Első Francia Császárság

	Francia Császárság
	Empire Français (franciául); Imperium Francicum (latin) 1804 – 1814; 1815
; Az Első Francia Császárság címere	; Az Első Francia Császárság zászlaja
	A Francia Császársád közigazgatási térképe
	Mottó: „Liberté, Ordre Publique”; Nemzeti himnusz: Chant du départ;
	Általános adatok
Fővárosa	Párizs
Terület	2 100 000 km² (1812)
Népesség	96 472 000 fő (1812)
Hivatalos nyelvek	francia, latin (formális)
Államvallás	római katolikus
Pénznem	francia frank (FRF)
	Kormányzat
Államforma	egységes abszolút monarchia
Uralkodó	francia császár:; I. Napóleon; (1804–14, 1815); II. Napóleon (1815)
Dinasztia	Bonaparte
Elődállam	Utódállam
←	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Császárság témájú médiaállományokat.

A Francia Császárság (franciául: Empire Français, latinul: Imperium Francicum) egy történelmi francia államalakulat, amely 1804 és 1814 között (valamint száz nap erejéig 1815-ben) állt fenn, Bonaparte Napóleon uralkodása alatt. A birodalom jelentette a francia hegemóniát a 19. századi Európában. Nem tévesztendő össze a francia gyarmatbirodalommal, amely már a 17. század eleje óta létezett. Az államalakulat volt hivatott felváltani a francia forradalom során kikiáltott Első Köztársaságot, amelynek Napóleon már 1799 óta a konzulja volt. I. Napóleon birodalmát később Első Francia Császárság (franciául: Premier Empire français) néven kezdték nevezni, hogy megkülönböztessék unokaöccsének, III. Napóleon császárnak második császárságától (franciául: Second Empire français), amely 1852 és 1870 között állt fenn.

1804. május 28-án a francia Szenátus felajánlotta Napóleonnak a császári címet, amelyet ő elfogadott, majd 1804. december 2-án meg is koronázta magát, ami a Konzulátus és az Első Köztársaság végét jelentette. A Francia Császárság katonai fölényhez jutott Ausztriával és az Orosz Birodalommal szemben a harmadik koalíciós háborúban aratott győzelmei révén, mint amilyen az 1805-ös austerlitzi csata is volt. A francia dominanciát tovább erősítette Poroszország legyőzése a jéna–auerstedti ütközet (1806), vagy a friedlandi csata (1807) során a negyedik koalíciós háborúban.

A közösen napóleoni háborúknak nevezett ütközetsorozatok során Napóleon császár kiterjesztette a francia befolyást Nyugat- és Dél-Európa nagy része, valamint Lengyelország felett. Hatalmas katonai jelenlétet tartott fenn Németországban, az Itáliai Királyságban, Spanyolországban és a Varsói Hercegségben is, Ausztriát és Poroszországot pedig a szövetségesévé tette. A megszállt és ellenőrzött területeken bevezették a Code Napoléon törvénykönyvet, amely nagy hatással volt a kor polgárjogainak és törvényalkotásának alakulására. Napóleon 1814-es hatodik koalíció általi lemondatása, majd 1815-ös végső veresége a birodalom bukását jelentette, amit a Bourbon-restauráció követett XVIII. Lajos király, majd X. Károly király uralkodása alatt.

Előzmények

Lásd még: a brumaire 18–19-i államcsíny cikket

Lásd még: a harmadik, a negyedik és ötödik koalíciós háború cikkeket

Lásd még: az 1812-es oroszországi hadjárat, a hatodik koalíciós háború és száz nap cikkeket