Dzsáhi csata

A dzsáhi csata Egyiptom és a tengeri népek második hulláma („második tengeri koalíció”) között zajlott le III. Ramszesz uralkodásának ötödik évében. Helyszíne az egyiptomiak által Dzsáhinak (Ḏ3ḥy vagy Ṯ3ḥy, lehetséges még Tjahi átírása, illetve az angol irodalom Djahy néven ismeri) térség volt, a Szíria–Palesztina térség déli részén, a Jordán alsó folyásának vízválasztójánál, valahol a mai Dél-Libanonban. Ismereteink III. Ramszesz Medinet Habu-i templomának domborműveiről és feliratairól származnak.

Dzsáhi csata
Festmény a dzsáhi csatáról III. Ramszesz Medinet Habu-i templomában. A képen paleset, tjeker és denen harcosokat ábrázoltak.
Konfliktus	a „tengeri népek” vándorlása
Időpont	i. e. 1178 vagy 1175
Helyszín	Dzsáhi térsége
Eredmény	egyiptomi győzelem
Szemben álló felek
tengeri népek Egyiptom
Parancsnokok
ismeretlen III. Ramszesz
Szemben álló erők
ismeretlen ismeretlen
Veszteségek
ismeretlen ismeretlen
Térkép
Dzsáhi csata Pozíció Izrael térképén
é. sz. 32° 46′ 00″, k. h. 35° 19′ 60″32.7667, 35.3333

Előzményei

A tengeri népek szárazföldi vándorlásának okairól nincs konkrét adatunk. Az bizonyos, hogy a haderejük egy része a szárazon próbálta megközelíteni Egyiptomot, éppúgy, ahogyan az Anatólia közepén fekvő Hattuszaszt is elérték. A sereg azonban nem csak harcosokból állt, hanem a komplett népesség úton volt, követték őket a családok nő és gyermek tagjai is és vitték magukkal az összes ingóságukat. Nyilvánvaló, hogy az invázió letelepedési szándékkal zajlott. III. Ramszesz uralkodása kezdetén Dzsáhiban gyűjtötte a határvédelmi erőket, erődrendszert telepített a tengerparton és felkészülten várta a tengeri népeket.

A csata

A csatáról gyakorlatilag egyetlen forrás áll rendelkezésre, III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban. A feliratok nem térnek ki az ütközet lezajlására, a festett és faragott képek azonban sok adatot hordoznak a jórészt ismeretlen népekről. A palesetek és tjekerek magas, tollakkal díszített sisakot hordtak, közepes méretű kerek pajzzsal. A denenek lapos, felül gömbölyű, a sekelesek csúcsos, hegyes sisakjukról ismerhetők fel. Mindannyian egyenes hosszúkardot használtak, amely az Égeikum és Anatólia jellegzetes fegyvere (lásd Tudhalijasz-kard).

Következményei

A tengeri népek vízi haderejét a Nílus torkolatvidékén a Nílus-deltai csatában semmisítették meg. Az egyiptomi Újbirodalom utolsó nagy győzelme volt a tengeri népek felett aratott kettős győzelem. III. Ramszesz uralkodása kedvezőtlen előjelekkel indult, rosszul is végződött, és az XX. dinasztia további uralkodói nemhogy védekezni nem voltak többé képesek, de hatalmukat sem tudták érvényesíteni a thébai Ámon-papsággal szemben. A tengeri népek viszont ettől kezdve Szicíliától Etruriáig, az égeikumtól Anatólia partvidékeiig, valamint a fönícia–palesztinai tengerparti sávban megtelepedtek. További következményként Egyiptomban újabb népelemek telepedtek meg, egyes törzsek, illetve azok egyes csoportjai katonai pályára léptek, és a Ramszesz által alapított új településeken laktak. Az egyiptomi hadsereg további idegen alakulatokkal bővült, ami rövid időre növelte a hadsereg létszámát és Egyiptom katonai potenciálját, de az új típusú haderő zsoldos jellege korán megbosszulta magát, a kincstár kimerült, lázadások törtek ki. Mivel azonban Ramszesz a sereg létszámának növelése miatt a helyi lakosok hadkötelezettségét gyakorlatilag megszüntette, és a templomoknak további kiváltságokat adott, a nemzeti haderő lehetősége a továbbiakban megszűnt.

Források

• szerk.: Bard, Kathryn A.: Encyclopedia of the Archaeology of Ancient Egypt (angol nyelven). London: Routledge [1999] (2005). ISBN 0-203-98283-5 
• Kákosy, László. Ré fiai. Budapest: Gondolat Kiadó [1979]. ISBN 963-280-736-7 
• Watterson, Barbara. Egyiptomiak. Szukits K. (2000). ISBN 963-4971-06-7 
• Wilson, Hilary. A fáraók népe: A földművesektől az udvaroncokig. Gold Book K. (2001). ISBN 963-9248-11-8 

Kapcsolódó szócikk

• Hadviselés az ókori Egyiptomban