Emil Jannings

német színmész (1884-1950)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 8.

Emil Jannings (Rorschach, Svájc, 1884. július 23.Strobl, Ausztria, 1950. január 2.) Oscar-díjas német színész.

Emil Jannings
SzületettTheodor Friedrich Emil Janenz
1884. július 23.[1][2][3][4][5]
Rorschach[6]
Elhunyt1950. január 2. (65 évesen)[6][2][3][4][5]
Strobl
Állampolgárságanémet
Házastársa
  • Hanna Ralph (1919–1921)
  • Gussy Holl (1923 – 1950. január 2.)
  • Lucie Höflich (1921–1923)
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okamájtumor
SírhelyeSankt Wolfgang im Salzkammergut - cemetery[8]
Színészi pályafutása
Aktív évek1914–1945
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi főszereplő
Az elsodort ember,
A hontalan hős (1929)

Emil Jannings aláírása
Emil Jannings aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Jannings témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jannings 1929-es hazatérése

Jannings a némafilm korszak legjobb színészei közé tartozott. Hollywoodi kitérője során Oscar-díjat is nyert. Később visszatért Németországba, ahol Adolf Hitler hatalomra kerülése után a Harmadik Birodalom ünnepelt művészei között foglalt helyet.

Fiatalkora

szerkesztés

Theodor Friedrich Emil Janenz néven látta meg a napvilágot Svájcban egy amerikai német[9] apa és orosz származású német anya gyermekeként.[10][11] A család rövidesen a németországi Görlitzbe költözött, ahol a színházi pályafutása is elkezdődött. Brémában és Lipcsében is dolgozott mielőtt Berlinbe került vola Max Reinhardt színtársulatához.

Némafilmek

szerkesztés

1922-ben találkozott Friedrich Wilhelm Murnauval, akivel gyümölcsöző filmes kapcsolatba került. Először egy Othello feldolgozásban szerepelt, majd Az utolsó emberben. 1925-ben a Tartuffe címszerepében volt látható, majd egy évvel később az Ördögöt alakította a Murnau egyik leghíresebb munkájában, a Faustban.

Hollywoodi karrierje is sikeresen indult. Az első Oscar ceremónián Jannings vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot a The Way of All Fleshért és A hontalan hősért. A hangosfilmek betörése viszont letörte amerikai karrierjét, mert az erős német akcentusa nehezen volt érthető.

Visszatért Németországba, ahol szerepelt az első jelentős hangos német játékfilmben, a Josef von Sternberg rendezte A kék angyalban Marlene Dietrich partnere volt.

Nemzetiszocialista érában

szerkesztés

A Harmadik Birodalomban több filmben is szerepelt, amely a nemzetiszocializmust népszerűsítette. Többször dolgozott együtt Veit Harlannal, a rendszer hű rendezőjével is. 1941-ben Joseph Goebbels propagandaminiszter Az Állam Művésze díjra is nevezte.

Marlene Dietrich, akivel korábban jó kapcsolatokat ápolt, ezért a tevékenységéért meggyűlölte őt és mély megvetéssel kezelte.[12]

Jannings náci-propagandához kötődő filmjei színvonaluk tekintetében nagyban alulmúlták a korábbi sikerfilmjeit, inkább keltették statikus színpadi előadások lefilmezését, habár Jannings valamelyest megőrizte humoros oldalát.[13]

A második világháború és a német vereség után már nem kapott semmilyen színészi munkát, amit az előző rendszerben betöltött helyével indokoltak.

Visszavonulása és halála

szerkesztés

1945-ben kényszerű visszavonulása után Ausztriába költözött Salzburg mellé. 1947-ben megkapta az osztrák állampolgárságot is. 1950-ben hunyt el 65 évesen májrákban. Az Oscar-díja ma a berlini Filmmúzeumban tekinthető meg.

 
Emlékműve az ausztriai Stroblban

Fontosabb filmjei

szerkesztés

Díjak és jelölések

szerkesztés
Oscar-díj
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Яннингс Эмиль, 2015. szeptember 28.
  7. Internet Movie Database (angol nyelven)
  8. Find a Grave (angol nyelven)
  9. Emil Jannings (Filmportal)
  10. Roman Rocek: Die neun Leben des Alexander Lernet-Holenia. Eine Biographie. Böhlau, Wien u.a. 1997; ISBN 3-205-98713-6. S. 186
  11. Frank Noack: „Jannings. Der erste deutsche Weltstar”. Collection Rolf Heyne, München 2012
  12. MARLENE (Stranger than fiction)
  13. Hans-Gerd Happel (1984): Der historische Spielfilm im Nationalsozialismus, R. G. Fischer Verlag, Frankfurt. 28. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil_Jannings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés