Ejtőernyő

Az ejtőernyő olyan eszköz, mely légellenállása vagy formájából adódóan rajta keletkező felhajtóerő révén biztonságos földet érési sebességre csökkenti az egyébként szabadon eső test zuhanását.

Hagyományos, körkupolás ejtőernyős manőverezés közben

Napjainkban több változata létezik, melyeknek mind más manőverezési vagy biztonsági képességei vannak:

• Mentőernyő meghibásodott légijárműből, emberi élet mentésre szolgál, általában a pilóták és a repülőgép személyzete használja.
• Tartalékernyő (néha hibásan: „mentőernyő”) kizárólag a sportejtőernyőknél használatos, a rendellenesen működő főejtőernyő leoldása után nyitják, életmentés céljából.
• Sportejtőernyő sport vagy szórakoztatási célú használatra. Ide sorolható a célba ugró, kupolaforma-ugró, tandem, swoop, BASE ejtőernyők. (A sportejtőernyők – kivéve a BASE ernyőket – minden esetben két ernyőt, egy főernyőt és tartalékernyőt tartalmaznak, melyeknek méretei nagyjából megegyeznek.)
• Teherernyő főként katonai célú terhek (pl. élelmiszer, gyógyszer, lőszer, haditechnikai eszközök stb.) biztonságos földre juttatására használatos.

Fajtái

Lebegtetés sportejtőernyővel

• Fékezőernyő (lásd még: fékernyő)
• Denevérszárny
• Körkupolás ernyő
• Légcellás, vagyis paplan ernyő
• Siklóernyő
• Teherernyő
• Kite
• Forgó ejtőernyő
• Szalagejtőernyő
• Tandem ejtőernyő: a fő és tartalék ernyőt közös tokban, egymás felett helyezik el. Elsősorban az ejtőernyőssportban használják.

Története

Az első ismert ejtőernyő ábrázolás 1470-es évekből (ismeretlen alkotó műve)

Ejtőernyő ábrázolása Verancsics Faustus Machinae Novae című művében, 1616

• Sok ókori legenda és feljegyzés említ sikeres vagy valamely ok miatt sikertelen, textíliával vagy ernyőféleséggel fékezett ugrást.
• 1250-ben Roger Bacon matematikus fogalmazta meg az ejtőernyő fogalmát, valamint hogy homorú felületet célszerű használni a De mirabili Potestate artis et naturae („A természet titokzatos és csodálatos erőiről”) című művében.
• 1470 körül keletkeztek a ma a British Museumban őrzött, „Francesco dio Giorgio hagyaték”-nak nevezett kéziratok, melyeknek ábrái elsőként ábrázolnak ejtőernyőt.
• 1480 után Leonardo da Vinci foglalkozott a fékezett ugrások gondolatával, sikerült kiszámítania a szükséges ernyőméretet. Kutatásai feledésbe merültek.
• 1650-ben XIV. Lajos francia király sziámi követe részletesen beszámolt arról, hogy ott gomba alakú ejtőernyőkkel rendszeres ugrásokat hajtanak végre a bambuszfák tetejéről királyuk tiszteletére. Richart de La Trémouille, indiai nagykövet látta, amint bambusznádból és vászonból készült ejtőernyővel egy Gauhler nevű indiai szakács leugrott egy torony tetejéről.
• 1767-ből származik a feljegyzés, miszerint Franciaországban egy Vicent Lavini nevű rab a miolansi erődítmény tornyából saját maga készítette ernyőjével sikeresen a vár tövében levő mély patakba ugrott. Elfogták, de büntetését enyhítették.
• 1777-ben De Fontagne párizsi professzor egy repülő köpenyt készített, mellyel Jacques Doumier halálraítélt végzett sikeres ugrást hasaló testhelyzettel a párizsi fegyverraktár tetejéről.
• 1777-től kezdődően Joseph és Michel Montgolfier a hőlégballon feltalálói sikeres repülési, illetve állatokkal ejtőernyős mentő kísérleteket végeztek.
• 1797. október 22-én André-Jacques Garnerin egy hidrogénballonról leválva 600 méter magasságból sikeres ereszkedést hajtott végre az első nem merev vázas ernyővel.
• 1805. július végén Matvaj Kolesznyikov moszkvai kupec a moszkvaiak szórakoztatására léghajóból kutyákat és macskákat dobott le ejtőernyővel különböző magasságokból.
• 1853-ban Olaszországban Poitevin, egy léghajós feleség hajtott végre léggömbről ejtőernyős ugrást 1800 méter magasságból. 43 másodperces lebegés után ért földet, ami akkor világrekordnak számított.
• 1880-ban a francia Jovis úgy vélte, hogy az általa használt ejtőernyő katonai célokra is felhasználható, ezért egy katonai bizottság előtt Rouenban 1000 méterről bemutató ugrást hajtott végre. A sikeres ugrás ellenére a bizottságot nem tudta meggyőzni az ejtőernyő katonai hasznosításának lehetőségéről.
• 1889-től tartotta ejtőernyős, késleltetett nyitású bemutatóit Európa-szerte az USA-ból érkezett Charles Leroux. 239 ugrást hajtott végre.
• 1916-tól Käthe Paulus német repülő-akrobata hölgy gyártott nagy sorozatban olyan hajtogatott ernyőket, melyeket az ugró súlya húzott ki a tartóból. A hevederes automatikus nyitás elterjesztése Otto Heinecke léghajós érdeme.
• 1919-ben Leslie Leroy Irvin bemutatta az első kézi nyitású ejtőernyőt, melyet az USA hadseregének ejtőernyő-fejlesztő részlegében készített. Ekkor igazolódott, hogy a tartós szabadesést az ember túlélheti, sőt pozícióját, sebességét változtathatja.
• 1938-tól keltezhető az irányítható ejtőernyő, amikor „egy angol” szeleteket vágott ki a kupolából, illetve ezeket részlegesen visszahúzhatták a forduláshoz.

