E

Az E a latin ábécé ötödik, a magyar ábécé kilencedik betűje.

Karakterkódolás

e: Az Euler-féle szám, a természetes logaritmus alapszámának jele (közelítő értéke 2,71828182846)
E: a valószínűségszámításban egy valószínűségi változó várható értékének jele
az $\exists$ a matematikában és a logikában az egzisztenciális kvantor jele, vagyis azt jelenti: „valami létezik”
E: az exa-, vagyis egy mennyiség trilliószorosának jelölése az SI-rendszerben

-e: a magyar nyelvben kérdőszó funkciójú kötőszó, mely helyesen alkalmazva kötőjellel kapcsolódik a mondat azon szava mögé, amelyre a kérdés irányul. Lényegében bármely szófajú szóval társulhat, kivéve a viszonyszót, kiirthatatlanul terjed azonban helytelen használata, amikor a közlő a kérdéssel valóban érintett szó helyett viszonyszóhoz (elváló igekötőhöz, pl. „meg-e”, tagadószóhoz, pl. „nem-e” stb.) kapcsolja.
e: a német nyelvben található die névelő általános rövidítése
E: az exa-, vagyis egy mennyiség $10^{18}$ -szorosának jelölése az SI-rendszerben
E: nemzetközi autójelként Spanyolország jele
E-számok: élelmiszer-adalékanyagok
え (e): japán kana

E!: a napirajz.hu magyar webképregény-sorozat fiktív univerzumában bármely szereplő által gyakorta alkalmazott kifejezés, leginkább a tetszés, a megelégedettség, olykor a csodálkozás – szavakba ennél bővebben nem öntött – kifejezésére. Ritkán előfordul kérdő mondathelyzetben is, akkor természetesen kérdőjellel.^[1] Lehetséges eredete – a szerző olaszországi kötődéseit is figyelembe véve – az olasz ecco (illetve a latin ecce) szó, melynek egyik jelentése „íme!”