Efraim (Biblia)
Efraim (héberül: אֶפְרָיִם) bibliai személy, József második fia, Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.
| Efraim | |
 | |
| Jákób megáldja Efraimot és Manasszét | |
| Született | kb. Kr. e. 17. század Egyiptom |
| Szülei | József, Aszenáth |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Efraim témájú médiaállományokat. | |
Nagyapja, Jákob a halálos ágyán neki adta elsőrendű áldását annak ellenére, hogy Manassze volt az elsőszülött.[1] Talán ez lehet az oka annak, hogy a késő héber költészetben Efraim törzsének neve egész Izráel szinonimájaként is előfordul.
Efraim törzse
szerkesztés
Mivel a papi szolgálatot ellátó Lévi törzse a kánaáni honfoglalás után nem részesült területben, de hogy a törzsi létszám továbbra is 12 maradjon, a léviták helyett Manassze és Efraim törzse emelkedhettek törzsi rangra.
A honfoglalás előtt 32 500 férfi tartozott ehhez a törzshöz.[2]
Efraim utódai Kánaán középső részén kaptak birtokot. Hegy- és dombvidékes táj ez, de a földje termékeny volt és akkor még erdős területek borították.[3] Északon Manassze határolta, délen Benjámin törzse.[4] A vallási központ, Siló az ő területükre került. Efraimhoz tartozott Szikhem (Sikhem) is mint menedékváros.[5]
Józsué (az izraeliták vezetője Kánaán meghódítása idején) és I. Jeroboám (az Északi Izraeli Királyság első királya) is Efraim törzséből származott. A lévita Sámuel próféta Rámában, az itteni hegyvidékén született, és később is itt élt.[6]
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
- R. P. Nettelhorst: A Biblia 100 alakja, 2008