Az ejtőernyőzés fizikája

Az ugró függőleges sebessége:

• első másodpercben kb. 5 m/s,
• második másodpercben kb. 15 m/s,
• harmadik másodpercben kb. 25 m/s, ami 90 km/h sebességnek felel meg,
• negyedik másodpercben kb. 35 m/s és az
• ötödik másodpercben kb. 45 m/s a zuhanás sebessége.
• a hatodik másodperctől kezdve 50 m/s, úgynevezett maximális zuhanási "kritikus" sebességgel számolunk, amely kb. 180 km/h és ezzel a sebességgel zuhan az ejtőernyős egyenletesen tovább. A kritikus sebesség összefüggésben van a légnyomással, ami a magasság növekedésével csökken valamint a zuhanó test tömegével és felületével. (Pl: Felix Baumgartner 2012-ben ezért tudta átlépni a hangsebességet)

Az ejtőernyő teljes kinyílás utáni ereszkedési sebessége (amely ejtőernyő típusa szerint változik) 4–6 m/s-ra csökken le.

A hagyományos körkupolás ejtőernyő részei

A légcellás ejtőernyő főbb részei nyílás közben: 1. nyitóernyő
2. felkötő szalag
3. konténer
4. főernyő
5. csúszólap vagy slider (nem látható)
6. zsinórok
7. heveder
8. ejtőernyő tok-hevederzet

• kupola a zsinórzattal
• kupolahuzat
• nyitóernyő: rugós; kézi belobbantású; pull-out; stabilizáló
• Felfüggesztő rendszer
  • D-csat
  • Felszakadó heveder
  • Fő körheveder
  • Vállheveder
  • Hátheveder
  • Övheveder
  • Combheveder a combcsattal
  • Mellheveder a mellcsattal
  • Leoldó zár hevederzethez tartozó része
• Ejtőernyő tok
• Kioldórendszer
  • kioldó fogantyú (vagy gyűrű),
  • kioldó huzal,
  • kioldó kötél a karabinerrel,
  • hajlékony gégecső (csövek),
  • lerántó gumi
  • rugós lerántó szalag
• Leoldó zár

típusai: OSZK, PS-014, US patent, háromkarikás

• Tárolásra, szállításra szolgáló hordtáska

Forgó ejtőernyő

A forgó ejtőernyő olyan ejtőernyő, amelynek kupolája a konstrukciós kialakításánál fogva kinyílás után forgást végez a függőleges tengelye körül, így légellenállása a nem forgó ejtőernyőhöz képest jelentősen nagyobb. Teherejtőernyőként, fékernyőként használják.

Kupolaformájuk alapján négy csoportra oszthatók:

• Rés nélküli kupola: a forgatónyomatékot a kupola belépőélének alakja hozza létre, amelyet az egyenetlenül elosztott vagy változó hosszúságú zsinór biztosít.
• Vezetőbordás kupola: lehet zsinór nélküli vagy zsinórral szerelt. A forgatónyomatékot a kupola végein lévő hurkok összefogásával kialakított, illetve a háromszög alakú vezetőbordák által létrehozott légcsavarforma biztosítja.
• Azonos zsinórhosszú, tengely-szimmetrikus kupola: a kupolán zsebszerű vagy trapezoid kivágások, „fúvókák” vannak a legnagyobb átmérő közelében, az itt kiáramló levegő hozza létre a kupola forgatónyomatékát.
• Különleges alakú és konstrukciójú kupola: e csoporton belül a legnagyobb autorotációs hatást és a legnagyobb légellenállást a legkisebb kupolafelület és nyílási terhelés mellett különböző konstrukciók segítségével érik el.

