Edward Calvin Kendall

Edward Calvin Kendall (South Norwalk, Connecticut, 1886. március 8. – Princeton, New Jersey, 1972. május 4.) amerikai vegyész. 1950-ben Tadeus Reichsteinnel és Philip S. Hench-csel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült "a mellékvesekéreg hormonjainak, azok szerkezetének és biológiai hatásának felfedezéséért".

Edward Calvin Kendall
Született	1886. március 8. South Norwalk, Connecticut
Elhunyt	1972. május 4. (86 évesen) Princeton, New Jersey
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	vegyész
Iskolái	Columbia Egyetem Fu Foundation School of Engineering and Applied Science Norwalk High School Stamford High School
Kitüntetései	orvostudományi Nobel-díj (1950)
Sírhelye	Oakwood Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Calvin Kendall témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tanulmányai

Edward C. Kendall 1886. március 8-án született a connecticuti South Norwalkban, George Stanley Kendall fogorvos és Eva Frances Kendall (lánykori nevén Abbott) harmadik gyermekeként. Edward a szülővárosában végezte el az elemi- és középiskolát. Műszaki és matematikai érdeklődésű gyerek volt, a padláson berendezett magának egy műhelyt ahol kisebb gépezeteket és elektromos eszközöket állított össze. Egy évig a Stamford High Schoolra járt, hogy felkészüljön az egyetemre. Ekkor kezdett érdeklődni a kémia iránt, jórészt a Columbia Egyetemen végzett sógora hatására, akinek papírgyártási szabadalma is volt. Kendall is a Columbiára jelentkezett, ahol 1908-ban BSc, 1909-ben pedig vegyész szakirányú MSc fokozatot szerzett. Elnyert egy ösztöndíjat, aminek segítségével 1910-ben megkapta doktorátusát; témája a hasnyálmirigy termelte amiláz enzim volt, ami Kendall megfigyelése szerint nátrium-klorid hatására jóval hatékonyabban működött.

A tiroxin izolálása

1910-ben a Parke Davis and Co. laboratóriumában vállalt munkát, ahol feladata a pajzsmirigy hormonjainak izolálása volt. A magáncég hangulata a maga fix időbeosztásával és kollégáival való versengéssel azonban nem tetszett neki és öt hónap múlva átment a New York-i St. Luke's Hospital laboratóriumába. Munkája továbbra is a pajzsmirigyhormonok izolálása volt, de itt sem érezte jól magát, ezért amikor 1914 januárjában ajánlatot kapott a Mayo Alapítványtól, szívesen váltott állást. Kutatásai 1914 karácsonyán jártak sikerrel, ekkor talált rá a megfelelő módszerre, amivel el tudta különíteni a jódtartalmú hormont, a tiroxint. Ezután még tíz évig dolgozott szerkezetének megállapításán, de elképzelése hibás volt, és a tiroxint csak 1926-ban sikerült szintetizálnia a londoni C. R. Haringtonnak.

Kendallt időközben az alapítvány biokémiai részlegének vezetőjévé, 1921-ben pedig a Minnesotai Egyetem kémiaprofesszorává nevezték ki. A tiroxin után a glutationnal kezdett foglalkozni és sikerült kidolgoznia egy módszert kristályos formában való izolálására. Megállapította, hogy a glutation glutaminsavból, ciszteinből és glicinből álló tripeptid. 1929 őszétől kezdve nyolc hónapig Kendall laboratóriumában dolgozott Szent-Györgyi Albert, ahol mellékveséből vont ki "hexuronsavat", amit később C-vitaminnak neveztek el.

A mellékvesekéreg hormonjai

Ekkoriban Kendall is elkezdett foglalkozni a mellékvese hormonjaival és 1933-ra sikerült kristályos formában előállítania a hormonok keverékét. 1936-ra elkülönítette a kortizont (amit tőle függetlenül Tadeus Reichstein csoportja is megtett, de ők nem ismerték fel biológiai hatásait) és megállapította, hogy szerkezetileg szteroid. A szintén a Mayo Alapítványnál dolgozó Philip Hench felfedezte, hogy a kortizon gyulladáscsökkentő hatású és enyhíti a reumatoid artritiszben szenvedők tüneteit. Kendall a mellékvesekéreg kivonatából sikeresen izolálta még a kortikoszteront és a kortizolt is.

Edward C. Kendall, Tadeus Reichstein és Philip Hench a mellékvesekéreg hormonjainak felfedezéséért elnyerték az 1950-es orvostudományi Nobel-díjat.

Kendall egy évvel később, 65 évesen elérte a nyugdíjkorhatárt és ott kellett hagynia a Mayot. Ezután a Princetoni Egyetem biokémiai vendégprofesszora volt, egészen haláláig.

Családja és személyisége

Edward Kendall 1915 decemberében feleségül vette Rebecca Kennedyt. Négy gyermekük született: Hugh, Roy, Norman és Elizabeth. Kendall nagyon vallásos családban nőtt fel és bár nem volt vakbuzgó, de ő is puritán, fegyelmezett életmódot folytatott. Egész életében ügyelt arra, hogy fizikailag jó formában maradjon, az egyetemen négyfős csónakban evezett.

Edward C. Kendall 1972. május 4-én halt meg Princetonban, 86 éves korában.

Források

• Edward C. Kendall - Biographical NobelPrize.org
• Edward C. Kendall Notable Names Database
• Dwight Ingle:Edward C. Kendall (1886-1972) Archiválva 2012. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben National Academy of Sciences