Enterococcus faecalis

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 11.

Az Enterococcus faecalis (korábbi nevén Streptococcus faecalis) egy gram-pozitív baktérium, amely emberek és állatok belében található. A kataláz-negatív coccusok gyakran párokba vagy láncba rendeződnek. Igénytelen szervezetek, amelyek anaerob és aerob anyagcserével is rendelkeznek.

Jellemzők

szerkesztés

Alfa-, béta- vagy hemolízis hiánya figyelhető meg a véragaron. Az Enterococcus faecalis nagymértékben ellenáll az epesóknak és az optochinnak. Hőstabil (37 °C-os növekedés[1]), valamint sótűrő (növekedés 6,5%-os NaCl-oldatban). Az eszkulint is hidrolizálják. A Lancefield D csoportú antigént hordozzák, de az antigén extrakciója nehezebb, mint a streptococcusokból, mivel az enterococcusok több teichoinsavat és kevesebb poliszacharidot tartalmaznak.

Klinikai jelentősége

szerkesztés

Patogén és nem patogén törzsei egyaránt ismertek. Egyelőre sem toxinokat, sem más virulens faktorokat nem sikerült kimutatni belőlük, a plazmid által átvitt hemolizin viszont szerepet játszhat.

A patogén törzsek nozokomiális fertőzéseket okoznak immunhiányos egyénekben. Endocarditis, valamint hólyag-, prosztata- és mellékhere-fertőzéseket is kiválthat. Az idegrendszer érintettsége ritka. Rossz higiénia vagy legyengült immunrendszer esetén az Enterococcus faecalis hüvelygyulladást (vaginosis) is előidézhet. Az E. faecalis körülbelül az enterococcusok által okozott fertőzések 90%-áért felelős.[2]

Az Enterococcus faecalis-fertőzéseket ampicillinnel kezelik (a gentamicin kiegészítő adagolásával is). Az alternatív antibiotikumok közé tartozik ellene a mezlocillin, piperacillin és vancomycin.[3]

A klóramfenikollal (Cmr), eritromicinnel (Emr), tetraciklinnel (Tcr) és minociklinnel (Mnr) szembeni antibiotikum-rezisztenciát mutattak ki a baktérium egyes törzseiben.[4] Főleg kórházakban az ampicillinre rezisztensnek talált baktériumtörzsek 13%-a.[5] A 676 vizsgált törzsből csak 0,1%-a mutat rezisztenciát az amoxicillinnel szemben.

Szinonimája

szerkesztés

1984-ben a Streptococcus faecalis és a Streptococcus faecium fajokat az Enterococcus nemzetségbe sorolták (új Enterococcus faecalis és Enterococcus faecium).[6]

  1. Details: DSM-25643. www.dsmz.de. (Hozzáférés: 2016. december 14.)
  2. Helmut Hahn: Medizinische Mikrobiologie und Infektiologie. 6. Auflage. Springer Verlag, 2009, ISBN 978-3-540-46359-7 223. o.
  3. Marianne Abele-Horn: Antimikrobielle Therapie. Entscheidungshilfen zur Behandlung und Prophylaxe von Infektionskrankheiten. Unter Mitarbeit von Werner Heinz, Hartwig Klinker, Johann Schurz und August Stich, 2., überarbeitete und erweiterte Auflage. Peter Wiehl, Marburg, 2009, ISBN 978-3-927219-14-4 263. o.
  4. K. Pepper u. a.: Location of antibiotic resistance markers in clinical isolates of Enterococcus faecalis with similar antibiotypes. In: Antimicrob Agents Chemother. vol. 9 (1987), 31, 1394–1402. o. PMID 3118797
  5. The prevalence of fecal colonization of enterococci, the resistance of the isolates to ampicillin, vancomycin, and high-level aminoglycosides, and the clonal relationship among isolates. In: Microb Drug Resist. 2005. nyár, 11(2), 159–164. o.
  6. K. H. Schleifer, R. Kilpper-Balz: Transfer of Streptococcus faecalis and Streptococcus faecium to the genus Enterococcus nom. rev. as Enterococcus faecalis comb. nov. and Enterococcus faecium comb. nov. In: Int. J. Syst. Bacteriol. 34, (1984), 31–34. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Enterococcus faecalis című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Michael Rolle, Anton Mayr: Orvosi mikrobiológia, fertőzés- és járványelmélet. Enke Verlag, Stuttgart, 2007, ISBN 978-3-8304-1060-7