukobin, Sutjel, Šas, Štodra, Ulcinj, Vladimir és Zoganj.

Fekvése

Montenegró tengerpartjának legdélibb városa, az albán határtól 10 km-re fekszik.

Nevének eredete

Nevét alapítójáról, Kolkhiszról kapta. Neve több változat után alakult mai formájává: először Kolhinum, Olchinum, majd Ulkinion, a rómaiak korában Olcinum, majd Ulcinum formában írták, a velenceiek pedig Dulcigno néven írták, majd ebből alakult mai neve Ulcinj-nyá.

Története

Ulcinjt az időszámítás előtti századokban kolkhiszi görögök alapították. A görög alapítású várost azonban a 444. évi földrengés idején a tenger hullámai nyelték el. A mai város a bizánci időkben épült. A Nemanjidák, később a zetai (Crna Gora-i) Balsicsok, majd a velenceiek és a törökök uralma után 1878-ban került Montenegróhoz. 1571-től kezdve Ulcinj a törökök által idetelepített algíri kalózoktól az Adria legrettegettebb kalózfészke volt, a híres Uludzs Ali vezérletével, aki 600 fős kalózcsapatával pusztította az Adria partjait. Zsákmánnyal, rabszolgákkal megrakott hajói ide futottak be, akiket az itteni rabszolgapiacon adtak el. A kalózközpont bevehetetlenségét az is bizonyítja, hogy még Velencének sem sikerült kifüstölnie innen őket, sőt a 17. század végén ellenük indított hadjárat során a velenceiektől zsákmányolt hadipénztár aranyaiból építtette fel Sinan pasa a róla elnevezett pasa dzsámit (Pasino) is.

A város keleti kevert népességű lakói teszik színessé, hangulatossá a város forgatagát. A lakosság 73%-a albán, alig több mint 10%-a montenegrói, de élnek itt törökök is, sőt sokáig kisebb néger kolónia is élt itt, akik nem rabszolgaként kerültek ide, hanem a hagyomány szerint még a 19. században Selim Surle ulcinji hajóskapitány telepítette le őket a városba. A régi kalózvárnak mára csak a romjai maradtak, a kikötő fölötti magaslaton meredezve. Falait az 1878. évi felszabadító harcok során rombolták le. A környék magyar vonatkozású érdekessége az egykori rabszolgavásáráról híres Ulcinj mellett fekvő kicsi Madzari (Magyarok) nevű falucska, amelyet talán még a török időkben Magyarországról elhurcolt egykori magyarok leszármazottai laknak.

A városkát enyhe klímája, hosszú homokos strandja, szállodasorai és keleties hangulatú piaca, és a népviseletek, népszokások különös keveredése teszi hangulatossá.