Szalagejtőernyő

Széles szalagokból összeállított kupolájú ejtőernyő. Első ízben 1944-ben alkalmazták Németországban a nagy sebességű repülőgépek pilótáinak mentésére. Az ejtőernyő nyílási folyamata nagy sebességen a szalagok egymáson való elcsúszása következtében lelassul, így csökken a nyíláskor fellépő dinamikus megterhelés („rántás”) mind az ejtőernyőre, mind a használójára. Napjainkban a szalagejtőernyőt fékernyőként alkalmazzák.

Források

• Vörösmeteor.hu: Az ejtőernyőzés története
• Sződi Sándor: Az ejtőernyőzés áttekintése, története
• Parachutist.hu Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szabó József (főszerk.): Repülési lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-05-6207-3

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Ejtőernyő témájú médiaállományokat.

• André-Jacques Garnerin

További információk

Magyar ejtőernyőzés

• Ejtőernyők kezelése, használata, gyártása, vizsgálata és teljességi kimutatása; Térképészeti Intézet Ny., Bp., 1940
• Alapfokú ejtőernyőskör oktatási tervezete; Magyar Szabadságharcos Szövetség, Bp., 1952
• Roszul Mihály: Ejtőernyőugrás technikája; Magyar Repülő Szövetség, Bp., 1953
• Magyar Repülő Szövetség és ejtőernyős orvosi vizsgálatának alkalmassági határozványa; Zuglói Ny., Bp., 1955
• Utasítás az ejtőernyős kiképzés megszervezésére és az ejtőernyős ugrások végrehajtására; Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség, Bp., 1956
• J. Kriván: Ejtőernyős ugrás szabadeséssel; ford. Brém Vilmosné; Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség, Bp., 1956
• A. M. Lukin: Ejtőernyős sport; ford. Kökényesi Tamásné; Népszava, Bp., 1956
• Ejtőernyős versenyszabályzat; Magyar Honvédelmi Sportszövetség, Bp., 1959
• Utasítás az eje. ugrások végrehajtásához; MHSZ, Bp., 1959
• Utasítás az ejtőernyős körök kiképzésére; Magyar Honvédelmi Sportszövetség, Bp., 1959
• Sződi Sándor: Ejtőernyős-sport; Műszaki, Bp., 1965
• Utasítás az ejtőernyős ugrások végrehajtására; Magyar Honvédelmi Sportszövetség, Bp., 1966
• Selyemszárnyakon. Ismerkedés az ejtőernyőzéssel; írta Bácskai Györgyi et al.; Zrínyi, Bp., 1969
• Aradi András: Ejtőernyős alapfokú tankönyv; Magyar Honvédelmi Szövetség Propaganda Ellátó Üzem, Bp., 1972
• Árvai Zoltán: Ég és föld között. Ejtőernyők, ejtőernyősök; ill. Molnár Ottó; Zrínyi, Bp., 1980 (Haditechnika fiataloknak)
• Farkashegyi félévszázad. A MÁV Sportrepülő Egyesület és az MHSZ MÁV Repülő- és Ejtőernyős Klub 50 éve; Közdok–MHSZ MÁV Repülő- és Ejtőernyős Klub, Bp., 1980
• Tóth Loránd: Ejtőernyők, siklószárnyak; ill. Kiss István; Móra, Bp., 1987 (Kolibri könyvek)
• Machalek István: Békés kék egén. Fejezetek a Békés megyei repülő-, ejtőernyős- és modellezősport történetéből, 1909–1989; fotóalbum összeáll. Csicsely Mihály; Magyar Honvédelmi Szövetség Békés Megyei Kvasz András Repülő-, Ejtőernyősklub, Békéscsaba, 1989
• Dombi Lőrinc: Selyemkupolák. Fejezetek az ejtőernyő történetéből; Zrínyi, Bp., 1993
• A miskolci sportrepülés története; szerk. Csorba László; Borsod Megyei Repülő Klub, Borsod Megyei Repülő Klub, Miskolc, 2001–2006
  • 1. Kronológia, 1911–1950; 2001
  • A miskolci sportrepülés, ejtőernyőzés és modellezés története. 2. Kronológia, 1950–1975; 2006
• 15 éves a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége. Ejtőernyős emlékhelyek Magyarországon; szerk. Boda József, összeáll. Juhász József; MEBSZ, Bp., 2006
• Adalékok a Csepel Repülőklub történetéhez. Az első negyven év, 1942–1982; szerk. Zörgő Tibor; Repülőklub Történelmi Emlékbizottsága, Bp., 2013
• Pusztai János–Ványai László: 100 év a Tisza fölött. A szegedi repülés története. Százéves a Szegedi repülőtér. Repülés-helytörténet két részben. Katonai-, polgári-, kereskedelmi- és sportrepülés, sárkányrepülés, ejtőernyőzés, repülőmodellezés, veterán repülők; Szegedi Közlekedési Kft., Szeged, 2015
• Boda József: Ejtőernyősök. Leventék, sorkötelesek és sportolók. A polgári ejtőernyőzés története Magyarországon; Zrínyi, Bp., 2015
• Boldizsár Gábor–Gáll Gábor–Novák Béla: A magyar ejtőernyőzés 100 éve; Zrínyi, Bp., 2018

