Elektra (opera)

Az Elektra Richard Strauss egyfelvonásos operája Hugo von Hofmannsthal szövegére (op. 59, TrV 223). Eredeti műfaji meghatározása „tragédia egy felvonásban”.

Elektra
tragédia
Eredeti nyelv	német
Alapmű	Elektra
Zene	Richard Strauss
Dalszöveg	Hugo von Hofmannsthal
Szövegkönyv	Hugo von Hofmannsthal
Felvonások száma	1 felvonás
Főbb bemutatók	1909. január 25.
A Wikimédia Commons tartalmaz Elektra témájú médiaállományokat.

A Semperoper 1900 körül

Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1909. január 25-én. Magyarországi bemutatója 1910. március 11-én volt az Operaházban. (Az első magyar erőkkel bemutatott Strauss-opera, ezt az előadást összesen tizenötször játszották.)

Játékideje 1 óra 40–45 perc.

A mű története

Bár ez az első Strauss–Hofmannsthal-opera, a szöveg eredeti formája nem librettónak készült. Strauss 1903-ban Max Reinhardt berlini előadásában látta a „Szophoklész-fordítást”. Két év múlva, a Salome bemutatója után választotta következő operája tárgyául. Előbb maga próbálkozott a librettóvá alakítással, majd felvette a kapcsolatot a költővel. A téma hasonlósága és előző színpadi műve időbeli közelsége miatt joggal tartott születő zenéje nagy hasonlóságára a Salomééhez. 1905 végétől 1908. szeptember 22-éig komponálta az Elektrát, közben ellátta karmesteri feladatait, „menedzselte” korábbi műveit. A túlhajszoltság miatt 1907 nyarán egy fürdőhelyre vonult vissza.

Hangszerelése

Ernst von Schuch, az ősbemutató karmestere

Az Elektra az egyik legnagyobb zenekari apparátust igénylő mű. Az ősbemutatón 111 zenész szólalta meg az előírt több mint 140 hangszert.

• 1 piccolo, 3 fuvola (vagy 2–2 fuvola és piccolo); 2 oboa; 1 angolkürt (vagy 3. oboa); 1 heckelophon; 1 Esz-klarinét, 4 B-klarinét, (vagy 2 B-, 2 A-klarinét), 2 basszetkürt, 1 basszusklarinét; 3 fagott, 1 kontrafagott;
• 4 kürt; 2 B-tuba, 2 F-tuba (vagy 5–8. kürt); 6 trombita, 1 basszustrombita; 3 harsona, 1 kontrabasszus harsona; 1 kontrabasszus tuba;
• 6–8 üstdob; ütőhangszerek; harangjáték; cseleszta; 2 vagy 4 hárfa
• 8–8–8 I., II. és III. (!) hegedű; 6–6–6 I., II. és III. brácsa (a 6 I. brácsa IV. hegedű is lehet); 6–6 I. és II. gordonka; 8 nagybőgő

A nyomtatott kottában Strauss a fúvósokra redukált változatot is megad, amit ő „provinciális verziónak” nevezett.

Szereplők

A Svéd Királyi Opera 2009-es előadásának jelenete. A címszerepben Katarina Dalayman

• Klütaimnesztra – alt vagy mezzoszoprán
• Élektra – szoprán
• Khrüszothémisz – szoprán
• Aigisztosz – tenor
• Oresztész – bariton vagy basszus
• Oresztész ápolója – basszus
• A bizalmas – szoprán
• Az uszályhordozónő – szoprán
• Egy ifjú szolga – tenor
• Egy agg szolga – basszus
• A felügyelőnő – szoprán
• Első szolgálólány – alt
• Második szolgálólány – mezzoszoprán
• Harmadik szolgálólány – mezzoszoprán
• Negyedik szolgálólány – szoprán
• Ötödik szolgálólány – szoprán

Szolgálólányok, hangok (kar)

Diszkográfia

• Martha Mödl (Klütaimnésztra), Anny Konetzny (Élektra), Daniza Ilitsch (Khrüszothémisz), Franz Klarwein (Aigisztosz); a Firenzei Maggio Musicale Zenekara, vez. Dimítrisz Mitrópulosz (1951 – Mitrópulosz híres firenzei előadásának élő felvétele, kis húzásokkal, tűrhetően sztereósítva) Hommage HOM 7001841
• Marjana Lipovšek (Klütaimnésztra), Marton Éva (Élektra), Cheryl Studer (Khrüszothémisz), Hermann Winkler (Aigisztosz); Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Wolfgang Sawallisch (1990) EMI 6 40779 2
• Waltraud Meyer (Klütaimnésztra), Deborah Polaski (Élektra), Alessandra Marc (Khrüszothémisz), Johan Botha (Aigisztosz); Berlini Állami Zenekar, vez. Daniel Barenboim (1995) Teldec (Warner) 2564 67701-3

Források

• Batta András: Richard Strauss. Budapest, 1984. Gondolat K. pp. 172–182 ISBN 9632814479
• Boyden, Matthew: Richard Strauss. Ford. Borbás Mária. Budapest, 2004. Európa K. pp. 233–257 ISBN 9630775409
• Eősze László: Az opera útja. 3. bőv. kiad. Budapest, 1972. Zeneműkiadó. pp. 287–288
• Гликман, Исаак Давыдович: Мейерхольд и музыкалный театр. Ленинград, 1982. «Советский композитор» pp. 154–197 ISBN 5852850934
• Keszthelyi Kinga: Szophoklész és a szecesszió. Az Elektra keletkezéstörténete in Operamagazin 2007. bemutatkozó szám pp. 12–13
• Kloiber, Rudolf: Handbuch der Oper. 5., erw. u. neubearb. Aufl. München–Kassel stb., 1985. dtv–Bärenreiter. Bd. 2 pp. 777–780 ISBN 3423032790
• Paul Henry Lang: Az opera. Egy különös műfaj különös története. Ford. Gergely Pál. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. pp. 332–336 ISBN 9633303060
• Opera. Szerk. Batta András. Ford. Szilágyi Éva stb. Budapest, 2006. Vince K. pp. 594–599 ISBN 9639552828

További információk

• Az eredeti német libretto
• Csáth Géza cikke a szerző által vezényelt budapesti előadásról