Első Tisza István-kormány
Az első Tisza István-kormány 1903. november 3-án alakult és 1905. június 18-ig irányította az országot. A Tisza István vezette kabinet gyakran erőszakos tevékenysége addig példátlan módon polarizálta a korabeli közvéleményt és gyakorlatilag egyenesen vezetett ahhoz, hogy mandátumának lejárta után közel másfél éven át húzódó súlyos belpolitikai válság alakult ki az országban, valamint ahhoz is, hogy az 1875-től 1905-ig folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt szétessen és jogutód nélkül megszűnjön.
| Első Tisza István-kormány (1903. november 3. – 1905. június 18.) | |||||
| Időhossz | 1 év, 7 hónap | ||||
| Kormányfő | Tisza István (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | I. Ferenc József (magyar királyként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | Szabadelvű Párt | ||||
Története
szerkesztésE kormányhoz fűződik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala. Hosszú ellenzéki obstrukciót követően – Tiszának a házszabály-módosításra irányuló szándéka elengedése fejében – fogadta el a parlament az újonclétszám növelését. Tisza belügyminiszterként erőszakkal elfojtatta az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájkot, melynek szervezőit letartóztatták, a résztvevőket pedig a hadseregbe sorozták. Még ugyanennek a hónapnak a végén Bihar vármegyében egy, a parasztok számára a szocialisták által szervezett gyűlést brutálisan szétvert a csendőrség, az intézkedés harminchárom halálos áldozatot és több száz sebesültet követelt.
1904. november 18-án a kormány erőszakkal keresztülvitte a parlamentben a házszabály-módosítást az ellenzéki obstrukció letörésére. Tisza beszéde után Perczel Dezső házelnök – a házszabály megsértésével – azonnali szavazást rendelt el a módosító javaslatról, melyet Daniel Gábor, a Szabadelvű Párt elnökhelyettese nyújtott be, s bár a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, hogy ezzel jelezzen a kormánypártiaknak a szavazásra, a jelenet „zsebkendőszavazásként” íródott be a magyar parlament történetébe. Ezzel a „trükkel” sikerült a képviselők többségét felállásra késztetni (ekkoriban ez jelentette az „igen”, az ülve maradás a „nem” szavazatot) amit látva a házelnök elfogadottnak jelentette ki az ellenzéki képviselők jogköreit jelentősen megnyirbáló javaslatot, majd tumultuózus jelenetek közepette berekesztette az ülést, december 13-ára tűzve ki a következő ülésnapot. December 13-án aztán szinte azonnal heves vitatkozás majd dulakodás tört ki, ami során az ellenzéki képviselők szétverték a tisztelt ház bútorzatát, annak darabjaival pedig még a kiérkező karhatalmistákra is rátámadtak.
Az eset végérvényesen elmélyítette a miniszterelnök és politikai ellenfelei közti szakadékot, és saját pártjának számos tagját – köztük Széll Kálmánt és ifj. Andrássy Gyulát – is a párt elhagyására késztette, valamint az addig erősen tagolt és egymással is vitázó parlamenti ellenzéket teljes egészében egyetlen, egységes választási szövetségbe tömörítette szövetkezett ellenzék néven.
A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a közvélemény példátlan polarizálódása miatt 1905. január 3-án a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki. Ezen az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló Szabadelvű Párt történelmi vereséget szenvedett a szövetkezett ellenzékkel szemben. Noha Tisza elismerte a vereséget és ennek megfelelően kabinetjével együtt azonnal lemondott, Ferenc József a Monarchia széthullásától tartva Tiszáékat ügyvezető kormányként még további négy és fél hónapig, június 18-ig hivatalban tartotta. Mivel a kabinet ekkor már nem rendelkezett parlamenti többséggel a háta mögött, teljes passzivitásra volt ítélve.
Az uralkodói döntés komoly belpolitikai válságot okozott Magyarországon, ami egyben a Szabadelvű Párt szétesését és megszűnését is eredményezte.
A kormány tagjai
szerkesztésForrások
szerkesztés- A két Tisza - Tisza István és Tisza Kálmán kettős portréja Archiválva 2014. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Rubicon, 1996/10.