Katonai ejtőernyőzés

1962-es nemzetközi repülőnap egy gyufacímkén

• Tóth Loránd: Ejtőernyős deszant; ill. Molnár Ottó; Zrínyi, Bp., 1988 (Haditechnika fiataloknak)
• Szabó Béla: Katonák ejtőernyővel; Zrínyi, Bp., 1989
• Eric Bernard [Bernáth Erik]: Kommandósok, ejtőernyősök és a többiek. Betekintés a különleges egységek világába; Presztízs, Bp., 1991
• Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán, 1939–1945. A Magyar Királyi "Vitéz Bertalan Árpád" Honvéd Ejtőernyős Ezred története; fotó Lukács László, Babos János; Jókai Kör, Pápa, 1993 (A pápai Jókai Kör kiadványa)
• Huszár János: Honvéd ejtőernyősök története képekben, 1939–1945; Jókai Kör, Pápa, 1994 (A pápai Jókai Kör kiadványa)
• Hájim Hermes: Amszterdam-hadművelet. A brit hadsereg zsidó ejtőernyősei Közép-Európában; sajtó alá rend. Ádám Péter, bev. Karsai László; Aura, Bp., 1994
• Tóth Lóránd: Magyar kommandóskönyv. Rendőrkommandó, ejtőernyősök, fegyverek; Bereményi, Bp., 1995
• Martin Pöppel: Mennyország és pokol. Egy német ejtőernyős hadinaplója; ford. Szilágyi Norbert; Hajja, Debrecen, 1999 (20. századi hadtörténet)
• Chris McNab: Fallschirmjäger. A német ejtőernyős-haderő képes története a II. világháborúban; ford. Szilágyi Béla; Hajja, Debrecen, 2000 (20. századi hadtörténet)
• Földi Pál: A krétai csata / A Monte Cassino-i csata. Német ejtőernyős akciók a második világháborúban; Anno, Bp., 2001
• George Forty: A krétai csata; ford. Zsolnai Lajos; Hajja, Debrecen, 2002 (20. századi hadtörténet)
• Zicherman István: Az orosz ejtőernyős alakulatok története; Anno, Bp., 2005
• John Frost: Híd a messzeségben; ford. Novák Gábor; Gold Book, Debrecen, 2006
• Farkas Jenő: Ejtőernyősök a Szent László hadosztályban; szerzői, Gödöllő, 2012
• Fehér Endre: Főhajtással; társszerk. Forrai-Werling Márta, Balázs József; 2. bőv. kiad.; magánkiadás, Pécs, 2012
• Levegőből harcba. A magyar katonai ejtőernyőzés története és változó feladatrendszere; összeáll. Boda József, Ruszin Romulusz; Zrínyi, Bp., 2012 (Katonák békében és missziókban)
• Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum–MNL Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltár, Bp.–Pápa, 2013 (A Pápai Levéltár kiadványai)
• Nigel Thomas–Krunoslav Mikulan: A tengelyhatalmak haderői Jugoszláviában Ejtőernyős, Waffen-SS, 1944; ford. Berényi Gábor; Kossuth, Bp., 2014 (A második világháború katonái)
• Földi Pál: Sasok harcban. Német ejtőernyős vadászok Krétán és Monte Cassinonál; 2. jav. kiad.; Csengőkert, Kistarcsa, 2014